DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Előttünk fekszik az egyes pénz- és tőkepiaci tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amely igyekszik egységbe gyúrni számos pénz- és tőkepiaci szabályozást kimondó törvényt, jelesül a hitelintézeti törvényt, a tavaly elfogadott tőkepiaci törvényt, a biztosítási törvényt, a lakás-takarékpénztári törvényt és még néhány kisebb horderejű jogszabályhelyet.
Vajon miért pont ezek a törvények kerültek elő és kerültek egy csomagba? Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy vajon a magánnyugdíjpénztárakról vagy az önkéntes nyugdíjpénztárakról szóló törvényekről, vagy akár a kockázati tőketársaságokról, a jelzálog-hitelintézetekről vagy a szakosított speciális hitelintézetekről miért nem szól a kormány, ha már csomagban tárgyaltatja az egyes pénz- és tőkepiaci tárgyú törvényeket.
A beterjesztett törvényjavaslat is igen szűkszavú, hiszen azt mondja az indokolásrészben, hogy "A tőkepiac területén a világszerte tapasztalható visszaesés körülményei között különösen élesen vetődik fel ez a probléma. A tőkepiac fejlődésének elősegítése érdekében a kormány programja írja elő a törvény módosítását." Illetve az Alkotmánybíróság 15/2002. számú határozatával 2003. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a Hpt. 197. §-át, így ezen törvényi passzust mindenképpen módosítani szükséges.
Természetesen egyetértve azzal a gondolattal, hogy a pénz- és tőkepiacok, valamint az ezeken a piacokon működő pénzügyi közvetítő intézmények jól regulázottsága rendkívül fontos feladat, nem szabad elfelejtenünk azt a tényt sem, hogy alkothatunk bármennyire is jól szofisztikált törvényeket, a világgazdasági klíma alapvetően meghatározza a piacok működését. Mindezeken túlmenően a nemzeti kormány akkor teheti a legtöbbet a jól működő pénz- és tőkepiacokért, ha a költségvetési hiányt féken tartja, indokolatlanul nem növeli az inflációt, nem fejt ki nyomást a jegybankra, a monetáris politika cél- és eszközrendszerének befolyásolására, a felügyeleti munka számára biztosítja a nyugodt körülményeket.
A fenti feltételek maradéktalan betartása sokkal inkább elősegíthetné a pénz- és tőkepiacok hatékony működését, mint az állandósuló jogszabályi módosítások. Mindezek mellett természetesen még egyszer mondom, szükség van, lehet egyes pénz- és tőkepiaci törvények módosítására az európai uniós jogharmonizációs követelmények miatt vagy gyakorlati, ellenőrzési szempontokból kifolyólag is.
Ezek után vizsgáljuk meg az előttünk fekvő törvényjavaslat főbb tartalmi elemeit. A javaslat első része a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt módosítaná. Legfontosabb elemei a szövetkezeti hitelintézetekre, az Országos Betétbiztosítási Alapra vonatkoznak; de fontos rész az is, ami lehetővé teszi azt, hogy a hitelintézetben egy tulajdonosnak a tulajdoni részesedése az eddigi kivételektől eltekintve a 15 százalékot meghaladja. Ez utóbbi megítélésünk szerint felesleges engedmény, a nagy külföldi befektetési alapok számára jelent indokolatlan engedményeket, kedvezményeket. Ezt az intézkedést annak idején az Ybl Bank botránya igényelte, azóta ilyen jellegű visszaélés nem volt a magyar bankpiacon, ráadásul a működőképességet sem érinti hátrányosan.
Nagyon fontos módosítás a törvényjavaslatban a szövetkezeti hitelintézeteket érintő azon javaslat, amely előírja azt, hogy egy közbülső, 200 millió forintos határ mellett 2007. december 31-ére 250 milliós, azaz körülbelül 1 millió eurós minimális saját tőkével kell hogy rendelkezzenek a szövetkezeti hitelintézetek. Belegondolva abba, hogy a jövő év végén 100 millió forintos saját tőkével kell már rendelkezniük, előrevetítjük azt, hogy a hazai takarékszövetkezeti szektor egyetlen esélye a túlélésre a fúziók tömege. Ez már csak azért is be fog következni, mivel a törvény itt - ellentétesen azon szövetkezeti alapelvvel, amely kimondja az "egy tag-egy szavazat" elvét - megtartja azt a korlátozást, hogy egy tulajdonosnak a közvetett és közvetlen tulajdoni hányada nem lehet több 15 százaléknál, ráadásul a jogi személyek száma nem haladhatja meg a tagok számának egyharmadát.
Amint jeleztem, ez egyrészt fúziós hullámot okoz, ami azt fogja jelenteni, hogy a kistelepülések elveszítik egyetlen működő pénzintézetüket, hiszen a kényszer a hatékonyabb működés felé nyomja a takarékszövetkezeteket, másrészt elbocsátásokkal fog járni, a falusi értelmiség ismét csökkenni fog. A tulajdoni korlátozás fenntartását esetleg indokolhatja az, hogy a magasabb tőkekövetelménynek csak úgy tudnak megfelelni a takarékszövetkezetek, ha megemelik a részjegyek értékét, amelyet így sokan nem tudnak lejegyezni, és ezáltal tulajdoni koncentráció indul meg, és így viszonylag kevesebb részjegytulajdonos lehet, nagyobb a kitettség egy-egy jelentősebb részjegytulajdonos irányába, aki adott esetben a részjegyének kivonásával zsarolhatná a szövetkezetet. Ez a veszély valós lehet, ám a tulajdonlás ilyetén korlátozásával azt érhetjük el, hogy a takarékszövetkezeteknek vissza kell adniuk engedélyüket, mert esélyük sem lesz az előírt saját tőkekövetelmények teljesítésére. Most ezek után melyik a jobb megoldás? A fúziós hullám vagy a tevékenységi engedélyek visszaadása? Úgy vélem, egyik sem - a magyar takarékszövetkezetek tökéletes csapdahelyzetbe kerültek.
A másik nagy horderejű változás az, hogy 2003. január 1-jével az Országos Betétbiztosítási Alap által biztosított betéti kör az eddigi 1 millió forintos összegről az 1 millió forint feletti rész 10 százalékos önrésze mellett 3 millió forintra növekszik. Ez a módosítás természetesen nem érinti azt, hogy az EU-s csatlakozás időpontjában személyenként és pénzintézetenként 6 millió forintra kell hogy emelkedjen, bár itt jegyzem meg, hogy a 20 ezer eurós norma ma már 5 millió forintot sem jelent.
A fenti módosulásnak látszólag örülhetnénk is, hiszen jó dolog az a megtakarító szemszögéből, ha az állam magasabb betétösszegre vállal kifizetési garanciát. Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, hogy ez a módosítás várhatóan nem egész másfél évre jelent többletet, viszont lényegesen több adminisztrációt fog okozni az OBA-nál, magasabb banküzemi költségeket a pénzintézeteknél, amelyek meg fogják próbálni áthárítani ezeket a költségeket a betétesekre a különböző díjakon vagy az alacsonyabb kamatokon keresztül. Ráadásul jelenleg az OBA-ban nincs annyi pénz, hogy egy magasabb kártalanítási összeget állami segítségnyújtás nélkül kifizessen. A 3 millió forintos biztosítási összeghatár bevezetése ráadásul azért is kétséges, mert ma Magyarországon az átlagos betétnagyság az 500 ezer forintot sem éri el, ezzel az intézkedéssel felléphet a morál-hazárd problémája is, azaz a betéteseket leszoktatjuk arról, hogy érdeklődjenek egy kicsit a választott pénzintézet működéséről, növelve a veszélyét annak, hogy magas hozamokkal egyesek betéteseket tévesszenek meg.
Ismételten felteszem a kérdést, hogy ezek után mi indokolja a betétbiztosítás ilyen rövid távra szóló megváltoztatását.
Tisztelt Ház! A tőkepiaci törvényt 2001-ben fogadta el az Országgyűlés. Ez a törvényi szabályozás átfogóan érintette az egész tőkepiac működését, új fogalmakat vezetett be, új intézményi formákat honosított meg. Nyilván, mint minden úttörő jellegű szabályozás, problémákat is rejthet magában.
(10.30)
Ennek kiküszöbölésére célszerűnek látszik az eddigi hiányosságokat orvosolni. Bár joggal vetődik fel a kérdés, hogy ilyen gyorsan hozzá kell-e nyúlni a tőkepiacokról szóló törvényhez, hiszen hatásai éppen a jelenleg nem egyértelmű és hektikus gazdaságpolitika, valamint fiskális politika miatt valódi hatásaiban nem teljesen értékelhetőek.
Mindenesetre a kormány beterjesztette elénk módosítási javaslatait. A legfontosabb részei ennek: az ügyfélszámlán lévő követelések továbbutalására vonatkozó módosítás, az értékpapírok tőzsdei bevezetésére tett könnyítő kitételek, az ingatlanbefektetési alapokra vonatkozó szabályok módosulása, a felügyeleti díjtételek nagyon jelentős csökkentése, valamint a tőzsdei tulajdonszerzési korlát eltörlése.
Lényeges technikai változásnak értékelhetjük azt, hogy az ügyfél szabadon rendelkezhet az ügyfélszámla, befektetési szolgáltatás, árutőzsdei szolgáltatás vagy értékpapír hozamából, elidegenítéséből származó összeg felhasználásáról. Ez azért fontos, mivel indokolatlan volt a korábbi szabályozásban, hogy az ügyfél az ügyfélszámlán lévő pénzt készpénzben vehette fel vagy saját bankszámlájára utalhatta. A rendelkezés prudenciális szempontból sem volt indokolt, így ezentúl az ügyfél saját pénzét tetszőleges számlára utalhatja.
A módosítás beemeli továbbá az adattárolás, az adatkezelés és adatfeldolgozás kiszervezési lehetőségét. Ennek indokoltsága, mint ahogy a többi törvénymódosításban szereplő, hasonló jellegű tevékenység kiszervezése, ma még nehezen ítélhető meg.
Fontos prudenciális változás az, hogy ezentúl - az egyéni vállalkozó kivételével - bármely szervezetnek, amelyik biztosított tevékenységet végez, csatlakoznia kell a befektetővédelmi alaphoz.
A tőkepiaci törvény egyik legszerencsétlenebb módosítása a letétkezelt állományokra vonatkozó díjak csökkentése, amely a díjbevételek egészének mintegy 50 százalékos csökkentését eredményezi. Ez az indítvány azért is szerencsétlen, mivel hiú ábránd azt hinni, hogy a tőkepiac gyengélkedésének jelenlegi oka a magas felügyeleti díjakban keresendő. Másrészt pontos számok, hatástanulmányok sem állnak rendelkezésre, csupán csak becsléssel kerültek meghatározásra. Hogy ez a díjstruktúra-változás hogyan fogja érinteni a felügyelet működését, arról nincsen tudomásunk.
Bár lehet azt mondani, hogy a költségvetésben több pénzt irányzott elő a kormány a felügyelet működésére, ám emellett lényegesen megnövekvő feladatok állnak, valamint egyre nehezebb megtartani a nagy tapasztalatokkal rendelkező ellenőröket. Az intézménynél ráadásul - ismert módon - amit az egyik kezével ad a kormány, a másikkal rögtön el is veszi. Mindezek mellett most, amikor folyamatos nyomás alatt tartja a kormány a felügyelet elnökét - bár ugye ezt cáfolják -, nem elegáns az ellenkezőjét bizonyítani.
Fontos és sikeres módosításnak ítéljük meg az ingatlanbefektetési alapokra vonatkozó szabályok módosulását, amely elősegítheti ezen intézményforma erőteljesebb piaci jelenlétét. Különösen azt tartjuk fontosnak, hogy az ingatlanbefektetési alap számára lehetővé válik a hitelfelvétel, amely révén jóval rugalmasabb gazdálkodási lehetőséget biztosít számukra, hiszen a nettó eszközérték számításakor figyelembe vehető érték 50 százalékáig vehet fel jelzáloghitelt.
Tisztelt Ház! A tőkepiaci törvényjavaslat egyik legvitatottabb része a tőzsdében való tulajdonszerzésre vonatkozó 10 százalékos tulajdoni korlát eltörlése. Az előterjesztő ezt azzal indokolja, hogy ez azért szükséges, mert a kormány programjában van benne. Elővettem az ominózus kormányprogramot, és ebben egy sort sem olvastam ennek szükségességéről. Csupán annyi szerepel benne, hogy az állam "megfelelő törvénymódosításokkal előmozdítja a Budapesti Érték- és Árutőzsde kellő megerősödését".
Úgy vélem, ezek után a legfőbb érv - mármint a politikai - nem létezik. Miért válik elengedhetetlenül fontossá - kérdezem én, szakmailag most már -, hogy túlzott tulajdoni koncentráció alakuljon ki Magyarország legfontosabb, koncentrált piacán? Erről Babák képviselő úr is szólt kisebbségi véleményének elmondása során, a költségvetési bizottság vitája során. Milyen közgazdasági racionalitás indokolja azt, hogy monopolisztikus jellegű koncentráció, túlzott gazdasági hatalom alakuljon ki az egyik legfontosabb piaci indikátori intézménynél? Eddig a rendszer jól működött, semmi sem indokolja a változást. Sajnos a törvényjavaslatban semmilyen szakmai érv nem szerepel e javaslat indoklásaként.
A tőkepiaci törvényben szereplő fogyasztóvédelmi szabályok a folyamatok nyomonkövethetősége érdekében itt is szerencsésen lettek megfogalmazva, ezért azt hiszem, támogatásra mindenképpen méltóak.
Tisztelt Ház! A magyar tőkepiaci szereplők sajátos szervezeti egységei a lakás-takarékpénztárak. 1997 óta vannak jelen a hazai piacon. Az általuk nyújtott konstrukciók speciálisak, hiszen nemcsak egy betéttermékről van szó, hanem hitelfelvétel is történik úgy, hogy állami támogatás is járul hozzá, ha speciális, elsősorban ingatlanokkal kapcsolatos fejlesztést, beruházást valósít meg a takarékoskodó.
Úgy ítélem meg, hogy fontosak azok a pontosítások, amelyek már meglévő fogalmakra vagy újak bevezetésére irányulnak. Fontos az is, hogy a lakáscélú felhasználások között például az informatikai hálózati kapcsolat kialakításának támogatandó céljával is bővül ez a kör. A lakás-takarékpénztár ezentúl ingatlanértékelési tevékenységet is végezhet majd.
A legfontosabb módosulás azonban az, hogy jövőre az állami támogatás mértéke a duplájára nő, azaz a betétként elhelyezett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban megtakarítási évenként 72 ezer forint. E módosításokkal egyetértünk, ám két apró megjegyzés engedtessék meg. Egyrészt ez a mostani módosítás csupán csak azt jelenti, hogy az inflációs veszteséget és a hihetetlenül megemelkedett lakásárakat megpróbálja utolérni az állam, érdemi, új lehetőségeket nem jelentenek a lakáspiaci szereplőknek. Másrészt sajnos nem látszik a 2003. évi költségvetési törvényjavaslatban a várhatóan magasabb átutalások fedezete. Talán a kormány sem hisz e konstrukció túlzott életképességében?
Tisztelt Ház! Összességében azt mondhatjuk az előttünk lévő törvényjavaslatról, hogy nagy horderejű változtatás, ezért célszerűbb lett volna akár külön-külön tárgyalni az egyes törvényeket és nem csomagban. De ha már így alakult, akkor elmondhatjuk azt, hogy a Fidesz-frakció elfogadja a szakmailag indokolt módosításokat, viszont aggodalmunkat fejezzük ki a szakmailag nem különösen átgondolt és inkább politikai nyomás alatt bekerült módosításokkal kapcsolatban, mint például az Országos Betétbiztosítási Alap kérdése, a takarékszövetkezeteket érintő változások, a felügyeleti díjtételek lényeges megkurtítása vagy a tőzsdében a tulajdonszerzési korlátok megszüntetése. Mindezek fajsúlyos kérdések, és ezek megnyugtató rendezése nagyban segíthetné azt, hogy a törvényjavaslat szakmai megalapozottságát teljes egészében elfogadjuk.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
