IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót. Az előttem szóló képviselőtársam, dr. Kelemen András gondolatához szeretnék hozzászólni, hogy a múlt a jelenben velünk él, és mindaddig velünk él, ameddig nem zárjuk le (Dr. Gidai Erzsébet: Így van!), nem rendezzük le ezt a múltat. Szeretném a szocialista és a szabad demokrata képviselőknek mondani, azt nem mi hirdettük, hogy a múltat végképp eltörölni, tehát természetesen bizonyos szempontból, ami megtörtént, azt meg nem történtté tenni mi magunk nem tudjuk, legfeljebb a mindenható Isten, aki a saját emlékezetéből is kitörli a bűneinket, és amit elkövettünk, az az ő emlékezetében sem említtetik többé.
Ha az elmúlt időszak úgymond liberális-szociális kormányzat külpolitikai tevékenységét nézzük a határon túli magyarokkal kapcsolatosan, akkor lehetetlen nem észrevenni a mostani MSZP-s és SZDSZ-es álláspontban azt a képmutató magyarázkodást, mert tulajdonképpen a legjobb védekezés a támadás, amikor azt állítják, hogy a kormány jelenlegi politikájával megosztást szül a határon túli magyar szervezetek között, azért, mert különbséget tesz bizonyos szempontok szerint. Ha volt erre nézve gyakorlat, az 1994-től 1998-ig volt, mégpedig a legdöntőbb mezsgye az volt, hogy az adott határon túli magyar kisebbségi vezető vagy szervezet ténylegesen képviselte-e az ottani magyarok érdekeit, autonómiakoncepcióját, autonómiáért való kiállását vagy pedig nem. Ne legyünk annyira naivak, hogy azt hisszük, hogy ott nem voltak olyan emberek, sajnos voltak, mert nem a Hold túloldalán éltünk, akik megalkudtak, kollaboránsok voltak! És nekünk nem a kollaboránsokat kell előnyben részesíteni és nemzetközi szinten támogatni, hanem azokat, akik annak idején helyt álltak a határon túl is és természetesen itt is.
Köszönöm. (Szórványos taps a MIÉP soraiból.)
