RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ház! Azt kell mondjam, mivel úgy érzem, hogy közel van a kompromisszum, egy kicsit finomabbra hangszerelem a hozzászólásomat, mint ahogy terveztem.
Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy abban az esetben, ha tényleg árkokat akarunk betemetni, tényleg konszenzusra akarunk jutni, akkor nem helyes, ha ilyen módon nyújtunk be törvényeket, és olyan törvényeket próbálunk ilyen módon megváltoztatni, amelyek egy évvel ezelőtt, két évvel ezelőtt a parlament 90 százalékának a támogatottságát maguk mögött tudták.
Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy egy kicsit ködösítettünk, amikor arról beszéltünk, hogy szabadság napja vagy függetlenség napja. Mi itt a valódi kérdés? Azt hiszem, hogy nem ezek a valóságos indokok, ezt önök is tudják, mi is tudjuk: ez a törvénymódosítás más ok miatt van itt előttünk.
Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, én azt hiszem, hogy amikor önök belementek abba, hogy Magyarországon szabadság napja legyen vagy függetlenség napja, akkor meglehetősen ingoványos területre tévedtek. Például Petőfi Sándor nem azt írta a versében, hogy függetlenség és szerelem, e kettő kell nekem, hanem azt írta, hogy szabadság. És nem véletlenül írta ezt, ez van a magyar nyelvben.
Vagy például a Kossuth-nótában nem azt énekeljük, hogy éljen a magyar függetlenség, éljen a haza, hanem ami a Kossuth rádióban minden délben elhangzik, azt énekeljük, hogy éljen a magyar szabadság, éljen a haza. (Dr. Avarkeszi Dezső: Függetlenségi Nyilatkozat volt!) És nem véletlen, hogy ezt énekeljük, mert ezt ismerjük. És ráadásul hadd csatlakozzam Mécs Imréhez a kompromisszum elősegítése érdekében: az idei évben éppen Kossuth-évet ünneplünk, azt hiszem, ha Kossuth-évben vagyunk, akkor sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a szabadság napját kell ünnepelnünk, mint a függetlenség napját. Közelebb áll a magyar nyelvhez, közelebb áll a Kossuth-évhez, és közelebb áll mindenhez.
Nagyon ingoványos területre tévedtek, amikor azt próbálták megmagyarázni, hogy a függetlenség napja Magyarországon jobb elnevezés, mint a szabadság napja. Ezt önök is tudják, mi is, és a nézőközönség is pártállásra való tekintet nélkül tudja, hogy Magyarországon a szabadság napját van értelme ünnepelni.
Tisztelt képviselőtársaim, ha nem ez ennek a törvénytervezetnek, e törvénymódosításnak a valódi értelme, akkor nézzünk mögé egy kicsit mélyebben - és ezt igyekszem nagyon finoman tenni -, hogy valóban miről van szó.
Azt gondolom, hogy Szabó Zoltán képviselő úr egészen pontosan elmondta, hogy mi zavarja őket abban a törvényben, ami a szabadság napjára vonatkozott. Az a mondat, ami a preambulumban szerepel: a korábbi német megszállást szovjet váltotta fel, és a szovjet szuronyok árnyékában az idegen uralom lehetővé tette az ugyancsak felmérhetetlen szenvedéseket és károkat okozó kommunista diktatúra létrejöttét és négy évtizedes korszakát. Szabó Zoltán elmondta, hogy igazán ezzel nem értenek egyet, és ezért vállalják, hogy még ebbe a szabadság-függetlenség kétes vitába is belemenjenek, ily módon módosítva.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy - finoman akarom mondani - meglehetősen álságos az, hogy azt mondjuk, hogy a szabadság napját, függetlenség napját ünnepeljük, de azt nem lehet kimondani, hogy a mitől való megszabadulást, a mitől való függetlenséget ünnepeljük, mert ez már bántaná a parlamenti képviselők egy részének az ízlését. Függetlenség napját, szabadság napját lehet ünnepelni, de hogy mitől szabadultunk meg, azt nem szabad mondani? Ez, azt hiszem, nem helyes álláspont, és nem is tartható.
És különösen tanulságos egyébként, hogy pontosan a mai napon volt a Nagy Imre-emlékérem vitájának a lezárása, a záró hozzászólást most mondta el, a mai napon, néhány órával ezelőtt Szekeres Imre képviselő úr. Nagyon-nagyon tanulságos volt. De, tisztelt képviselőtársaim, azt mondani egyszerre, hogy Nagy Imrének szenteljünk emlékérmet, ezt szavazzuk meg, ugyanakkor a kommunista diktatúrát elítélő törvénytervezetet megsemmisíteni, azt a diktatúrát, amelyik egyébként ezt a Nagy Imrét kivégezte, nos, az, hogy ezt egy napon belül megtegyük, azt hiszem, hogy nem kis bűvészmutatvány.
Tehát a két dolgot, hogyha következetesek akarunk lenni önmagunkhoz, nem tudjuk megtenni, nem szabad megtenni. Vagy ezt kell mondani, vagy azt kell mondani. Nem lehet azt mondani, hogy nem ítéljük el a diktatúrát, ezt kihúzzuk a törvényből, és Nagy Imrének, akit ez a diktatúra halálra ítélt és kivégzett, emléknapot alkotunk. Ez a kettő nem fér össze. És, tisztelt képviselőtársaim, önök egy napon akarják ezt a parlament elé terjeszteni! Nem helyes.
(17.50)
Én azt javasolnám - és erre az ellenzékben minden jó szándék megvan -, hogy kössünk kompromisszumot. A kompromisszumot úgy tudom elképzelni, hogy a magyar nyelv szabályainak megfelelően “a szabadság napja” szerepeljen a törvényben, és a preambulumban mondjuk ki azt, ami ebben a preambulumban is benne volt; mondjuk ki: azon a napon, amikor a Nagy Imre-emlékéremmel kapcsolatos törvényről szavaztunk, tisztelt képviselőtársaim, én úgy érzem, nem tehettünk mást.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
