DR. GEDEI JÓZSEF
DR. GEDEI JÓZSEF
DR. GEDEI JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Október 23-a az 1956-os forradalom kitörésének évfordulója, illetve június 16-a Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke mártírhalálának évfordulója. E két esemény oly szorosan összekapcsolódik, mint március 15-e és október 6-a, az aradi vértanúk napja. (Dr. Kosztolányi Dénes: November 4-e nem volt?) A két forradalmat összekapcsolja az is, hogy bár mindkettő elbukott, mégis jelentősen befolyásolták a történelem alakulását, mert a céljaik évtizedekkel a megtorlást követően valóra váltak.
Illő, hogy a huszadik századi magyar történelem e két jeles eseményét az Országgyűlés egyazon történelmi folyamat részeként ünnepelje: az egyik a forradalom kezdeteként, a másik a végpontjaként értelmezhető. (Dr. Kosztolányi Dénes: November 4-e volt a végpont!) Így elválaszthatatlanok egymástól, és keretbe foglalják azt a folyamatot, amely oly jellemző a magyar történelemre. Amíg a forradalom kitörése a diktatúra elején a tömegfelháborodás elemi erejű megnyilvánulása volt, amely megmutatta, hogy azért a víz az úr, addig június 16-a a megalkuvás nélküli helytállás jelképe; a kiküzdött és megszenvedett igazsághoz való ragaszkodás példája. Azt hiszem, ez előtt fejet kell hajtania az utókornak.
1956 óta 46 év telt el. Ma már történelmi távlatból nézhetünk vissza erre a korra. Az idő megszűri és kirostálja az eseményeket, helyére teszi az összefüggéseket, amelyek a jelen idejű történések forgatagában a kortárs szemlélők számára nem mindig voltak láthatóak, és bizony sokuknak csak zűrzavart, felfordulást jelentettek. Ma már látjuk azt, amit ők nem láttak, legfeljebb csak éreztek. Látjuk a világháború pusztításai után nagy reményekkel induló, demokratikus utat választó magyar népet; látjuk az elhatalmasodó hidegháború körülményei között kialakuló diktatórikus hatalmat; és látjuk azt a világpolitikai erőteret, amely részint lehetővé tette a forradalom kitörését, részint pedig annak komolyabb világpolitikai következmények nélküli elfojtását. Ma már esély van arra, hogy pozitív, elfogultságoktól nem mentes, de mégis alapvetően tárgyszerű megközelítésben vizsgáljuk ezeket az eseményeket.
A társadalomnak szüksége van ünnepekre. Ezek az ünnepek a társadalom önképének folyamatos formálására adnak lehetőséget. A nemzeti közösség önmagát csak a múltjából ismerheti és értheti meg, és ennek tanulságaival felvértezetten választhatja meg a jövőjét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ünnepeket kell adni a nemzetnek, hogy lehetősége legyen az állandó szembenézésre, önvizsgálatra, a katarzisra. Ebben pedig elöl kell járni a nemzet választott képviselőiből álló Országgyűlésnek. Ezért egyetértek a kormány határozati javaslatával, amely június 16-a és október 23-a rendszeres megünneplését irányozza elő. Kérem ezért a tisztelt Házat, hogy támogassa a határozati javaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(18.00)
