IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bibó István "Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem" című művében ír történelmünk úgynevezett fordított kiválasztásáról, a túlfeszült lényeglátásról és a hamis realizmusról. A halál szakadékának szélén álló nép körében, amilyen a magyar, nem lehet eléggé túlfeszült lényeglátónak lenni annak érdekében, hogy alapvető életérdekeinknek megfelelő törvények szülessenek. A hamis realizmus viszont szinte minden esetben bel- és külpolitikai realitásra, társadalmi vagy nemzetközi fogadókészségre, negatív folyamatok esetén pedig - relativizálva a hazai helyzetet, annak százszor vagy ezerszer rossz voltát el nem ismerve - külföldi példákra hivatkozik, és a közérdekkel, a nemzeti érdekkel szembeni folyamatot, annak történését szükségszerűnek és törvényszerűnek tünteti fel, s kívánja annak elfogadtatását.
Miután fejétől bűzlik a hal, engedjék meg, hogy a hamis realizmus pusztítását a főváros és környéke példáján keresztül szemléltessem. Az ipari forradalom által elindított városfejlődési folyamat természetszerű lépcsői az urbanizáció, majd az azt törvényszerűen követő szuburbanizáció, illetve Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban harmadik fejlődési lépcsőként kibontakozó reurbanizáció.
Budapest azonban tragikusan más utat járt be. Nálunk a nyolcvanas években megindult szuburbanizáció a kilencvenes évek elejétől rohamosan csap át dezurbanizációba, vagyis a város szétzüllésének lehetünk tanúi. Ennek okai a félresiklott rendszerváltásban és hibás törvények sorában, de leginkább a felelőtlen és tisztességtelen várospolitikában keresendőek. A lepusztult, túlzsúfolt belső kerületekből fejvesztve menekül a lakosság a Budapestet körbevevő kis falvakba, néhány molekula oxigénért vállalva a napi több órás ingázást. A kizúduló emberáradat felborítja a települések hagyományos népesség-összetételét, az elszabadult ingatlanpiac aránytalanná teszi az erőviszonyokat, nyilvánvalóan a helyiek kárára, a gombamód szaporodó családi házak eltorzítják a faluképet, a bekötőutak pedig járhatatlanná válnak a reggeli és esti csúcsban. Az elhagyott belvárosi területek persze nem maradnak üresen, hanem elgettósodnak. Így van már hivatali gettója és több új etnikai gettója is Demszky világvárosának.
A ránk szakadt kapitalizmus felszámolta a városon belüli ipart, és az új befektetők a kőbányai rozsdaövezet rehabilitációja helyett sokkal kifizetődőbbnek tartják a zöldmezős beruházásokat valahol az agglomerációban. De így vannak ezzel a multinacionális kereskedelmi cégek is. Építik hát bádogországukat közvetlenül a közigazgatási határ mentén, a főutakra rátapadva.
S hogyan tehetik meg mindezt? Kárpótlási jegyüzéreik a csillagos égig felverve a földárakat, kisemmizik az őshonos gazdákat, majd kihasználva a helyi önkormányzatok rövidlátóságát és pénzéhségét, átminősíttetik a megkaparintott szántóföldeket a nekik megfelelő övezetbe. Ennyit az önkormányzatiságról, annak vívmányáról és az önrendelkezésről.
A végeredmény aztán a milliószoros haszon a spekulánsok zsebében, drasztikusan csökkenő termőterület, tönkretett kiskereskedelem, beszállítóvá alacsonyított helyi ipar és mezőgazdaság. A kárpótlási törvény kiskapuinak kihasználásáról szóló multishow forgatókönyvét már számtalan helyen előadták. Nemrégiben "A tőke ragadozói" színtársulat "Kaszáljunk Kalászon" című pszichothrillerjét nézhették végig nem minden feszültség nélkül a budakalásziak. Nem kevésbé volt felkavaró "A posztbolsevik parasztvezér, ki megérezte a pénz szagát" című, szemléletében nem annyira a magyar Alföldről, mint sokkal inkább a dél-amerikai őserdők mélyéről származó tragikomikus szappanopera.
Tisztelt Ház! Törvény írja elő országos rendezési terv létrejöttének szükségességét, majd abból következően regionális rendezési tervek kidolgozását. Ilyen rendezési tervnek kellene megvédenie Budapestet és agglomerációját a vadkapitalizmus agressziójától. Így lenne remény, hogy a főváros és a környező 78 település ne idegen tőkeérdek által legyen egymás ellen kijátszva és legyenek egymás parazitáivá.
Budapest és környéke szociális, gazdasági és környezeti katasztrófa felé közeledik. Véleményünk szerint létfontosságú a már készülőben lévő terv mihamarabbi megtárgyalása és elfogadtatása. De mivel a születő törvény életbe lépése legkorábban is csak 2002-re várható, így addig szükséges lenne rendeleti úton megakadályozni a további szétzilálódást, átminősítési tilalommal gátat kell szabni a telekspekulációnak, a tulajdonviszonyok egészségtelen átrendeződésének, és meg kell előzni végzetes környezeti károk kialakulását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
A törvényhozás tekintélyét sérti (Az elnök jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy egy ilyen égbekiáltó szociális igazságtalanságot realitásként fogadjon el a tisztelt Ház.
