HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eljött az ideje annak, hogy a napi politikai küzdelmek között néhány szót szánjunk a társadalom lelki, erkölcsi állapotára. Az az értékrend, amit én is képviselek, az első helyre vagy az első helyek egyikére teszi a társadalmat irányító normáknak, az erkölcsi törvényeknek a fontosságát. Ezek biztosítják az egyén boldogságát és a társadalom működőképességét. Remélem, sejtik, hogy nem az erkölcscsőszöket szeretném támogatni, de a társadalmi rendet fellazító felelőtlenséget sem.
Az utóbbi hónapokban sok jelenséggel találkozhattunk, ami gyengítette a társadalmi normákat. Nem a valóságshow-kra gondolok, hanem azokra az intézkedésekre, amiket mi tettünk, a parlament tagjai. Tehát a magunk dolgáról szeretnék szólni, a törvényhozók felelősségéről, ami azt jelenti, hogy a társadalmat nem fogadjuk el olyannak, amilyen, hanem változtatni, javítani, alakítani szeretnénk.
Két példát említenék. Az egyik közel áll hozzám, hiszen az elmúlt négy év tevékenységéhez kapcsolódik. Azokról a családtámogatási intézkedésekről említeném a példát, amelyek mögött mindig volt egy tágabb társadalompolitikai cél, ezeknek a normáknak a megerősítése. Például a munka társadalmi megbecsülése vagy a szülői kötelezettség, iskoláztatási kötelezettség erősítése, támogatása. A mostani intézkedések sajnos ez utóbbit megszüntették, de egy másik példát is említenék, ami talán sokkal fontosabb az előzőeknél. Mostanában sokat beszélünk a drogfogyasztásról, arról, hogy ez az egyént, a családot és a társadalom egészét hogyan érinti. Ez ellen védekezni kell. A védekezésnek két eszköze van. Az egyik eszköz a jó szülő-gyermek kapcsolat, a jó pedagógus-diák kapcsolat, általában a megelőzés; a másik eszköz pedig a következetesség - nem feltétlenül szigort mondanék, de egy következetes határozottságot. Ezen a területen a megengedő magatartás nem a szeretet, hanem a gyengeség és a felelőtlenség jele.
Megint csak visszatérek arra, hogy annak idején a drogpolitikát hogyan formáltuk. Hangsúlyos elem volt a megelőzés és a kezelés, éppúgy, mint a terjesztői magatartás kemény büntetése, és a fogyasztástól távol tartó következetes határozottság. A törvényi szabályozás eredménye az volt, hogy a megtévedt fogyasztót, az áldozatot soha nem büntette, de a megtévesztőt, a terjesztőt és a beetetőt keményen. Az ártatlan fiatalok börtönbüntetéséről szóló történetek ugyan érzelmi húrokat pengetnek, de minden alapot nélkülöznek.
A törvény hatástalanságáról is sokat hallunk; ez a vélekedés ideológiák és előítéletek által táplált. A valóság az, hogy a növekedés üteme csökkent, a legveszélyeztetettebb 16-17 éves korosztály esetében különösen.
Mit értek az alatt, hogy ideológiák és előítéletek? - hiszen a társadalmi rendet ezek is befolyásolják. A társadalom önszabályozásába vetett naiv hitről van szó, a társadalmi rend szándékos lazításáról, illetve arról az előítéletről, amely ennek nyomán bizonyítani akarja, hogy a szabályozás nem vált be. Én úgy érzem, az érvényes szabályozás egy kőfalat emelt a drog terjedése elé, és ezen nem jutottak át a terjesztők, viszont fennakadtak, kiszűrte őket, megvédte a fiatalokat a bírói gyakorlat.
(9.30)
A tervezett módosítás, mert ilyen is van az asztalon, növeli a gyermekeket fenyegető veszélyt, megnyitja a terjesztők előtt a kiskapukat, és az elcsípett bűnözők büntetését is enyhíti. Úgy gondolom, hogy most mindnyájunk felelősségét érinti ez a kérdés, most bizonyíthatjuk a törvényhozók felelősségét a magyar társadalom állapotáért, mindnyájunk gyermekeiért, családjainkért és az össztársadalomért.
Köszönöm szépen. (Taps.)
