KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A választ egy látszólag formai, de mégiscsak fontos, a Házszabályt érintő megjegyzéssel szeretném kezdeni. (Dr. Répássy Róbert: Igen vagy nem?)
A képviselő úr ugyanis nem a külügyminisztert interpellálja feladatkörével összefüggő kérdésben, hanem a Magyar Szocialista Párt elnökét, sőt, a Magyar Szocialista Pártot a választási kampányban elhangzott kijelentésekért. (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Répássy Róbert: És ön nem tud válaszolni!) Az idézet, amit a képviselő úr úgymond a külügyminisztertől idézett, január 14-én legfeljebb Martonyi Jánostól hangozhatott volna el, mert ő volt akkor a Magyar Köztársaság külügyminisztere.
Egy másik formai dolog, de ez is fontos (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A lényegre!): nincs ilyen, képviselő úr, hogy státustörvény, ez csak azoknak a szótárában szerepel, akik a szomszédos országok kormányainak bosszantásában lelik örömüket. (Dr. Pósán László: A kérdésről beszélj!) Van határon túli magyarokról szóló törvény vagy becenevén, ha már becézni akarja, akkor kedvezménytörvény. De nem térek ki a válasz elől ezek miatt a formai kérdések miatt.
Nos, képviselő úr, nem az MSZP tette kampánytémává a kedvezménytörvényt, hiszen mi meg is szavaztuk a parlamentben, hanem a Fidesz vezette kormány teremtett olyan helyzetet, amelyben ez kampánytémává vált. Ugyanis a szomszédos országok kormányaival és az európai intézményekkel való érdemi egyeztetés nélkül terjesztették a parlament elé, ráadásul meg is tévesztették a parlamentet és a közvéleményt, amikor azt állították, hogy ezek az egyeztetések megtörténtek. Az eredmény több szomszédos ország tiltakozása, feszültségek a kétoldalú kapcsolatokban és az európai intézmények elmarasztaló véleménye volt. (Folyamatos zaj.)
A hibát a kormány egy újabb hibával tetézte, az Orbán-Năstase-megállapodással, ami önkényesen módosította a parlament által több mint 90 százalékos többséggel elfogadott törvényt; elvette a romániai magyaroktól a hozzátartozói igazolványt, és kiterjesztette a munkavállalói kedvezményt, a lehetőséget valamennyi román állampolgárra, ezzel ki is szabadított egy szellemet a palackból, mert nemsokára (Dr. Répássy Róbert: Az MSZP, úgy hívják azt a szellemet!) Ukrajna is jelezte hasonló igényét.
Nos, ez ellen tiltakozott a Magyar Szocialista Párt, és a tiltakozásban szerepet játszott, hogy a magyar munkavállalók egy részének, annak a 900 ezer, idénymunkából élő embernek valóban féltettük a munkáhozjutási lehetőségét. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És hol a 23 millió román munkavállaló?)
A kérdés, szándékosan, tudatosan ijesztgettük-e a magyar munkavállalókat, ahogy ön állítja (Dr. Répássy Róbert: Igen, igen, igen!) - nem önöket kérdeztem (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), tisztelt Répássy képviselő úr -, vagy csupán túlbecsültünk egy egyébként létező veszélyt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hazudsz! - Zaj.)
Mi vezetett bennünket? Azok a kormányzati felmérések, amelyek a kedvezménytörvény munkavállalási kedvezményének alátámasztását szolgálták, és több százezer fős igényről beszéltek.
Megalapozottnak tűnt a feltevés, ha hárommillió magyarból több százezer vállalhat itt munkát, akkor a több mint húszmillió románból is legalább ugyanennyi vagy esetleg több kereshet itt munkát. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) És az aggodalmunkat erősítette, hogy Adrian Năstase román miniszterelnök rendkívül fontosnak tartotta ennek a munkavállalásnak a kiterjesztését - azt gondoltuk, jó oka van erre.
A képviselő úrnak igaza van: nem jöttek a százezrek, még tízezrek sem, de legyünk tárgyilagosak (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezrek sem!), sem a magyar, sem a román (Az elnök ismét megkocogtatja a csengőt.) százezrek, tízezrek nem jöttek. Van néhány tény, ami ezt magyarázza: az alacsonyabb gazdasági növekedés (Moraj az ellenzéki sorokban. - Dr. Répássy Róbert: Hazugság!), az aszály miatti gyenge mezőgazdasági termés, de ez nem változtat a lényegen.
Képviselő Úr! Elismerem, túlbecsültük a veszélyt, de nem rossz szándékból, hanem felelősségérzetből. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - Az elnök csenget.) Önök túlbecsülték az igényt - önök sem rossz szándékból, hanem valószínűleg segíteni akarásból. De ez sem a mi tévedésünkön, sem az önök tévedésén nem változtat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
