FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A biztosítási, a pénz- és a tőkepiaci működést a világon mindenütt nagyon bonyolult rendelkezések szabályozzák általában. Ez a gyakran indokolatlan szövevényesség a mélységesen erkölcstelennek és államilag üldözendőnek tartott, posztmodern gazdaságstratégiai irányzat egyik következménye sajnos.
Elfogadhatatlan a bankbetét kockázatos befektetésnek történő minősítése, nem is beszélve a kötelező vagy önkéntes nyugdíjpénztári befizetések ehhez hasonló kezeléséről. A Magyar Demokrata Fórumnak az a szilárd meggyőződése, hogy bizonyos megtakarítási formáknak - például takarékbetétek, nyugdíj- és egészségbiztosítási befizetések, lakástakarékosság, állami és önkormányzati kötvények, hosszú futamidejű biztosítások - igenis nagyon erőteljes állami védelemben kell részesülnie, azaz a kockázatos és a kockázatot kizárólag államilag megengedett szinten tartalmazó pénzügyi instrumentumokat nagyon éles határvonallal kell egymástól elválasztani.
(10.40)
A módosítandó törvények és a jelenlegi módosítások, ha ennek nem is éppen az ellenkezőjét teszik, de mindenesetre a határvonal élesítése helyett a piacosításra hivatkozó elmosás tűnik a valódi célnak, holott a szolgáltatók az egyértelmű szabályok között csak jobban tudnának versenyezni.
A többszintű bankrendszer kialakításakor a ma kormányon lévő és pozicionált szakértők még három szintben és a szövetkezeti szektornak a német mintát megközelítő arányában gondolkodtak. Utóbb a szövetkezeti, egyesületi gondolat a pénz- és biztosítóintézeti szektorból gyakorlatilag kimaradt. Magyarországon az önkéntes társuláson alapuló kockázatmegosztás, hitelkihelyezés és betétgyűjtés intézményi jelentősége messze elmarad nemcsak az ilyen szempontból fejlett nyugat-európaitól, hanem a szövetkezést nem túlságosan preferáló észak-amerikaitól is. A mostani jogszabály-módosítás is bizalmatlanul, a közösségek szerveződésének családiasságát negatív jelzőként értelmezve kezeli a szövetkezés intézményét.
Az indoklás a pénzpiaci szakterület szigorú szabályozását az EU-taggá válás szempontjából hátrányos körülményként tünteti fel. A tapasztalatunk ennek pont az ellenkezője. A befektetők, a megtakarításaikat elhelyezők, az intézmények szolgáltatásait igénybe vevők a szigorú és következetesen betartott szabályozást előnyösnek tartják. Nem véletlen, hogy a szigorú feltételek között működő európai vagy japán bankoknak - több amerikai versenytársukkal ellentétben - nincsenek forrásgyűjtési gondjaik. Az sem egy kétségbe ejtő perspektíva, ha a szigorú szabályozás miatt a pénz-, befektetési és biztosítóintézeti versenyzők száma a közeli jövőben nem fog növekedni.
A tőkepiac területén tapasztalható visszaesés semmilyen formában nem vezethető vissza a szigorú szabályozásra. A szabályozás és a szabályok alkalmazásának, betartatásának következetessége és a tőkepiaci forgalom nagysága között ugyanis nincs összefüggés. Az intézményes tranzakciókkal mozgatott pénztömeg mérséklődése inkább a korábbi materiális, de még pénzügyileg is megalapozatlan, öncélú, a pénzzel történő pénzcsinálás reményében túlhajszolt tőkeáramoltatás mértékletességének visszahatása. Ugyanakkor a projektelemzés módszerei sokat fejlődtek, s a fejlett modellezési és vizsgálati technikákkal egyre több befektetési, hitelezési célról tudják mind pontosabban megállapítani a hosszabb távú jövedelmezőséget és a kockázatot. A biztonsági kritériumoknak megfelelő, a pénzeket mozgásba lendítő projektek száma azonban nagyon kevés.
A tulajdonlási kötöttségeket a tervezetben javasolttal szemben nem oldanánk fel. Sem az intézményekben, sem az azok által létrehozott szervezetekben nem lenne jó egyszerűsíteni a tulajdonosi szerkezetet, az összeférhetetlenségi szabályok betartását. Az amerikai és a nyugat-európai események arra intenek, hogy inkább a tulajdonosi felelősség és számonkérhetőség növelése kívánatos.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a bankokat fizetésképtelenségbe juttató, a reményüket és jövőjüket vesztett betétesek ezreit súlyos beteggé nyomorító, tucatjait öngyilkosságba taszító tulajdonosok és menedzserek sokkal több szenvedést okoznak, és ezért lényegesen nagyobb bűnösök, mint azok a szerencsétlen egyszerű emberek, akik az életüket pokollá tevő házastársuk ellen bűncselekményt követnek el.
Jó lenne tudni, hogy a baseli bankfelügyeleti bizottság e tulajdonosi és menedzseri felelősség tekintetében milyen irányzatot képvisel. A szakirodalomból úgy tűnik, hogy az utóbbi időben a vélemények mindinkább a szigorítás, a tulajdonosi és menedzserfelelősség növelése, az intézményekkel szemben gyengülő közbizalom megerősítése felé hajlanak. A prudens működés, a transzparencia és az ellenőrzöttség folyamatosan szigorodó követelményének való megfelelést a megtakarítások gyűjtését és kezelését végző szervezetek intézményes kötelezettségévé akarják tenni.
Aki nem vak és nem süket, az ma már érzékeli, hogy a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások piacán a növekedés alapvetően az állam tevékenységétől függ. A termékek 60-70 százalékának vásárlását az állam által alkotott törvények írják elő, úgy a vállalkozások, mint a magánszemélyek számára. A maradék 30-40 százalék igénybevétele is összefügg az állam tevékenységével, pontosabban: az állampolgárok vagyonának biztonságát szolgáló tevékenység alacsony színvonalával, illetve annak hiányával.
A piacteremtő mutatványokért cserébe egy felelős kormányzat igazán elvárhat annyit, hogy az intézmények ne csináljanak botrányt, ne lopják el különös körülmények között az állampolgárok tömegeinek pénzét.
Az is világosan látszik, hogy ma egyetlen, a reálértéket megőrző tömegesen elterjedt megtakarítási forma sem létezik. Ezt a körülményt a szolgáltatók ezernyi trükkel próbálják leplezni a laikus partnerek elől, apró fogásokkal belekényszerítve őket az állami előírásra igénybe vett szolgáltatás újabbakkal történő, de immár önkéntes bővítésére. A tervezetben szereplő szabályozási módosítások az eredetihez képest még puhábbra ágyaznak meg az ilyen, sőt az előírásoknak való kiszolgáltatottsággal még inkább visszaélő törekvések számára. Ilyen például a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjának a felszabadítása is.
A pénz- és tőkepiaci intézményekkel szembeni, a gazdaság működése szempontjából kulcsfontosságú közbizalom megerősítését szolgálná, ha az egyre hatástalanabb, az esetek döntő többségében félrevezető reklámok helyett az intézmények az állam által előírt módon kötelező közérthetőséggel tájékoztatnák és látnák el emészthető mennyiségű és formátumú, releváns információval ügyfeleiket; például hogy ne lehessen egy szerződésben lényeges körülményt a több száz oldalas általános üzleti feltételekre, illetve a termék üzletszabályzatára hivatkozva szerepeltetni. Az állam sarkára állása ugyanis tompítaná a pénz- és tőkepiaci, illetve biztosítóintézetekkel való összejátszás egyre erősödő érzületét.
Most néhány gondolat a konkrét törvényjavaslatokhoz: a 2., 3. §-nál, ahol a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt módosítja, tervezi módosítani a tervezet, a pénzintézetekkel, befektetési és biztosítási szervezetekkel szembeni közbizalomnak az ügynöki tevékenység ártott és árthat véleményünk szerint a legtöbbet. E tevékenység végzésének feltételeiben - különösen külföldi intézmények esetében - semmilyen könnyítést nem javasolunk. Ez alól csak az EU-tagállamok képezhetnének kivételt a taggá válás után.
A 9. §-hoz: a kiszervezéssel kapcsolatban egyértelművé kell tenni, hogy más vállalkozásokhoz képest a megtakarításokkal bánó intézmények számára a tevékenység kiszervezésének felelősségi szabályai sokkal szigorúbbak. A kiszervező intézmény nem a fővállalkozó-alvállalkozó viszonyhoz hasonló, hanem teljes körű felelősséggel tartozik a kiszervezett tevékenységet végző szervezetért. A kiszervezett tevékenységért viselt felelősséget, a tevékenység engedélyezését a csoporton belüli és kívüli végző esetében eltérően kellene szabályozni. A csoporton kívüli végzőnél, különösen ha az ügyféladatokat is kezel, nemcsak bejelentést, hanem engedélyezést is előírnék.
A 11. §-nál véleményünk szerint sajnos a leírtak nem pontosítják az üzletszabályzatokra és az általános üzleti feltételekre vonatkozó előírásokat, pedig erre, elsősorban az ügyfél által aláírt szerződésben feltétlenül szerepeltetendő, azaz a terjedelmes szabályzatokból nem hivatkozható paraméterek meghatározására nagy szükség lenne, mint ahogy azt már említettem is.
A 23. §-nál pedig ne korlátozzuk feleslegesen a mezőgazdasági területek nemzeti tulajdonlását védeni hivatott állami eszközrendszer alkalmazásának lehetőségeit. Ha a jelzálog-hitelintézet csak a nagy kockázati előírásoknak megfelelő tőkeképzés után vásárolhat zálogjogot, akkor a költségvetést a tőkeképzésnek végleges, tehát az értékesíthető zálogleveleknél keményebben kezelt kiadása is terheli. A mezőgazdasági területekhez hasonlóan pótolhatatlan értéket képviselő, ingatlan jellegű egyedi vagyontárgyak esetében ki kellene hagyni a zálogjogvásárlást a nagy kockázat többletterhelése alól.
(10.50)
A 25. és 35. §-okhoz pedig: a betétbiztosítás tekintetében a külföldi bankok fiókjai esetében csak a teljes körű viszonosság alapján lehetne a kiterjesztést alkalmazni. A betét- és befektetésbiztosítás kérdését a pénzügyi intézményekkel szembeni közbizalom sarkalatos pontjának kell tekinteni.
Ha ezen a területen az eddigi és a módosító javaslattal alig szigorított hozzáállás érvényesül, akkor a helyzet csak romlani fog. Nagyon szigorúan kellene megkövetelni a betétek biztosítottságára vonatkozó információk megadását és elmulasztását vagy elrejtését, elrejtés esetén szigorú szankciókat kellene alkalmazni. Véleményünk szerint nem kellene a bírságot felülről korlátozni.
A tőkepiacról szóló törvény esetében, amit a 100. §-nál terjesztettek elő, véleményünk szerint nemcsak ebben a szabályban, hanem a gazdasági törvényben is probléma, hogy szabálytalan tulajdonlási körülmények között hozott döntéseknek mi is legyen a sorsa. Ezt a kérdést pénzintézetek esetében különösen veszélyes megkerülni.
Az időrendi utasítás nyilvántartás-kötelezettségének megszüntetése szakmailag téves, és sem a brókerek, sem az ügyfelek érdekeit nem szolgálja, mint ahogy az a 112. §-ban előterjesztésre került. Véleményünk szerint ez a helyzet egyre inkább a pereskedést intéző ügyvédeket segíti. A 120. §-nál pedig az ügyfél számáról történő korlátlan rendelkezési jog megadása jó dolog, de a pénzmosást megelőzendő és a pénz eredetének megállapítását, áramlásának nyomon követését megkönnyítendő a közleményre vonatkozóan kellene egy minimális tartalmi előírás, például talán a számlatulajdonos neve.
A 128. §-nál, az értékpapír-kölcsönzésnél semmilyen könnyítést nem javasolnánk. Több alkalommal tapasztaltuk ennek a hátrányos, visszaélésre alkalmat adó következményét. A piaci érték nagyon bizonytalan kategória, ezért véleményünk szerint a név- vagy piaci érték megfogalmazást illene itt használni.
A bennfentes kereskedelem és a tisztességtelen árfolyam alkalmazása vonatkozásában mindenféle szabályenyhítést elleneznénk. Ezen a területen csak a szigorítás a járható, EU-konform út például: a kibocsátó vezető állású személye semmilyen árfolyam-befolyásoló tranzakció időbeli környezetében ne köthessen üzletet a cég papírjaival. Ennek egy tipikus példája, ha ezt nem helyesen szabályozzák, ami Amerikában, az USA-ban történt, ismert nevén az Amron-botrány, amikor is a krach előtt nagyon magas eladási áron a vezetők tudták értékesíteni papírjaikat, természetesen az alapot biztosító nyugdíjalapok és nyilvánvalóan a nyugdíjasok rovására.
Végül a 198. §-hoz még: a csaló, nagy kockázatú ügyfelek kiszűrésére minden információáramoltatási eszközt megengedhetőnek, sőt erősítendőnek tartunk. Sajnálatos, hogy a mai napig nem működik használható adatokkal szolgáló információs intézmény, holott az ország legjobb szakemberei tíz évvel ezelőtt adták át a pénzügyi és a belügyi illetékesek részére az erre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányt.
Az ilyen hitelinformációs intézet hiányát próbálják a veszélyeztetett intézmények az egymás közötti koordinálatlan és ellenőrizhetetlen adatátadással pótolni. A csalókat segíti, ha még ezt az eszközt is kiütik a kezükből, mielőtt egy államilag is elismert hitelinformációs intézetet létrehoznánk. Tehát szükség lenne a hitelinformációs intézet létrehozására, mert különben beláthatatlan és olykor törvénytelen lehetőségeket adunk az intézetek kezébe, és végeredményben a betéteseket veszélyeztetjük ezzel.
A Magyar Demokrata Fórum az itt említett és még a továbbiakban az indítványokkal kapcsolatos módosításokat fogja benyújtani, és a további vita során képviselőtársaink, a kormány álláspontja szerint kezeljük a törvény szavazását. Ugyanis természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy milyen uniós kötelezettségeink vannak, és milyen, a szakma és a gyakorlat által követelt változtatásokat igényelt az a néhány törvény, amelyet ebben a formában önök benyújtottak, de véleményünk szerint nem teljes egészében kiforrott még a benyújtott tervezet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
