DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A költségvetési bizottság a benyújtott zárszámadási törvényjavaslatot szeptember 10-ei ülésén tárgyalta meg, és ezen ülés döntésének értelmében 14 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta. Természetesen a bizottság a benyújtott javaslatot az Állami Számvevőszék jelentésével együtt, a kettőt - mivel tartalmilag összekapcsolódnak - együttes vitában tárgyalta, nyilván külön döntés magáról a számvevőszéki jelentésről nem történik, a benyújtott törvényjavaslatról folyt a vita, illetve született meg a határozat.
Érdekességként szeretném elmondani a Ház jelen lévő tagjainak, illetve a nyilvánosságon keresztül az érdeklődő állampolgároknak, hogy az a különleges helyzet állt elő a költségvetési bizottságban, hogy a 2001. év zárszámadásáról szóló törvényjavaslatot a 2001. évben végig pénzügyminiszterként működő Varga Mihály képviselőtársunk, jelenleg a bizottság elnöke tartózkodásával illette (Derültség az MSZP soraiban.), tehát nem fogadta el tulajdonképpen a zárszámadási javaslatot. De nyilván ennek a magyarázatát meg fogjuk kapni a vitában a későbbiek során, csak ez meglepetést okozott a bizottság jelen lévő tagjai körében. De ezzel együtt a bizottság - ahogyan elmondtam - döntő többséggel általános vitára alkalmasnak ítélte a javaslatot.
A vitában elég sok kérdéskör került szóba, és elég sok kérdéskört érintettek a bizottság tagjai, elsősorban onnan indulva, amit itt már a pénzügyminiszter úr expozéjában is hallhattunk, hogy a 2001. évi, pontosabban ez a beszámoló annak a kétéves költségvetésnek az első évéről készült beszámoló, amely kétéves költségvetés akkor úgymond forradalmi újításként került interpretálásra az akkori kormánypártok által, és azokat a pozitív jelzőket mondták el a költségvetési javaslat parlamenti tárgyalása során, amire most itt a miniszter úr egy pontos idézettel reagált is, amely szerint ez növeli a kiszámíthatóságot, javítja a gazdálkodó szervezetek előrelátási lehetőségét, javítja a tervezhetőséget, sok-sok más pozitívumot elmondva.
Az ezt többségében általános vitára alkalmasnak ítélő kormánypárti képviselők ezzel szemben elmondták, hogy ez a kétéves költségvetés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az első évben mindenképpen azok az aggályok érvényesültek, vagy azok az aggályok váltak valóra, amelyeket annak idején az akkori ellenzéki képviselők itt a parlamenti vitában és más megszólalásokban is elmondtak. Ilyen értelemben kifejezetten kedvezőtlenül alakította a 2001. év mind költségvetési gazdálkodását, mind a költségvetés átláthatóságát, mind pedig a vállalkozó gazdálkodó szervezetek bizalmát a kormányzat iránt az a tény, hogy noha a költségvetésben 6 százalékkal volt tervezve az infláció - az akkor várható prognózisok alapján az akkori ellenzék 9 és 10 százalék közötti mértékről beszélt a vitában -, a teljesülése 9,2 százalék lett.
Rendkívül fontosnak tartottuk a vitában megemlíteni azt is, hogy a 2001. év beszámolójában egy kedvező költségvetési hiány, arány szerepel, a GDP-hez viszonyított 3,2 százalékos hiánymérték nem tekinthető a jelenlegi viszonyok közepette túlzottan magasnak és kedvezőtlennek. Ugyanakkor ez a valóságban, ha pontosan akarnánk számolni, akkor bizonyosan egy magasabb mérték lenne. Az imént a pénzügyminiszter úr itt elmondta azt is, hogy a 4 százalékot bizonyosan elérné a valóságos hiány mértéke.
A költségvetési bizottság vitájában is elhangzott az, hogy a 2000. évi költségvetési beszámoló alapján a kormány - az Állami Számvevőszék által is jogszabályellenesnek ítélt módon - letéti számlára helyezett több mint 90 milliárd forintot, melynek a felhasználására ténylegesen a 2001. évben került sor, és miután ezt 2000. évi kiadásként már elszámolta a kormány, így a 2001. évi zárszámadásban ez természetesen nem jelenik meg olyan tételként, mint ami az egyenleget módosítaná. Ezt a durván vagy kerekítve százmilliárd forintot mindenképpen hozzá kellett volna adni, hogyha pontos elszámolást szeretnénk látni, a 2001. évi hiány mértékéhez.
Ugyancsak a hiányt nem megfelelőképpen befolyásoló körülményként említettük meg többen a bizottsági ülésen, hogy a 2001. évben viszont olyan kötelezettségvállalásokra került sor a kormány részéről, amelyeknek a tényleges költségvetési kihatása átcsúszik, átnyúlik a 2002. évre. Hozzávetőlegesen itt is egy százmilliárd forintos tételről van szó, amely majd a 2002. évi költségvetés hiányaként fog megjelenni, ugyanakkor determinációként és kényszerpályaként már megjelenik a 2001. évi döntésekben.
Itt a legnagyobb tételként a Széchenyi-terves pályázatokról hozott döntésekről szoktak megemlékezni, és ez a bizottság ülésén is így hangzott el. Mindannyian tudjuk, hogy a 2001. évben ténylegesen mintegy ötmilliárd forint került csak kifizetésre ilyen pályázatok támogatási összegeként, és enyhén szólva is túlzásnak lehet ezek után ítélni azt, hogy ezt figyelembe véve úgy szoktak megemlékezni a volt kormánypárti gazdaságpolitikusok, hogy a Széchenyi-terv micsoda nagy gazdaságfejlesztő lépést jelentett a 2001. évi gazdasági folyamatokban.
Nyilvánvalóan az ötmilliárd forintos kifizetett tételre nem lehet azt mondani, hogy horribilisan hozzájárult volna a gazdasági növekedéshez vagy a beruházási mértékekhez. Egyébként maguk a beruházási számok is ezt igazolják, hiszen sajnálatos módon a beruházásoknak az összege, a beruházásoknak az értéke és az aránya a 2001. évben Magyarországon nem volt kellően magas és nem volt kellően nagy.
(10.20)
Elhangzott a költségvetési bizottság vitájában az is, hogy igen problémás ennek az évnek az a döntéshozatali mechanizmusa, amely a költségvetésen kívüli tételekként, vagy a költségvetésben meg nem jelenő tételekként és nem ellenőrizhető tételekként szerepeltet több tíz milliárdos összegeket. Így például az autópálya-finanszírozásra áttételesen biztosított költségvetési forrásokat, amely, ugye, a Magyar Fejlesztési Bankon, majd pedig a Nemzeti Autópálya Rt.-n keresztül kerül felhasználásra, és ilyen módon a parlamentnek nincs meg a lehetősége ezen összegek közvetlen ellenőrzésére.
Kialakult egy ponton teljes egyetértés a költségvetési bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői között is, ez a pont pedig az volt, hogy miután a költségvetési beszámolóban több oldalon keresztül szerepelnek azok a garanciavállalásokkal kapcsolatos kormányzati döntések, amelyek év közben egy ideig a költségvetés keretein belül maradtak, majd amikor ezt túllépte, akkor a kormány utólag beterjesztett a parlamenthez egy módosító javaslatot, emelve a garanciavállalásoknak a keretösszegét, tehát miután elég nagy tételben vállalt garanciát a kormány, célszerű lenne áttekinteni a jelenleg Magyarországon még függőben lévő, bármelyik kormány által vállalt garanciáknak az összegét, amely a következő időszakban befolyásolni fogja a magyarországi költségvetési gazdálkodást. Ebben egyetértés alakult ki ellenzéki képviselők és kormánypárti képviselők között, a kormány ennek a kötelezettségének eleget is tett, a hét végén rendelkezésre bocsátotta azt a nagyjából ötoldalas listát, amely 1991-től kezdődő dátummal a mai napig terjedő időtartamig tartalmazza azokat a garanciavállalásokat, amelyek jelenleg függőben vannak, folyamatban lévő és később lezárandó ügyleteket jelentenek. Úgy vélem, hogy a mostani vitában majd nyilván erre is többen fognak hivatkozni, hiszen azért kértük, hogy az általános vita periódusában lehetősége legyen a képviselőknek ezt megismerve a továbbiakban is véleményt formálni.
A kormánypárti képviselők több hozzászólásban érintették az állami költségvetési gazdálkodásnak a különböző fejezeteit: az agrárterületet, a Gazdasági Minisztériumnak a területét, érintették a különböző alapokkal való gazdálkodásnak a tapasztalatait, illetve a beszámolóban szereplő megállapításokat. Valamennyi hozzászólás a megközelítésében azt az elvet képviselte, hogy a kormány alapvetően pontos elszámolást ad jelen pillanatban kezünkbe a zárszámadás részeként a 2001. évi költségvetési folyamatokról, ugyanakkor az egyes tárcákon belül vitatható döntési eljárások, döntési lehetőségek és döntési kényszerek is kialakultak a későbbiekre nézve.
Ezeknek a kritikáján túlmenően úgy ítélték meg a kormánypárti hozzászólók, hogy a költségvetési beszámoló beterjesztett javaslatát általános vitára alkalmasnak tartják, ezt mutatja a 14-es szavazatszám is, és úgy ítélték meg, hogy az Állami Számvevőszék jelentése, amely kíséri a beszámolót, nagyban hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a 2001. évi állami gazdálkodással kapcsolatos kritikáinkat megfelelő szakmai alapon tudjuk megfogalmazni, és erre sor is fog kerülni a későbbiek során.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
