TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy válaszomat egy kicsit távolabbról kezdjem, egészen 1998 őszéig menjek vissza, akkor terveződött az Országgyűlésben és a Pénzügyminisztériumban az 1999. évi költségvetés. Önök itt az Országgyűlésben akkor azt mondták, hogy az infláció 12-13 százalék alá nem fog csökkenni, süllyedni, ezért a '99. évi költségvetés tervezése megalapozatlan. A tények teljesen mást bizonyítottak, hiszen 1999-ben az infláció - úgy, ahogy azt a kormány várta és tervezte - 10 százalék lett. Tehát úgy gondolom, hogy akkor, amikor értékeljük az elmúlt éveket infláció tervezése szempontjából, akkor egy picit kezdjük előbb, hiszen az az év teljes egészében igazolta a kormányzati várakozásokat.
1999-ben, amikor a 2000. évi költségvetés tervezésre került - az már elkezdődik május-június hónapban, tehát nyáron -, láthattuk, hogy a tendenciák hogyan alakultak: teljesen annak szellemében, ahogy azt a kormány elvárta, jelentősen csökkent az infláció.
A 2000. évben a költségvetés végrehajtása során valóban elindult egy negatív tendencia, ezt ismerjük. Ennek az okai alapvetően a nemzetközi gazdasági folyamatokban keresendők, így többek között az olajár jelentős változásában, hiszen másfél év alatt három és félszeresére emelkedett a nyersolaj ára; láthatjuk az euró és a dollár egymáshoz való viszonyát, ami az ország számára szintén káros volt; és az élelmiszerár-robbanás is negatív hatással volt a hazai inflációra.
Az ön kérdése három téma körül csoportosítódik, egyrészt hogyan történt maga a tervezés, másrészt a kompenzáció hogyan történt ennek hatásaként, a harmadik pedig, hogy a kormányzat antiinflációs politikája hogyan érvényesül.
Ha megengedi, a tervezésnél megemlíteném azt az időszakot, amikor önök voltak kormányon és ön a kormánynak tagja volt mint államtitkár: 1995-ben önök 19-20 százalékra tervezték az inflációt - 28 százalék realizálódott. Ez 8 százalék különbség. Az azt követő évben már csak 4 százalékot hibázott a kormány. Ez abban a két évben összesen 12 százalék eltérés volt a tényleges infláció és a tervezett infláció között. Tehát akkor, amikor önök ezt a kormányt bírálják olyan inflációs tényezők miatt, amiről a kormány nem tehet, úgy gondolom, nincsen igazuk.
A másik a kompenzáció. Az elmúlt években 12 százalékos tévedés mellett semmilyen rétegnek nem adtak kompenzációt, nem adtak a közszférának, nem adtak a nyugdíjasoknak. Ismert, hogy ez a kormány a nyugdíjasoknak a 2001. évben 13,8 százalékos nyugdíjemelést fog biztosítani. Helyesebben engedje meg, hogy emlékeztessem egy kompenzációs lépésükre, erre a bizonyos félszázalékos nyugdíjemelésre.
Volt olyan nyugdíjas, akinek egy adott hónapban ez 100-150 forintot is jelenthetett. Tehát úgy gondolom, amikor ezt kéri számon ezen a kormányon, ebben a kérdésben sincs igaza.
Ami pedig az antiinflációs politikát illeti, engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, az önök pénzügyminisztere akkor mit vallott erről: "Nem tudtok olyan jövedelemkiáramlást biztosítani, amit én el ne tudnék inflálni." Ezt mondta akkor Bokros Lajos, és ezt meg is tette. Az előbb elmondott számok ezt bizonyítják.
Ennek a kormánynak a pénzügyminiszterei teljesen mást vallanak, minden eszközzel azon vannak, hogy az inflációt csökkentsék, és ehhez minden kormányzati gazdaságpolitikát felhasználnak.
Tisztelettel kérem, fogadja el válaszomat. (Taps a kormánypártok soraiból.)
