IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint köztudott, február 1-jétől elkezdődött a 2001. évi népszámlálás, amely a magyar állam és mindannyiunk számára több milliárd forintba kerül. Ez természetes, hiszen több tízezer kérdezőbiztos rója az ország településeit, hogy eleget tegyen az Országgyűlés 1999. évi CVIII. törvényének, amely a népszámlálásról szól.
Azonban ez az egész procedúra szinte felesleges fáradsággá és pénzkidobássá válhat, mert dr. Majtényi László adatvédelmi biztos megállapodott a KSH elnökével, hogy a számlálóbiztosoknak szóló utasítás úgy módosuljon, hogy a kérdőívek utca, házszám, emelet, ajtó rovatait, vagyis a részletes lakóhely és lakás megjelölést üresen kell hagyni. Márpedig a már említett 2001. évi népszámlálásról szóló törvény 1. §-ának (2) bekezdésében így rendelkezik: "A népszámlálás az ország területén élő vagy bejelentett lakóhellyel, tartózkodási engedéllyel rendelkező magyar állampolgárokra, az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokra és a hontalan személyekre, valamit menekültekre, továbbá az ország területén lévő lakó- és üdülőegységekre terjed ki."
A törvény 2. §-a pedig taxatíve felsorolja, hogy mely adatok összeírására terjed ki a népszámlálás. Eszerint a természetes személyekre vonatkozóan a nem, születési időpont, lakóhely, családi állapot és ezenkívül 19 másik adattípus összeírását rendeli el. Ezekre vonatkozóan az adatszolgáltatás kötelező, kivéve az egészségi állapotra, vallásra, az anyanyelvre és a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket. Mindezek alapján a lakóhely, ami minden jogi csűrés-csavarással szemben a nyilvánvaló eredeti törvényalkotói szándék szerint is a pontos címet jelenti, a törvény szerint kötelezően megválaszolandó kérdések közé tartozik.
De ha már a kivételek szóba jöttek, el kell mondanom, a Magyar Igazság és Élet Pártja sajnálja, hogy az anonimitás biztosítéka mellett épp a nem kötelező adatszolgáltatás miatt előreláthatólag nem tudhatjuk meg biztosan, hogy hány vallásos ember van Magyarországon, ezek melyik felekezethez tartozónak vallják magukat, vagy éppen hányan ateisták. Ugyanígy sajnálatos, hogy Szent István államának megmaradt örökségében nem tudhatjuk meg, hogy milyen arányban vannak pontosan jelen a kisebbségek, a különböző etnikumhoz tartozó magyar és külföldi állampolgárok.
(9.00)
Márpedig egy államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is tudni mindezt, hiszen számtalan területen létfontosságúak lennének ezek az adatok.
Az idegenek szálláscsinálóinak nem érdeke a tisztánlátás. A Budapesti Közigazgatási Hivatal vezetője ugyanis a pontos KSH-arányszámok ismeretében és ezekre hivatkozva könnyedén tudná igazolni például a közérdek sérelmét, amikor a külföldiek lakásvásárlását kívánja korlátozni ezeknek árfelhajtó hatása miatt.
Szintén sajnálatos az is, hogy noha erre törvényi lehetőség van, a Mazsihisz kizárólagos álláspontja szerint nem került a kérdőívekre a zsidó vallásra és etnikumra történő rákérdezés, miközben, hogy nyugati példát említsünk, Nagy-Britannia és Kanada esetében az adatlapok mindkét helyen rákérdeznek a hovatartozásra. Miután sokan közülük Izraelre mint anyaországra tekintenek, nem egy törvénytelenül még katonai szolgálatot is vállal az izraeli hadseregben, mindenképpen indokolt lett volna zsidó identitásuk vállalásának teljes körű, törvény által garantált biztosítása.
Térjünk vissza azonban a lakóhely kérdésére! A már ismertetett törvényhelyek mellett azért is érthetetlen Majtényi álláspontja, ugyanis pontosan a személyes adatok védelméről szóló 1992. évi LXIII. törvény világosan kimondja, hogy személyes adat - márpedig a lakcím ennek minősül - akkor kezelhető, vagyis gyűjthető, felvehető, tárolható, feldolgozható, hasznosítható és törölhető, ha az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy helyi önkormányzat rendelete írja elő. Márpedig az idézett népszámlálási törvény a lakóhelyre vonatkozó adatgyűjtést világosan kimondja. Az adatvédelmi törvény azt is kiköti, hogy kötelező adatszolgáltatáson alapuló adatkezelést közérdekből lehet elrendelni. A népszámlálás pedig - miként már hetek óta halljuk - a legszemélyesebb közügy.
Majtényi adatvédelmi biztos mindezek alapján, úgy tűnik, saját kampányérdekeit kívánta szolgálni a közelgő ombudsmani választáson, biztosítva ezzel az MSZP és az SZDSZ támogatását. Ezzel a lépésével viszont mindannyiunk, így az egész magyar állam kárára törvényt sértett. Ha a KSH elnöke kizárólag saját elhatározásból adott volna utasítást a részletes címmegjelölés rovatainak üresen hagyására, akkor pontosan az adatvédelmi biztos feladata lenne, hogy felhívja a jogalkalmazók és a kérdezőbiztosok figyelmét, hogy a népszámlálás azon esetek közé tartozik, amikor a lakcím számbavétele törvény szerint kötelező.
Kíváncsian várjuk, hogy a kormány mit kíván tenni a jogsértő állapot megszüntetéséért, és meddig engedi, hogy az ép ésszel és a törvényekkel is ellenkezve mélyre vigyék a liberális bozótba.
Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
