DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én annak idején a stratégiáról azt tanultam, hogy a stratégia csak a legfontosabb célokat tartalmazza, és ha ezek a célok minél pontosabban meg vannak határozva, annál jobb az a stratégiai elképzelés. A taktikai kérdések máshová tartoznak.
Felmerült itt a bérkérdés. Ha a gazdasági és közgazdasági képzés oldaláról nézem, életveszélyes a helyzet, különösen olyan oktatók esetében, akik - finoman kifejezve magam - erősen piacképesek. Arról van szó, hogy igen nehéz azokat az oktatókat ott tartani - és nem a minimálbérről kell itt beszélni, egészen más ez a téma -, akik a versenyszférában jóval többet tudnak keresni. Amikor a felsőoktatásról szóló vita volt, már megemlítettem, hogy Polónyi úrék csináltak egy vizsgálatot - a debreceni egyetemen tanít -, amely szerint 1999-ben a versenyszférához képest a gazdasági jellegű főiskolákon, egyetemeken 44 százalékkal kerestek kevesebbet az egyetemi oktatók, és ez életveszélyes.
(20.20)
Ha azt akarjuk elérni, hogy ebbe a képzésbe visszacsaljuk azokat az embereket, akiknek már tudományos fokozatuk is van és a versenyszférában dolgoznak, erre még álom szintjén sincs lehetőségünk, pedig mint tudott dolog, egyesek nagyon szépen tudnak álmodni. Hogy menjen vissza az egyetemre az a kiváló képességű ember, aki sokszorosan többet keres a versenyszférában?
Tehát nem a minimálbér itt a nagy gond, az is gond, mert bérfeszültségeket okoz, de más gondok vannak a felsőoktatásban. Köszönöm.
