POLONYI KORNÉL
POLONYI KORNÉL
POLONYI KORNÉL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ennek a törvényjavaslatnak az időszerűségét tulajdonképpen a New Yorkban alig két hete elkövetett iszonyatos terrorcselekmény is indokolja. Azon a napon délelőtt én a gyulafirátóti lőtéren voltam, és nézegettem azt a gyakorlatot, amely a magyar és az amerikai alakulatok között zajlott. Ezeréves történelmünk során ez volt az első ilyen gyakorlat - az államtitkár úr is ott volt -, és arra gondoltam, hogy ez egy olyan esemény, amely be fog vonulni a magyar történelembe. És alig múlt el egypár óra, a New York-i tragédia szinte semmivé tette ezt a közös gyakorlatot.
Minden államnak szüksége van hadseregre, katonaságra, és minden államnak jól felfogott érdeke, hogy a saját állampolgárait és a saját értékeit megvédje. Ez a törvényjavaslat, azt mondhatom, egy igen alaposan összeállított kísérlet arra, hogy a hadseregben ezt a rendkívül szerteágazó és sokrétű feladatot szabályozza, azt mondhatnám: szinte a lehetetlenre vállalkozik, mert annyira sokrétű az élet, és ez a katonaságra, a hadseregre is vonatkozik. Mégis elmondanám azokat az észrevételeimet, amelyeket a törvényjavaslattal kapcsolatban meg kívánok tenni.
Elismerem azt, hogy a törvény előkészítői, szerkesztői kísérletet tettek arra, hogy az alkotmányban rögzített jogokat és kötelességeket figyelembe vegyék. Azt is látnunk kell viszont, hogy a fegyveres erőkre nem azok az előírások és korlátozások vonatkoznak, mint az átlagos állampolgárokra, részükre sokkal szigorúbb feltételeket kell megszabni. Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldása az, ami ebben a törvénytervezetben testet öltött.
A törvénytervezet a demokratikus intézményrendszer elvárásait is figyelembe veszi, és mind a két alternatívában, mind a szerződéses, mind pedig a hivatásos katonák esetében megkülönböztetéseket tesz a kötelmek és a kötelezettségek tekintetében. Egyértelművé és kiszámíthatóvá teszi, hogy milyen életpályát biztosít a jogok, a kötelességek, az erkölcsi és a magas színvonalú anyagi megbecsülés összhangja alapján azoknak - nőknek és férfiaknak -, akik a haderőreform keretei között arra vállalkoznak, hogy egy kialakuló, egy átalakuló seregben, fegyveres testületben vállalnak speciális feladatokat. Fontos, hogy ezeken keresztül, a haza védelmében való alkalmazása szempontjából ez a rendelettervezet vagy ez a szolgálati szabályzat vagy ez a törvénytervezet ne jelentsen akadályokat, ne kösse meg azoknak az elöljáróknak vagy azoknak a feletteseknek a kezét, akiknek az a dolguk, hogy megvédjék az állam érdekeit és az állampolgárok vagyonát és életét.
Egyértelműen kimutatható ebben a törvényjavaslatban, hogy mind a hivatásos, mind a szerződéses katonák vagy szolgálatot teljesítők előrehaladásáról is történik gondoskodás, kirajzolható, megbecsülhető a jövőkép, tehát egy olyan életpályát biztosít, amivel a fiataloknak vagy az erre a pályára szándékot vagy hajlamot érzőknek is érdemes jobban megismerkedniük.
Nagyon fontos és kiemelten figyelemre méltó a törvénytervezetnek a szolgálat befejezése utáni időre vonatkozó kitétele, amely elismeri azt a speciális szolgálatot, amit ezek a férfiak vagy nők a szolgálati idejük alatt teljesítettek, és ennek megfelelően egy olyan lehetőséget biztosít a szolgálati idő befejezése után, amely szintén perspektívát és megnyugtatást jelent a számukra; a törvénytervezet XVII. fejezete igen részletesen foglalkozik ezzel. És ami még hozzátartozik ehhez, az az, hogy nemcsak annak a személynek biztosítja az életpályát vagy a megfelelő életkörülményeket, hanem a feleség vagy az élettárs megfelelő anyagi elismeréséről is gondoskodik. Ebben benne van az is, hogy a hadsereg köteles gondoskodni azokról a tagjairól, szerződésesekről, hivatásosokról, akik erre az igen nehéz feladatra vállalkoznak, és ennek megfelelően olyan juttatásokat és olyan többletkedvezményeket, lakást és egyebeket biztosít számukra, amit a polgári életben más helyen nem kap meg az állampolgár. Igen sok példa van egyébként arra, hogy leszolgált tisztek vagy katonai tisztségviselők beilleszkednek a polgári életbe, felhasználják azt a tapasztalatot, amit abban a beosztásban szereztek, amíg katonák voltak és amíg irányítottak. Ha a mai orosz vezetőre, Putyinra vagy a jelenlegi amerikai külügyminiszterre gondolok, aki vezérkari főnök vagy a főnökök főparancsnoka volt valamikor, a polgári életben is megállják a helyüket, nyilván azért, mert olyan speciális többletismeretekre tettek szert a seregben vagy abban a testületben, amelyben addig dolgoztak, amelyeket a polgári életben is kiválóan tudnak alkalmazni. Éppen ezért a törvényjavaslat minden hivatásos állományú és minden szerződéses állományú részére is megnyugtató lehet, hiszen a nyugdíj tíz évre előre biztosított a számukra, ami azért egy óriási nagy változás a korábbiakhoz képest.
Ugyanilyen lényegesnek tartom a törvénytervezet egészségbiztosítással kapcsolatos meghatározásait és kitételeit is.
Viszont azt is meg kell mondanom, hogy a törvény elfogadása esetén a miniszter részére igen nagy jogokat biztosít a törvénytervezet. Az lenne a célszerű, ha miniszter a törvény életbe léptetésekor, tehát abban az időpontban azokat a rendeleteket vagy azokat a miniszteri határozatokat is elő tudná állítani, meg tudná szerkeszteni vagy ki tudná adni, amelyek ezt a törvénytervezetet kiegészítik. Mert az is benne van ebben a törvénytervezetben, hogy a miniszternek számtalan részletkérdésben külön is kell intézkednie.
Ugyancsak látható a törvényjavaslatban, hogy biztos és megbízható hátteret adnak a katonáknak - beszéljünk így: szerződéseseknek vagy hivatásosoknak - ahhoz, hogy a feladataikat elláthassák.
Helyre kell állítanunk Magyarországon a katonák becsületét, magának a hadseregnek a becsületét. El kell ismernünk, hogy azoknak - ismétlem: nők vagy férfiak -, akik erre az igen felelősségteljes szolgálatra vállalkoznak, nem olyan egyszerű az életük, mint a civileknek. Vannak rendkívüli esetek, amikor berendelik őket, ideirányítják, odairányítják - ezeket a körülményeket figyelembe kell venni, és a törvényalkotók igyekeznek is ezt a törvénytervezetben megfogalmazni, erre garanciát adni.
Van egy-két észrevétel, amelyet a törvénytervezet kapcsán szóvá kell tennem; ilyenek például a pótlékok vagy illetménykiegészítések körébe tartozó nyelvpótlékok.
(18.50)
Ezt csak azért teszem meg külön is, mert nem tudom, hogy a seregben az iskolavezetők az ott tanuló diákokkal tudatosítják-e kellő mértékben, hogy a nyelvtanulás vagy a megfelelő minőségű nyelvtudás - amit a törvénytervezet igen részletesen taglal, hogy milyen NATO-elvárásoknak kell megfelelnie a nyelvismeret terén - jövedelemkiegészítést is jelent; már az alapfokú nyelvvizsgánál is 10 százalékot, a középfokúnál 30 százalékot, a felsőfokúnál pedig 50 százalékot. Számolva azzal, hogy vannak tehetséges tisztjelöltek vagy katonáink, maximálja is ezt a pótlékot az alapjutalmazás 200 százalékában. Azért ez nem semmi!
Azon lehet vitatkozni, hogy a több nyelv elismerése a mi NATO-kötelezettségünk ismeretében helyes-e vagy nem. Lehet, hogy széjjelforgácsoljuk az erőnket, vagy a fiatalok figyelmét eltereljük, mert hiszen tudjuk, hogy a NATO-ban egy nyelv a vezénylési nyelv, az angol, ugyanakkor az Európai Unióban már a francia is hivatalos nyelv, de éppen tegnap olvastam egy anyagot, hogy az Európai Unióban született egy olyan döntés a közelmúltban, hogy minden nemzet a saját nyelvén tárgyalhat, levelezhet, és ezt kötelessége lesz az Európai Uniónak tudomásul venni és elfogadni.
Ettől függetlenül azt szeretném nyomatékosan kérni a törvényalkotóktól és a minisztériumtól, hogy ha ez a törvény életbe lép, akkor hassanak oda - elsősorban az iskolavezetők -, hogy a gyerekek intenzíven és eredményesen tanuljanak meg idegen nyelveket; elsősorban angolt, utána persze jöhet a többi is. Az amerikaiaknak a spanyol a második idegen nyelv, nekünk a német, mert a földrajzi helyzetünk olyan. Erre vonatkozóan a törvénytervezet paragrafusonként igen részletesen kitér a lehetőségekre.
Van ezen kívül még egy-két részletes megjegyzésem - igyekszem az időn belül maradni. A 17. § foglalkozik a különböző fegyelmi vétségek esetén az időleges őrizetbe vétel témájával, és maximálja az őrizetbe vételt hat órában. Szerintem ez a hat óra semmilyen szempontból nem jó, mert ennek nincs sem pedagógiai értéke, sem fegyelmező értéke. Azt javasolnám, ha lehet, hogy legyen ez legalább 24 óra.
A következő, ami a 21. §-ban van, a laktanyában vagy a katonai területen megjelent, nem oda való sajtótermékek létezésével foglalkozik. De én azt mondanám, hogy a katona, aki ezt észreveszi, jelenteni is legyen köteles az elöljárójának, ha valami ilyesmit tapasztal. Ez ebben a törvénytervezetben eléggé gyengén vagy liberálisan van megfogalmazva; vagy tudomásul veszi, vagy elolvassa, de attól még ez nem szűnik meg. Itt arra gondolok, hogy egy olyan testületben, ahol fegyelemnek kell lenni, nem lehet destruktív, bomlasztó, züllesztő sajtótermékeket megjelentetni és kifüggeszteni.
Nem ezzel függ össze a 33. §, ami a szakszervezetek létét taglalja. Megmondom önöknek őszintén, tisztelt képviselőtársaim, hogy én akkor voltam katona, amikor a seregben még nem volt szakszervezet, úgyhogy nekem ez teljesen új. Nem is értem; ha az ember elolvassa ezt a paragrafust, ennek a különböző pontjait, akkor ebben bizonyos ellentmondásokat érez. Azt kérem a törvény előkészítőjétől és a Honvédelmi Minisztérium illetékeseitől, hogy nézzék ezt át, hogy valóban időszerű-e. Nem tudom, hogy a NATO-alakulatokban vannak-e szakszervezetek, de valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy egy fegyveres alakulatban a szakszervezet mondja meg, hogy mit kell csinálni, vagy mit nem kell csinálni. Lehet, hogy korszerűtlen már ez a vélemény, azóta az élet előrehaladt.
A 84. §-ban van egy konkrét javaslatom. Ez a paragrafus foglalkozik az előléptetési időkkel, időtartamokkal. Itt azt merem javasolni, vagy kérem, hogy esetleg gondolják meg, hogy a századosi rendfokozatnál ne legyen elégséges a négy év várakozási idő, emeljük föl azt öt évre. Tudom, hogy ennek az az oka, hogy az előléptetésekkel lehet javítani annak a tisztnek a jövedelmi viszonyain, de ennek az lett az eredménye, amit most nyögünk - ahogy a vezérkari főnök úr is mondta -, hogy fejnehéz lett a sereg, mert mindig előléptettek valakiket azért, hogy több fizetést tudjanak kapni. (Az elnök csenget.)
