DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most már meg sem kísérlem meggyőzni az MSZP-t arról, hogy az általuk előterjesztett négy pontért önmagában nem lett volna érdemes idejönni. Meg sem kísérlem azért, mert ha nem hiszik el a Legfelsőbb Bíróság elnökének, nem hiszik el a legfőbb ügyésznek, pedig mindegyik elmondta, hogy ezeket a pontokat már teljesítették, akkor biztos nem fogják elhinni nekem sem.
Mégis úgy gondolom, hogy érdemes volt eljönni. Éppen ezért szavaztuk meg ezt a napirendi pontot. Több okból érdemes volt; nem elsősorban azért, hogy egymást meghallgassuk, hanem elsősorban azért, hogy többek között tudomást szerezzünk arról, amit itt a legfőbb ügyész nekünk elmondott; hogy lehet gyorsan, pontosan és lehet oly módon lefolytatni egy büntetőeljárást, hogy az még aktuális időpontban fejeződjön be.
És akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem lehetett ezt megtenni korábban ugyanilyen ügyekben, hasonló ügyekben, ahol talán nem is kellett több száz tanút kihallgatni. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) Miért nem lehetett az ügyeket befejezni úgy, hogy megnyugtató legyen az egész közvélemény számára? Miért kell most utólag magas piedesztálról elmondani beszédeket, amikor korábban csak annyit kellett volna tenni, hogy tegye a dolgát a Belügyminisztérium, korábban csak annyit kellett volna tenni, hogy tegye a dolgát az ügyészség.
Nos, én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy amit itt Pintér belügyminiszter úr elmondott a múltról és a történetekről, az teljesen így van, az teljesen igaz. Nevezetesen, itt arról volt szó, hogy egy gazdasági fordulat - amit mi rendszerváltásnak is nevezünk - történt ebben az országban. És ez a gazdasági fordulat nyilvánvalóan hozott olyan hordalékokat, magával hozott, felszínre hozott olyan embereket, olyan próbálkozókat, akik egy-egy bűnöző csoportban megjelentek.
Nem nagyon tudott a társadalom ezekkel mit kezdeni, ez tény és való. Egyfelől volt a hangzatos szólam, amelyet minden párt mondott, hogy minden jobb, csak ne legyen állami. Másfelől volt az, hogy megjelentek azok a kis és nagy szélhámosok, akik ebben az országban megpróbáltak nagyon nagyokat aratni.
Azt gondolom, ma is iszonyatos nagy dilemma lenne, ha még mindig tele lenne ez az ország olajkályhával, amit valakinek a jogelődje annak idején oly nagy mértékben preferált, hogy a szerencsétlen és nyomorult kisnyugdíjas is olajkályhával próbált fűteni, és akkor jött a dilemma, hogy egyszer csak óriási ár lenne, amit fizetni kell érte. Lehetett itt jó megoldást találni? Nagyon nehéz volt.
Tisztelt Ház! Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az általam végzett számítások szerint 1988 és 1996 között 28 olyan jogszabály született (Dr. Géczi József Alajos: Gőzgép is volt!), amely ezzel foglalkozott, ezzel a kérdéskörrel foglalkozott. És akkor fölmerül a kérdés: mindegyikben volt joghézag? Valószínűleg volt joghézag. Fölmerül az a kérdés: szándékosan volt benne joghézag? És itt egy pillanatra meg kell állnom. Számomra az a feltételezés, hogy egy demokratikusan felépített országon belül, ahol garanciák és biztosítékok vannak, előfordulhat-e egy olyan helyzet, hogy az állam minden ága érdekelt egyfajta korrupcióban, kizárt. Én ezt kizártnak tartom.
Ezek a feltételezések, azt gondolom, minden alapot nélkülöznek. De azt sajnos már nem lehet mellőzni, hogy vizsgálni kelljen, hogy a 28 jogszabály megszületésénél - amelyben volt kormányrendelet, miniszteri rendelet és volt törvény - kellő alapossággal, kellő megfontoltsággal, az ügy kellő ismeretében történt-e meg a jogszabályok elfogadása, illetve előkészítése. Nos, nekem meggyőződésem, hogy ha a bizottság - és itt majd szeretnék visszatérni a bizottságra - erre például jelentős erőket koncentrál, akkor ez már önmagában egy nagyon komoly hasznot fog hozni.
Tisztelt Ház! Azt is vizsgálni kell... - mert én azt gondolom, a mai legfőbb ügyészi megnyugtató beszámoló egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezek az ügyek le vannak zárva, ez azt jelenti, hogy a vizsgálatokat tovább kell folytatni minden érintett irányába. Hiszen ha igaz az - és nyilván igaz -, amit a belügyminiszter úr elmondott, hogy itt olyan méretű volt a feketeolaj felhasználása, hogy ki akartak vonulni az országból azok, akik ezzel foglalkoznak, akkor nyilván nem 274 ügy lett volna ebben az ügyben 377 vádemeléssel, hanem nyilvánvalóan sokkal-sokkal több az ilyen ügy.
Szükséges-e ezeket pótlólag is földeríteni? Én azt gondolom, hogy igen. Ugyanis valamit tudomásul kell venni. Ebben az országban sok mindent hajlandók az emberek tudomásul venni, de azt, hogy folyamatosan megpróbálják őket megtéveszteni, azt, hogy folyamatosan azt kell látniuk, hogy különbség van egyes embercsoportok között, különbség van egyes tevékenységet folytató csoportok között, és ráadásul egyesek még netán büntetlenséget is élveznek, ezt nem tudják elfogadni. És joggal teszik, hogy nem tudják elfogadni.
A Független Kisgazdapártnak a kezdetektől fogva az volt az álláspontja, hogy ebben az ügyben széleskörűen, lehetőleg mindenre kiterjedően fel kell deríteni az összefüggéseket. Fel kell deríteni azokat az összefüggéseket, amelyek elsősorban - és ezt tartom a legfontosabbnak - a hatóságokon túlmenően a politikához vezethetnek.
Nos, tisztelt Ház, én azt gondolom, ez az a kényes terület, ahol az eltelt időszakban mindenki meghátrált. A bizottság - azt gondolom - és a bizottság elnöke átlépett egy Rubicont, hogy jól vagy rosszul, azt majd el kell dönteni, de mindenképpen átlépett egy olyan Rubicont, ami után nem lehet azt mondani, hogy ezzel az üggyel nem foglalkozom, ebből az ügyből kivonulok. Azt gondolom, hogy itt a bizottság munkáját kell olyan módon erősíteni, olyan módon egyértelművé tenni, hogy eredményes és hasznos munkát végezhessen.
A magam részéről a kezdetektől fogva nem talál senki egyetlen olyan nyilatkozatot, amely ne arról szólt volna, hogy a teljes felderítést igényeljük, de a jogállamiság keretein belül. A teljes felderítést igényeljük, de olyan módon, hogy mindenkinek a jogai biztosítottak legyenek, annak is, aki gyanúba keveredett, és mindenki másnak, aki az ügyben érdekelt. Én azt gondolom, hogy ez lehet csak a jövőbe vezető út.
Szeretnék valamit végezetül még elmondani. Jó lenne, ha megértenénk, és talán sokat jelentene, a mai napot követően minden tekintetben másként haladhatna ez a ügy előre: ma a magyarországi közvélemény nem olajügyekről beszél, nem olajügyekről tud ebben a dologban.
(12.40)
A magyarországi közvélemény ma egy elmaradt igazságtételt, a magyarországi közvélemény az olajügyek kapcsán a spontán privatizációt, a gaz, és azt kell mondanom, hogy rablóprivatizációt, a bankkonszolidációt és minden egyebet ezen az egy ügyön keresztül tud és kíván megítélni. Nem okozhatunk csalódást! A jogállamiság eszközeivel fel kell deríteni minden olyan ügyet, amely sötét ügy, el kell jutni a befejezésig, és akármeddig vezessenek azok a szálak, azokat egyértelműen el kell vágni, egyértelműen a jogállamiság keretein belül a döntéseket meg kell hozni.
Én azt gondolom, hogy félnivalója ebben az országban senkinek nincs. Nincs, mert a jogállamiság szilárd talajon áll, mert nyilvánvaló, hogy ebben az országban valamiben mindenki egyetért minden oldalról: abban, hogy olyan helyzetet itt nem szabad teremteni, mint amilyen az ötvenes években volt. Nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy a polgárnak attól kelljen félnie, hogy a szomszédja, a rokona, ne talántán a kedves jó barátja tesz egy bejelentést, és a bejelentés alapján meghurcolják. Ne kelljen ettől félnie, nem lehet ilyen helyzet! Mi a magunk részéről, a Független Kisgazdapárton belül ezt nem óhajtjuk. Azt óhajtjuk viszont, hogy alapos gyanú esetén mindig, mindenkor egyforma feltételek mellett folyjon le az eljárás, és a teljes bizonyosság erejéig fel kell deríteni minden ügyet. Ha van erre esély vagy volt erre esély, úgy gondolom, a mai napot követően sokkal több a lehetőség.
Nos, még egyszer visszakanyarodva arra a négy pontra, amelyet előterjesztett az MSZP néhány képviselője. Tisztelt Ház! Nemcsak hogy nem arról szólt a történet, amit ide terjesztettek a tisztelt Ház elé, amit ma nekünk szerintem tárgyalni kellett volna, hiszen nem is erről tárgyalunk - mi sem bizonyítja jobban, mert nem erről esik szó, egészen másról -, hanem arról volt szó, tisztelettel, nem tudok mást mondani, hogy a bizottság teljes mellőzésével feladatokat kívántak adni az igazságszolgáltatásnak, az ügyészségnek, a minisztériumoknak. De ez a történet nem erről szól! Arról szól, hogy ha azt akarjuk, hogy az ügyet felderítsék, akkor feladatokat lehet és kell adni a bizottságnak, olyan feladatokat kell adni, amelyek megvalósíthatók, és amelyek egyértelművé teszik azt, hogy a bizottság munkája hasznosan folytatható. Én ezt hiányoltam ebben az előterjesztésben, mert ha ez ilyen előterjesztés lett volna, szívem szerint azonnal és nyomban támogattam volna.
Tisztelt Ház! Én őszintén mondom, jó lenne, ha most már túllépnénk egy kicsit ezeken a szűk kereteken. Jó lenne, ha egyszer azt mondanánk, hogy szabad ennél tovább is nézni. Nem kell nekünk már - megítélésem szerint - Nyírfa-dossziét hosszú-hosszú időre titkosítani. Ha van annak külpolitikai része, külügyi része, akkor azt kell titkosítani. De ha abban politikusok érdekeltek, akkor azt nem kell titkosítani. Akkor azt jogosult az ország megtudni, lett légyen abban bárki az érdekelt. És ez a mi alapvető álláspontunk: az igazság teljes és széles körű feltárása. Nem tudunk ma már elégtételt adni azoknak az embereknek, akik vesztesei ennek a rendszerváltásnak. Nem tudunk, mert egy kialakult társadalmi renden belül ezt már visszaforgatni nem lehet. De igenis tudunk és kell hogy tudjunk olyan igazságos helyzetet teremteni, hogy minden polgár meggyőződéssel vallhassa: nem lehet olyan helyzet, nem következhet be olyan helyzet, hogy a teljes és csakis a teljes igazság ki ne derüljön.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
