LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Miniszter Asszony! Helyettes Államtitkár Asszony! Ennek a törvényjavaslatnak vannak régóta sürgetett, rendkívül vonzó és népszerű rendelkezései, de vannak súlyosan kifogásolható árnyoldalai is. Jómagam elsősorban az utóbbiakról, az árnyoldalról, Béki Gabriella szavaival a kérdőjeles dolgokról szólok. S nemcsak azért, mert a parlamenti munkamegosztásban ez az ellenzék dolga, de azért is, mert a hasznos elemek bevezetésében vagy annak szükségességében nincs különösebb vita a képviselők között.
Fideszes, MDF-es képviselőtársaimmal együtt a törvényjavaslat hibájának tartom, hogy kiró egy sor olyan feladatot a települési önkormányzatokra, amelyek ellátásához nem biztosít kellő mértékben fedezetet.
(21.30)
Most az idén láthattuk azt a szembeállítást, hogy úgymond, a jó kormány 50 százalékkal megemelte a közalkalmazottak fizetését, csak ennek végrehajtását az úgymond rossz önkormányzatok kifogásolják, folyton arról panaszkodnak, hogy erre nekik nincs pénzük, holott az esetek többségében valóban nincs szabad pénzeszközük, és mintegy ezer önkormányzat tényleg nem tudja, honnan teremti elő a bérnövelés anyagi fedezetét. Ez a most tárgyalt törvényjavaslat sem mellékel arra nézve semmilyen számítást, hogy a törvényben meghatározott új önkormányzati feladatok ellátásához mennyiben elegendő a költségvetési támogatás, illetve hogy a feladatok ellátásához szükséges épületek és felszerelés költségeit mennyiben lehet fedezni költségvetési forrásokból.
A törvény tartalmazza ugyan a közigazgatási hivataloknak azt a kötelességét, hogy határidő kitűzésével szólítsák fel az önkormányzatokat feladataik teljesítésére, de ha a mulasztó önkormányzatnak nincs pénze például egy idősek átmeneti ellátását szolgáló intézményt létrehozni, akkor valószínűleg nem vezetnek eredményre ezek a felszólítások. Ismétlem tehát, hogy nem a helyes szociális célokat kifogásolom, hanem a mások pénzén vagy a mások hiányzó pénzén történő jótékonykodást.
Tisztelt Ház! Sisák Imre részletesen szólt már róla, és magam is határozottan ellenzem a nem állami, azaz döntően egyházi szociális intézmények működésébe történő direkt állami beleszólás feltételeinek e törvényben történő megalapozását.
Mindeddig az egyházi fenntartású intézményekben a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás igénybevételéről az intézményfenntartó vagy az általa megbízott személy és az ellátást igénylő, illetve annak törvényes képviselője kötött megállapodást. Külső személy mindeddig nem szólhatott abba bele, hogy kik között jöhessen létre ilyen megállapodás, és milyen feltételek alapján. Az állam eddig elsősorban a szociális törvényben és az ehhez kapcsolódó kormányrendeletekben előírt működési feltételek betartását ellenőrizte.
Most, ebben a törvényjavaslatban az egyházi intézményeket köteleznék arra, hogy külső szakértőket alkalmazzanak az intézménybe felvettek szociális rászorultságának a megvizsgálására, és a szociális szolgáltatás igénybevételéről csak ennek a szakértőnek a véleménye alapján lehet dönteni.
Ennek a hatósági kényszer útján kijelölt szakértőnek a valódi szerepét most még homály fedi, mert a szerepükre vonatkozó részletes szabályokat csak egy később nyilvánosságra hozott kormányrendelet határozná meg. A törvényjavaslat indoklása szerint a szakértő szerepére a rászorultság tényének az objektív és független megállapítása érdekében van szükség.
A nem állami, azaz döntően az egyházi szociális intézményeket két szempontból sújtja ez az előterjesztés. Csorbítja az eddigi önállóságukat, azaz külső szervek szólnak bele már az intézménybe történő felvétel folyamatába is, emellett meg kell fizetniük a kéretlen szakértőket, ami nyilván apasztja a szociális célú forrásaikat. Teljesen megfoghatatlan a törvény szövegkörnyezetéből, hogy ennek a szakértőnek megkerülhetetlen vagy mellőzhető-e a véleménye, de ha mellőzhető, akkor is többletkiadást jelent a kötelező igénybevétele.
Mint ahogyan az előbb kifejtettem, hogy a kormány más pénzén jótékonykodik, ebben az esetben mások pénzére támaszkodva építi ki szakmai környezetét. Nagyon érdekelne az, hogy milyen visszásságokat tapasztaltak eddig az egyházi szociális intézmények működése területén, hogy most hirtelen, úgymond, szakértőket küldenek ki ezekbe az otthonokba, akik ezentúl meghatározhatják az intézmény szociális stratégiáját, távlatos elképzeléseit is. Idegennek tartom ezt és elfogadhatatlan számomra. Idegen a demokratikus rendszertől ez a szemlélet. Mindenképpen kérem a tárcát, gondolja át újra ezt a fölösleges feszültséget okozó szándékát.
Tisztelt Ház! Még röviden néhány új előírásról. Idős fát nehéz átültetni - tartotta a régi mondás. Emiatt is a szociális gondozott eddig az egyszeri hozzájárulás összegének az időarányos részét visszakaphatta, ha tíz éven belül meggondolta magát, és inkább valamelyik hozzátartozójához költözött. Nos, ez a tíz év a jövőben öt évre csökken le, holott már ma is több millió forintnyi egyszeri hozzájárulást kell befizetni nagyon sok intézményben. Semmilyen tekintetben nem szolgálja a gondozottak biztonságérzetét ennek a meggondolási időnek a felére történő kurtítása, sőt inkább növeli a kiszolgáltatottságukat. Fennáll az a veszély is, hogy bizonyos otthonokban öt év elteltével hirtelen mostohább lesz a gondozottak helyzete. Legalább tíz-tizenkét év kell ahhoz a legtöbb gondozottnak, hogy összegyűjthesse az egyszeri hozzájárulás összegét, teljesen méltánytalan ezt öt év alatt semmivé tenni.
Végezetül tisztelettel hívom föl miniszter asszony figyelmét egy sajátosan új rendelkezésre; erről Pettkó András is részletesen szólt. Ugyanis több helyen található az az új, semmiképpen nem szociális érzületből fakadó, szociális rászorultságot vélelmező szempont, miszerint amelyik családnál a lakhatási költségek aránya meghaladja a jövedelem 50 százalékát, annál bevallatlan jövedelmek feltételezhetők. Általános tapasztalat, hogy a legtöbb ember nem kíván hajléktalanná válni, ragaszkodik a lakásához akkor is, ha elveszíti a munkahelyét, és emiatt jövedelmeinek a többségét felemészti az a törekvése, hogy legalább lakása legyen. Nos, az ilyen családokon a törvényjavaslat ahelyett, hogy segítene, meggyőződésem, még mélyebbre taszítja őket.
Tisztelettel kérem miniszter asszonyt, a tárcát, hogy fontolják meg észrevételeinket.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
