KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Eddig döntően átfogó értékeléseket hallottunk a 2001. évi zárszámadással kapcsolatban; engedjék meg, hogy én néhány általános és a Gazdasági Minisztérium, valamint a Széchenyi-terv egyes programjaival kapcsolatos észrevételeket tegyek meg a felszólalásomban. (Burány Sándor pénzügyminisztériumi államtitkár elhagyja az üléstermet.) A számokat sem nélkülözném, és természetesen magamra nézvést is kötelezőnek tartom, hogy csak törvényességi, eredményességi és célszerűségi szempontokat vegyek figyelembe akkor, amikor a hozzászólásban érintek egy-egy területet.
Általános észrevételként fogalmaznám meg, hogy a költségvetés előirányzatainak megképzésével kapcsolatban több helyen érdemes volna olyan következtetéseket levonni (Varga Mihály: Nincs előterjesztő! Hol a kormány?), hogy a későbbi költségvetések készítése során pontosabb, jobb tervezés eredményeképpen születhessenek meg a számok.
A tervezés pontatlanságát erősíti, hogy a Gazdasági Minisztérium fejezetében még olyan intézmények is, amelyek viszonylag könnyen megfogható, számszerűsíthető adatokkal kell hogy rendelkezzenek, számolva az évközi előirányzat-módosítás lehetőségével is, jelentős mértékben elmaradtak a költségvetésben rögzített számok teljesítésétől. Két példát említenék: a Foglalkoztatási Hivatalt, illetve a Magyar Geológiai Szolgálatot, amelyek 67, illetve csak 74 százalékban használták fel forrásaikat.
(13.40)
A módosítással összefüggésben, amely érinti a költségvetés számait, szintén nem közömbös azok létrehozása, hiszen az alkotmányban foglalt parlamenti jogokat korlátozzák, módosítják. Úgy gondolom, alapvetően törekedni kell arra, hogy törvényben kerüljön sor a költségvetés számainak módosítására, ha lehetséges, ezek nyilván megfelelő időben és nagyjából az év végére megfelelő eredménnyel következzenek be. Ugyanakkor azt látjuk, hogy nemegyszer a számok módosítására - természetesen jogszerűen - fejezeti, intézményi hatáskörben kerül sor, ezek mértéke pedig nagyon sok esetben a többszörösét, de mindenképpen a jelentős mértékét éri el az eredeti előirányzatnak.
A harmadik ilyen kérdéskör, amit meg kell említenünk mint technikai problémát, az a maradványok kérdése, a költségvetés egészét és a Gazdasági Minisztérium fejezetét érintően is.
Én úgy hiszem, hogy a költségvetés egésze tekintetében egy 457 milliárdos főösszegmaradvány, amely a főösszeg viszonylatában mintegy 20 százalékos, azt jelenti, hogy a tárgyév vonatkozásában nem sikerült igazából a kitűzött feladatokat teljesíteni, és a Gazdasági Minisztérium is az egyik olyan fejezet, ami élen járt ebben a fel nem használásban a maga 78 milliárd forintos összegével, és kiemelkedik ebből a támogatási célelőirányzatok 53 százalékos maradványa. (Burány Sándor visszatér az ülésterembe.)
A másik ilyen nagyobb kérdéskör az általános témában, hogy a zárszámadási törvény, illetve a költségvetési törvények most már hagyományosan gyűjtőtörvényként viselkedtek. Természetesen észlelve, hogy most is bizonyos mértékig megfelel ennek a nemkívánt várakozásnak, de én pozitív tendenciának észlelem azt, hogy már csekély mértékű törvény módosítására és ezen belül is a költségvetésnek csekély tételszámban történő módosítására kerül sor. Így, ahogy korábban a vezérszónokok között Veres János alelnök úr által elmondottakkal egyetértve, ezt kegyelmi állapotnak nevezve, én is várom azt a pillanatot, amikor valóban csak a törvény szövegével szorosan összefüggő módosítások kerülnek be majd a jövőben az Országgyűlés elé.
A konkrétumok tekintetében kiemelném néhány, a Gazdasági Minisztérium fejezetén belüli pénzösszegnek, illetve előirányzatnak a szerepét. Elsőként az állami támogatású bérlakás-építési programról szeretnék szót ejteni, itt is megfogalmazva az előirányzat-képzéssel kapcsolatos problémákat.
A 2001. évi előirányzat egy 4 milliárdos eredeti előirányzatról 12,8 milliárdra kapaszkodott fel az év végére, szemben a 2000. évi tény 19,5 milliárdos összegével. Úgy gondolom, hogy bár nyilvánvalóan a maradványösszegek feladattal terhelten áthúzódtak a következő esztendőre, de a 66 százalékos előirányzati összeg, legalábbis a 2001. év tekintetében, nem igazából az ösztönzés irányába hatott. Ennél szomorúbb statisztikai adat maga a tényleges felhasználás, ami a 800 milliós összegével pusztán csak a 66 százalékos előirányzatnak a 6,1 százaléka.
A pályázati rendszer vonatkozásában is számos problémát érzékelek, amin praktikus volna esetleg majd módosítani. Úgy gondolom, hogy a rövid idejű első meghirdetés, bár természetesen a későbbiek folyamán ez folyamatossá vált, nem tette lehetővé, csak a jól értesültek számára, hogy kezdetben jelentkezzenek, így ők később tudtak a programba bekapcsolódni. A bírálat a pályázók, a kívülállók számára nem volt kellőképpen átlátható, a pályázati pénzekért folytatott küzdelem egyfajta irreális ár kialakulását tette csak lehetővé. Egy tesztszámítás alapján a 70 százalékos támogatást alapul véve 118 ezer forint/négyzetméter árra hozza ki bruttó értékben egy lakás négyzetméterértékét, ami akkor is irreálisan alacsonynak volt minősíthető.
A feltételek időközi változása gátolta, hiánypótlásra utasította, megnehezítette a pályázatok befogadását, és természetesen a tájékoztatást sem tartom megfelelőnek, hiszen többnyire csak a sikeres, illetve az eleve sikertelen pályázatokról lehetett információt találni, és mintegy kizárásos alapon lehetett megállapítani, hogy mely pályázatok kerültek ilyenformán elutasításra.
A tömbrehabilitáció során szintén a feltételrendszert vonnám kétségbe. Az önkormányzati feladatnak és a kötelező felújítási alap képzésének az előírása gátolja a társasházak e pályázaton való részvételét, így az előző év eredeti előirányzott 3 milliárdja 200 millióra csökkent, melyből csak 138 millió került feladattal terhelten áthúzódva a következő évre, és mindez csak 12 darab pályázat beadásának lehetőségét biztosította - elnézést, ezek az energiamegtakarításra vonatkozó adatok voltak. Itt amire utalni akartam, két darab pályázat került csak beadásra, és hasonló kritika érhetné a közművesített telkekre vonatkozó pályázatot, ahol egyetlen fillér sem került kiosztásra, pedig 281 pályázat került beadásra. A lakóépületek energiamegtakarítási pályázatát akkor már adatokkal érzékeltettem; és hasonló módon kell jeleznem, hogy a különféle célelőirányzatok, például a gazdaságfejlesztési célelőirányzat 6 milliárddal közvetett célokat támogatott és nem közvetlen célokat; a turisztikai előirányzat 30 százalékra, a kis- és középvállalkozói célelőirányzat 20 százalékra teljesült csak az adott évben.
Most már csak érintőlegesen említem meg, hogy méltatlan az a vita, ami a hét regionális hitelszövetkezet, illetve garanciaszövetkezet törvénysértő létrehozása és sajnálatos módon törvénysértő működése vonatkozásában kibontakozott; azt gondolom, itt az Állami Számvevőszék megállapításai helytállóak.
Összefoglalva, a Széchenyi-terv felhasználása a maga 116 milliárdos előirányzatával 38 milliárdra teljesült, ez csak 33 százaléka a tárgyévi szükséges mértéknek; és a szomorú tények közé tartozik, hogy a helyszíni ellenőrzés is alapvetően az analitikák, a nyilvántartások teljeskörűségének és megbízhatóságának hiányát állapította meg.
Köszönöm szépen a tisztelt Országgyűlésnek a figyelmet, a tisztelt elnök asszonynak a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
