DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlés - szeretném hinni, sőt tudom, állítom - jobb annál, mint ahogy mi most látjuk magunkat és ahogy most minket lát a világ, de elhangzanak olyan megnyilatkozások, mondhatnám, tükörföltartás, lelkiismeret-vizsgálat, ami mégis itt-ott-amott előrelépés, azt üdvözlöm és köszönöm. Viszont ahhoz, amilyen kép megmarad rólunk, a Magyar Országgyűlésről magunkban, másokban, azokban, akik választottak és küldtek ide bennünket és azokban, akik majd ránk néznek valamikor, erre az Országgyűlésre, engedtessék meg, hogy néhány gondolatot mégiscsak megosszak tisztelt képviselőtársaimmal.
Nem nyugtalanít engem, azt hiszem, senkit sem ebben a Házban, hogy van politikai baloldal. Képviselő úr, ha nem volna, ki kellene találni! Ez szükséges, ez jó. A politikai tisztánlátáshoz hozzátartozik, hogy időnként egymást meghallgatjuk és abban szinte magunkat is halljuk, és nem is fejtegetem tovább a filozófiai és a társadalomdinamikai vetületét ennek.
Továbbmegyek: az, hogy a forradalom és a szabadságharc és annak a dinamikája hogy történt, megint történelem, jól kellene tudni, jól tudjuk, mégis olyan sokszor félreértődik. Ami történt - jelen voltam, itt voltam a forradalom idején, mindazokat az eseményeket nem mondom el, itt voltam a Parlamentben is, Nagy Imrével is -, abból az maradt meg és az fog megmaradni, hogy akkor összeforrott a nemzet, forradalom volt, és hogy baloldal és jobboldal - bocsánatot kérek, hogy azt mondom -, azt senki se kérdezte, mert olyan valami történt, ami összehozta a nemzetet. Most mi utólag jobb-, baloldalaskodunk ezen, nem méltó a dologhoz, vagy azt jelenti, hogy nem értjük, miről van szó. Ezért mondtam azt a felszólalásom első percében, hogy ez az Országgyűlés most nem a fénypontját mutatja ezen az esetén.
Az, hogy Nagy Imre mennyire forrott össze akkor a társadalommal és a nemzettel? Képviselőtársaim, itt ebben a Házban, az Országgyűlés házában ott volt a miniszterelnök szobája akkor, ahol most a házelnöké. Jól emlékszem a helyekre, a személyekre és az eseményekre. Nagy Imre összeforrott és együtt volt Tildy Zoltánnal, aki nem volt baloldali vagy szocialista, Farkas Ferenccel, a Nemzeti Parasztpárt államminiszterével a Nagy Imre-kormányból, Kovács Bélával, a Független Kisgazdapárt forradalomban választott elnökével, B. Szabó Istvánnal, Kelemen Gyula szociáldemokratával és így tovább. De ez nem pártösszefogás volt, a társadalom akkor összejött, mert abban a dinamikában az jött ki belőle, az volt a természetes dolog. Ha valaki ezt szőrszálhasogató vagy tájékozatlan módon vagy személyeskedő módon másképp csinálja, nem tesz jó szolgálatot annak, ami vagyunk.
Nagy Imréről csak egy-két kép: képviselőtársaim, Nagy Imrével számtalanszor arról beszélgettem - igen, mert munkatársak voltunk, ő a Magyar Kommunista Párt részéről a földügyeket intézte elsősorban, én meg a Független Kisgazdapárt és a Magyar Parasztszövetség részéről Kovács Bélával -, hogy a földreform ügyei jól mennek-e. Nagy Imrének éppen az volt a szándéka, hogy azt a földreformot, amit kihirdettek 1945-ben és amit végrehajtottunk, ahol 200 hold volt a felső határ a paraszti gazdaságoknak és 100 hold a földesúri gazdaságoknak, hogy ezt végrehajtsuk. És Nagy Imre a 100 holdas és a 200 holdas… - ami mennyinek is felel meg? Kevesebb mint 100 hektárnak és 40 hektárnak; ennek volt a híve - nem illik politizálnom, zárójelbe teszem -, nem annak, amit most időnként hallunk, hogy 800 meg 1000 hektár volna az ideális földbirtok, azok torzulások voltak Nagy Imre szemében is.
Aztán amikor a szövetkezeti témát csináltuk, és Nagy Imrével arról beszéltünk - és nem volt baloldali Nagy Imre és polgári Horváth János -, hogy megyünk Dániába és Franciaországba és Svájcba, és tanulmányozzuk hárman az ottani szövetkezeti és mezőgazdasági rendszert. Időként eltréfáltunk, nagyon tréfás ember volt, nagyon szerettem, de az, hogy baloldalit vagy jobboldalit egymás tányérjára raktuk volna, nem ilyen világ volt, és nem olyan ember volt.
Még azt tenném hozzá, hogy belügyminiszter korában - rövid ideig belügyminiszter volt - mondtam neki, hogy belügyminiszter úr, Imre bátyám, hogy gondolod azt, hogy ez, meg ez, meg ez. Én Angyalföldön kisgazdapárti elnök voltam, és jöttek az emberek hozzám, hogy valakit elvittek, internáltak; kérdeztem, hogy gondolod ezt, miniszter úr, hogy ezt az embert internálták. Azt mondta, János, menjünk el az internálótáborba és kihozzuk. Elmentünk a Budaörsi úton lévő internálótáborba, a Petőfi laktanyába és kihoztuk, ott a helyszínen intézkedett, mert látta, hogy - és elhitte néhányunknak. Tehát nem doktriner ember volt, hanem a tiszta, az igazságra törekvő, jó szándékú, és ezt meg is csinálta, persze hogy ez lett az élete vége is.
Azt szeretném, tisztelt képviselőtársaim, ha ez a Nagy Imre-kép maradna meg a magyar nemzetben. És azért tartom nehézkesnek ezt a határozati javaslatot, mert ebben most így nem ért úgy egyet ez az Országgyűlés, mint ahogy azt Nagy Imre megérdemli. Ezért kértem ismételten a kormánytól, hogy szíveskedjenek visszavonni, gondoljuk újra, és talán egy másik alkalommal, de ha lesz, akkor lesz.
(20.00)
Nekem ez csak egy kérésem, azért, mert úgy hiszem, hogy történelmileg hiteles volna, ha nem most így lenyomnánk egymás torkán, mert lehet, hogy az történik belőle, hogy lenyomjuk egymás torkán, az Országgyűlés egyik fele a másikán, és a nemzet torkán. Jobb volna, ha valamiféle ilyen ünneplési módon jönne létre ez vagy ehhez hasonló esemény, és akkor mindenki jól érezné magát. S főleg, ami a legfontosabb, az volna méltó Nagy Imréhez és méltó a Magyar Országgyűléshez, ha a múlt évszázad egyik legnagyobb történelmi eseményére emlékszik, amikor Nagy Imre együtt volt az egész nemzettel, az egész társadalommal, és az egész társadalom együtt volt Nagy Imrével. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
