DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az én feladatom a ma már nagyon sokat emlegetett nemzeti fejlesztési tervről szólni néhány szót. De ezt megelőzően hadd mondjam el, hogy számomra szubjektíve mint Baráth Etelének, mint parlamenti képviselőnek mit jelent az európai csatlakozás.
Annak ellenére, hogy életem során nagyon sok lehetőségem volt tanulni és tanítani is kint, az úgynevezett Nyugat-Európában, számomra mégiscsak annak az érzetét fogja kelteni, hogy bent vagyok. Számtalan olyan kisebbségi érzéstől szabadítja meg a magyar embert, ami szinte genetikusan belé lett táplálva az elmúlt évszázadok folyamán. Olyan egyenjogúságot fejez ki, ami pontosan arra alkalmas, hogy az emberek az egyéni képességeiket, az ország a kollektív képességét - tetszik vagy nem tetszik, van neki ilyen - sokkal, de sokkal jobban kibontakoztathassa. Önbizalmat ad mindenkinek azért, hogy tényleg ott érezze jól magát, ott legyen, és amit tud, annak érdekében és annak értelmében cselekedhessen is.
A nemzeti fejlesztési terv ilyen terv, az Európai Unió előírja a csatlakozó országok számára - már a fejletlenebbeknek, és mi azok vagyunk -, hogy ilyen tervet készítsenek. Ez a terv magában foglalja azokat a projekteket, amelyeket az Európai Unió finanszíroz vagy társfinanszíroz. Először nekünk kell tisztában lennünk azzal, hogy mit akarunk, és ebből kiválasztjuk azt, amit az Európai Unió is támogatni fog. Ez tehát egy nagyon fontos dokumentum, de nem a nemzet megváltása, nem a nemzet fejlesztési terve; ez a nemzeti fejlesztési terv. Ezt mi úgy készítettük el azonban, hogy igen hosszú távra is alkalmas legyen, tehát ne csak a csatlakozást követő pénzügyi három évre, hanem az azt követő hosszabb távra, tíz-tizenhárom évre is alkalmas terv legyen.
Miután itt politikai vitáról van szó, elmondom, hogy mi ennek az anyagait természetesen nemcsak nagyon széles körű társadalmi vitára, hanem politikai vitára is bocsátottuk. Október 1-jén elküldtem a tisztelt parlamenti pártok képviselőcsoportjai vezetőinek, illetve a pártok elnökeinek, azzal a felkéréssel, hogy hívjanak meg minket, szívesen elmondjuk, hol tartunk, örömmel vesszük információikat - ahogy az előbb Glattfelder Béla mondta -, tényleg arra számítunk, hogy ezt kritikáikkal illetik. Ezzel szemben a Fidesz vezérszónokától ma is azt hallottuk, hogy eddig csak hír volt róla, de dokumentum nem volt. Nos, magam küldtem el hat héttel ezelőtt a dokumentumot, azóta minden továbbfejlesztett eleméről tájékoztatást adtunk. Várjuk a tényleges segítő kritikát.
A fejlesztési terv három fő részből áll. Az természetes, hogy először meg kell oldani az általános hosszú távú jövőképet, másodsorban fel kell vázolni azokat a részletes operatív programokat, amelyek alapján ezt végre lehet hajtani, a harmadik pedig egy olyan eszközrendszer lesz, amelynek alapján ez ténylegesen végbe mehet.
A leglényegesebb része az öt operatív program, amelynek egyik eleme a humán erőforrást, a képzettséget, az oktatást, a foglalkoztatási alapkérdéseket támogatja, segíti; a második a gazdasági versenyképességet, a beruházásösztönzést segíti a kis- és középvállalkozások területén, aztán a turizmust ösztönzi; a harmadik az infrastruktúra, a környezetvédelem, a közlekedés, a vasúthálózat fejlesztése; a negyedik az agrár- és vidékfejlesztés; és nem végső soron az a bizonyos regionális fejlesztési rész, amelyről az egyik MDF-es politikus sajtótájékoztatót tartott, hogy nem is létezik. Ez bizony a legkidolgozottabb része, mintegy 25 százaléka a pénzügyi támogatásnak is.
Én is szeretnék azonban a Széchenyi-tervvel kapcsolatban egy kis viszonyt felállítani. Mindenkinek tudnia kell, hogy a Széchenyi-terv a négyéves kormányzat alatt mindösszesen körülbelül 180 milliárd forintnyi pályázatot döntött el, ennyi értékben hozott döntést. Ebből összesen 35 milliárdnyi lett kifizetve, a többinek a kifizetése már ennek a kormánynak lett volna a feladata, ha lett volna a költségvetésben elegendő fedezet minderre. Azért ennek a nagyságrendjét nem volna szabad összekeverni a nemzeti fejlesztési tervvel, amelynek 2004 után évente mintegy 500 milliárd forint értékű fejlesztést kell tudnia koordinálni, befolyásolni. De hogy mégis figyelembe vesszük - s megint csak visszautalnék az előző hozzászólásra -, elkészült a kormánynak az a terve, a jövő héten tárgyalja a kormány, amely a Széchenyi-terv továbbörökítését, együttműködését fogja jelenteni azokon a területeken, amelyek a nemzeti fejlesztési tervbe beilleszthetők. Ezen tehát dolgozunk.
Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy az országnak három területen kell még nagyon keményen összekapnia magát a következő időszakban, és természetesen örömmel fogjuk venni erre az ellenzéki pártok támogatását is. Az egyik: számon kell kérni azt, hogy rendelkezésre álljon az a társfinanszírozás, amely a projektek megvalósításához szükséges. A második egy olyan intézményrendszer továbbfejlesztése, amivel körülbelül két-két és fél éves késésben vagyunk, annak a kiépítése, hogy az ország alkalmas legyen ezeket a forrásokat fogadni. A harmadik pedig maguk a projektek természetesen, amelyek részben önkormányzati, részben pedig vállalkozói jellegűek, hiszen nem az ország kapja ezt a támogatást, az országnak ezt el kell nyerni, rendelkezésre kell állni, képességekkel kell rendelkezni.
Utoljára és bezárólag még hadd szóljak arról, hogy a védzáradék kérdése is többször felmerült, de úgy elszaladt a világban. A védzáradék nem egy olyan aljas intézmény, amely arról szól, hogy az Európai Unió Magyarországot bármikor meghurcolhatja. Ez egy kétoldalú záradék, amely védi Magyarországot is, a csatlakozó országokat is, és ezzel Magyarország is élhet abban az esetben, ha az Európai Unió vagy más országok a megállapodást nem tartják be. Tehát ez nem egy gonosz dolog, hanem egy normális, már máshol is alkalmazott záradék.
Legutoljára azt szeretném a legnagyobb tisztelettel kérni az ellenzéki politikusoktól és általában a politikusoktól, hogy próbáljunk meg átlényegülni erre az időszakra emberré, mi több, ha esetleg képesek vagyunk, szakemberré. Azt gondolom, olyan együttműködésnek kell kialakulnia, hogy a világ láthassa, de láthassa Magyarország és a polgárok is, hogy itt mindenki ugyanannak a célnak az érdekében, együttesen dolgozik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
