PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének általános vitájában már szembesültünk azzal a szándékkal, hogy egy sor szociális területen visszalépés legyen, azaz vásárlóértékében kevesebbet kapjanak a gyermekes családok, mozgássérültek, első lakásukért takarékoskodók, mint korábban, a polgári kormányzás időszaka alatt. Ez az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat is több területen szigorítja, korlátozza a korábbi jogosítványokat, azaz megszorító, jogfosztó szándék ebben a törvényjavaslatban is számos vonatkozásában tetten érhető.
Már az 1. §-ban a család fogalmának megváltozása kétélű javaslat. A család fogalmát a jövőben úgy értelmezné a törvény, hogy a házastársaknak vagy az együtt élőknek csak a 20 évesnél fiatalabb gyermekei vagy csak a 25 évnél fiatalabb tanuló gyermekei számíthatnak családtagnak. Az ennél idősebb korú, tehát például a 21 éves korú, nem tanuló gyermekek már kikerülnek a szociális jogosultságot megalapozó, egy főre jutó jövedelemszintet meghatározó számítási körből. Hiába eltartottak egy családban, eltartási terhüket a jövőben nem veszi figyelembe a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény. A szigorítás annak tükrében különösen súlyosan érinti az eddig segélyekért folyamodó, fiatal munkanélkülieket eltartó családokat, hogy a munkanélküli-ellátásról szóló törvényjavaslatokból változatlanul kimaradnak az első ízben munkát keresők, azaz munkaügyi oldalról megoldatlan az ellátásuk. A jövőben már a szociális ellátások oldaláról is megoldhatatlan lesz a helyzetük.
Az előterjesztő indoklása szerint azért kell módosítani a család fogalmának eddig értelmezését, mert "a pénzbeli ellátások esetében az eddigi családfogalom alkalmazása azt eredményezte, hogy az egy főre jutó jövedelem kiszámításánál az aktív korú, jövedelemmel nem rendelkező személy jogosultságának megállapításához, amennyiben együtt élt szüleivel, a szülő jövedelmét is figyelembe kellett venni. Ennek következtében számos esetben az ellátás iránti igényt el kellett utasítani, annak ellenére, hogy a szülő a nagykorú, munkaképes gyermek eltartására nem köteles. Ezáltal sérült az érintett állampolgárok szociális biztonsághoz való joga. A család fogalmának a törvényjavaslat szerinti meghatározása a rászorultak számára a szociális ellátáshoz való hozzájutás biztonságát növeli."
Ez a változtatás azért kétélű, mert valóban előfordulhatott olyan helyzet, hogy a szülő nyugdíjának nagysága miatt a vele együtt lakó felnőtt gyermekek elvesztették a segély iránti jogosultságukat, de valószínűleg ennél gyakoribb helyzet volt az, hogy a jövedelem nélküli vagy a járadékból élő szülők eltartási terhei miatt vált segélyre jogosulttá a család. Ezek a kisjövedelmű családok elesnek a korábbi segélyezési lehetőségektől, hiszen a család fogalmába a jövőben már nem vehetők be a jövedelem nélküli vagy kisnyugdíjas szülők. Ezek a szülők meg azért nem folyamodhatnak segélyért, mert van eltartásra kötelezett gyermekük, sőt azzal vagy azokkal egy háztartásban élnek.
Összegezve tehát: a család fogalmának a törvényjavaslatban javasolt változtatása a mellékelt indoklással ellentétben csak egyes esetekben érinti előnyösen a segélyért folyamodókat, mert a munkanélküli fiatalok és a jövedelem nélküli idősek kihagyása az eddigi család fogalmából az alacsony jövedelműek többségét hátrányosan érinti.
A törvényjavaslat indoklásában többször előfordul az aktív korú, nem foglalkoztatott személyek közcélú foglalkoztatásának bővítése mint kívánatos cél. Ezt a célkitűzést üdvözlöm. De azt is tudom a költségvetés irányszámaiból, hogy a kormányzat 2003-ban csak feleannyi összeget szánt a közcélú foglalkoztatásra, mint amennyit 2002-ben fordított ilyen célokra. Több milliárd forinttal kevesebb jut már a következő évben az önkormányzatok szervezésében elvégzett közcélú munkákra, mint az idén jutott.
Csak idézek néhány helyről ennek a törvényjavaslatnak az indoklásából: "a módosítás az aktív korú, nem foglalkoztatott személyek foglalkoztatásának bővítését szolgáló intézkedéseket tartalmaz"; "az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás társulásban történő ellátásának ösztönzését szolgálja az az intézkedés, hogy..."; "a közcélú foglalkoztatás keretében végezhető tevékenységek köre bővül azáltal, hogy...".
Teljesen felesleges dolog felsorolni a törvényjavaslat indoklásában szereplő sok-sok bővülési, közmunkára ösztönző lehetőséget, ha mi, képviselők legalább egymás között tudjuk, hogy ténylegesen nem bővülnek, hanem felére csökkennek a valóságos lehetőségek.
Keményebb megfogalmazásban minősíthetem akár álszentnek, képmutatónak is ezt a törvényjavaslatot, de még a legkeményebb módon kifejezett véleményem szerint is a törvényjavaslatnak a szociális közmunkavégzésre irányuló céljai ellentétben állnak a költségvetési törvény filozófiájával. Azaz nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal.
Teljesen elfogadhatatlan a lakásfenntartási költségek összjövedelemhez viszonyított arányából következtetni a rejtett jövedelmek nagyságára. Ez kirívóan antiszociális szemléletet tükröz. Abból indul ki, hogy bizonyára vannak eltitkolt jövedelmei is a segélyeket kérőnek, ha még egyáltalán van lakása. A települési önkormányzatok a segélyezés eldöntésének folyamatában már eddig is kérdezték a lakásfenntartási költségek nagyságát, és meglehetősen gyakran fordult elő a jövedelem felét vagy annak még nagyobb hányadát felemésztő lakásrezsiarány. Mindeddig az ilyen magas fenntartási arány arra figyelmeztette az önkormányzatokat, hogy ha nem segítenek, akkor a család könnyen hajléktalanná válhat, azaz ennek elkerülése érdekében is az ilyen családokat nagyobb arányban segítették meg. A jövőben megfordul ez a szemlélet, és nemhogy jobban segítenék az ilyen elesett családokat, inkább azt vélelmezik, hogy jövedelemeltitkolók és a hatóságokat félrevezető csalók. Arra való hivatkozással, hogy a kimutatott jövedelmükhöz viszonyítva magas a lakhatási költségük aránya, ezek a családok magukat zárják ki majd a segélyezési lehetőségekből, mert ez a törvény a jövőben arra jogosítja fel az önkormányzatokat, hogy feketemunkából, fusizásból vagy illegális tevékenységből eredő jövedelmeket vélelmezzenek az ilyen személyeknél.
Ennek a jövedelmet vélelmező eljárásnak az alkotmányossága is megkérdőjelezhető. Hiszen ilyen súlyos következményekre, ami tehát jogosultságok elvesztéséhez vezet, az eddigi esetekben csak az illegális jövedelemszerzés tanúkkal és adóhatósági szakértőkkel igazolt, tényleges elkövetése esetén kerülhetett sor.
Kérdés az is, hogy az önkormányzat által vélelmezett fiktív jövedelmek megállapítása, ha egyszer már megállapították, tovább gyűrűzhet-e a segélyezéstől független területekre, például a gyermekek iskolai étkeztetési díjára vagy az óvodai térítési díjaira.
A lakásfenntartási költségek bevallott jövedelmekhez viszonyított aránya a törvény szövegében többször előfordul, mint valami biztos módszer az eltitkolt jövedelmek kimutatására. Ezt a vélelmezést sem a szürkegazdaság nagyságát vizsgáló elméleti kutatások, sem a szociális segélyezés gyakorlati tapasztalatai nem igazolják. Azaz minden ilyen irányú arányszámításon alapuló részt kihagyásra javaslok a törvény szövegéből.
Sorolhatnám még további kételyeimet, de összefoglalva gondolataimat csak annyit mondhatok, hogy az előterjesztés megszorító elemek sokaságát tartalmazza. Átgondolatlan, nincs összhangban a költségvetési előirányzatokkal. Azaz részletes vitára csak a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja által benyújtott módosító javaslatok elfogadása esetén alkalmas. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
