RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A polgári kormány alatt az oktatást érintő valamennyi fontosabb kérdés kapcsán az oktatási tárca kikérte és figyelembe vette a szakmai szervezetek, a pedagógusok, az iskolák, illetve az Országos Köznevelési Tanács véleményét. Ön minisztersége kezdetén módosíttatta a közoktatási törvényt, mondván, vissza akarja állítani azt az állapotot, amelyben az Országos Köznevelési Tanácsnak a legfontosabb közoktatás-politikai kérdésekben egyetértési, azaz köznyelven szólva vétójogot ad. Ön akkor a következőket mondta: "Ha nem akarjuk az oktatás rendszerét a politikai ciklusok éles változásainak kitenni, akkor egy másfajta konszenzust kell keresni. A kormány jó példát mutatott, hogy nem a mindenható kormányzásban hisz. Most visszaállítjuk ezt az egyetértési jogosítványt, és ez az önkorlátozásnak egy fontos intézménye, a szakmai párbeszédnek nem pusztán szimbolikus gesztusa, hanem tartalmi terepe." Néhány hónappal ezelőtt mondta ezt, miniszter úr.
Ön a költségvetési törvénybe újabb nagy horderejű ügyet csempészett be: a tanulói óraszámok változását. Nem hiszem el, hogy ön nem tudja, hogy egy ilyen döntés hány további, ezzel összefüggő alapvető szakmai kérdés végiggondolását jelenti. Ez az ötlet szétveri a kerettanterveket, bomlasztja az iskolaszerkezetet, a pedagógusok elbocsátásához vezet, használhatatlanná teszi a tankönyveket, és még sokáig lehetne sorolni az ebből fakadó gondokat.
A költségvetési törvényben gyáván, a valódi szakmai viták megkerülésével beterjesztett törvénymódosítással szemben szinte minden szakmai szervezet tiltakozik. Az Országos Közoktatás-politikai Tanács egyhangúlag ellenzi, a pedagógus-szakszervezetek ellenzik, és az Országos Köznevelési Tanács sem ért vele egyet, akik pedig vétójogot kaptak néhány hónappal ezelőtt a közoktatási törvény módosítása során. Ez azonban nem illett a terveibe, így az oktatási és tudományos bizottság ülésén Stark Antal, a tárca helyettes államtitkára, félrevezetve a bizottságot, arról biztosította a képviselőket, hogy az Országos Köznevelési Tanács támogatja a törvénymódosítást. Az államtitkár úr valótlanságot állított, az Országos Köznevelési Tanács állásfoglalása a következőket tartalmazza: általános érvénnyel javasolják, hogy a kormány kerülje el, hogy az ágazati törvényeket a költségvetési törvény felülírja. Előkészítetlennek, átgondolatlannak tartja az óraszámváltozást, mert az nem számol az ebből fakadó szakmai, munkaügyi következményekkel.
Tisztelt Miniszter Úr! Miért vette semmibe az Országos Köznevelési Tanács egyetértési jogát, amit eddig olyan nagyon fontosnak tartott? Miért próbál a parlamenten keresztülerőltetni olyan kérdéseket, amelyekben meg kellene hallgatni a szakma véleményét? Komolyan gondolja néhány hónappal ezelőtt mondott szavait, amelyben a szakmai konszenzuskeresésre helyezte a hangsúlyt, vagy pedig miniszteri hatalmától megrészegülve, ma már a mindenható kormányzásban hisz? Be kívánja-e tartani a saját maga által szorgalmazott, módosított közoktatási törvényt? Az Országos Köznevelési Tanácsot esetleg juttatásokkal vagy retorziókkal próbálja rávenni véleményének módosítására? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Utolsó kérdésem: mikor fogja visszavonni ezt a méltán közfelháborodást kiváltó törvényjavaslatot? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
