DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan indítvány tartalmi elemeit tárgyalja a mai napon az Országgyűlés, amely mind szakmai, mind politikai szempontból aggályos.
Ha szakmai szempontból vizsgálom az indítványt, akkor azt kell mondanom, hogy több mint fél évvel ezelőtt, amikor az Országgyűlés nagy többséggel létrehozta az olajügyeket vizsgáló bizottságot, felismerte azt, hogy az olaj, a bűnözés és a politika bűvös háromszögének kapcsolatait felderíteni csak egy kisebb létszámú munkatestületben lehetséges. Az, hogy a mai napon ennek a vizsgálóbizottságnak a létszáma 11 főről 386 főre emelkedett, a problémák megoldását kezelhetetlenné teszi. Így csak politikai szempontok vezérelhették azokat az MSZP-s országgyűlési képviselőket, akik ezt a tárgyalási napot kezdeményezték, illetve azokat is, akik hozzájuk csapódva ezt megszavazták.
Az MSZP-s képviselők mind a négy, Országgyűlés összehívását kezdeményező indoklási pontja okafogyott is ráadásul, hiszen a felvetésekkel megcélzott legfőbb ügyész és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a javaslatok többségét már megtette. Ugyanakkor annak a kérdésnek a megvitatását, hogy milyen mulasztások történtek az úgynevezett olajügyekben eljáró rendvédelmi szerveknél, vagy hogy a jogszabályok lehetőséget adtak-e bárminemű visszaélésre az olajügyek területén, néhány évvel elkésett indítványnak tartjuk, hiszen az olajszőkítések és a vámbűncselekmények megfékezésével az MSZP-nek 1994 és 1998 között kellett volna foglalkoznia, amikor kormányon volt. A bűnöző csoportok költségvetésre káros tevékenységét gátolni kellett volna a vám, a cégbírósági nyilvántartási rendszer és az állami ellenőrzések megszigorításával.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ennek az Országgyűlést összehívó indítványnak mi is a valódi célja, mi motiválhatja a kezdeményezőket, és azokat a képviselőket, akik ezt megszavazták. Az olajügyekben érintetlen MIÉP-frakció képviselőjeként a választ a következőképpen tudjuk megadni: a felelősségre vonás elkerülése, a közvélemény figyelmének elterelése a valódi felelősségről és a valós károkról, egyszóval az olajvisszaélések felderítetlenül hagyása. Az olajbizottság július 31-ei meghallgatásán a Horn-kormány ipari miniszterei látványos vereséget szenvedtek, még önmagukkal is ellentmondásba kerültek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a halasztott vámfizetés visszaállítását ők rendelték el, amivel a költségvetésnek több száz milliárd forintos kárt okoztak. Az MSZP-frakció most ennek eltussolására tesz kísérletet.
A másik fontos dolog, és itt választ kaphatunk arra, hogy az MSZP-s képviselők indítványához miért csatlakoztak kormánypárti képviselők is, az, hogy a MIÉP-frakció a felkutatott dokumentumok alapján megállapította, hogy az MDF-kormány már 1993 nyarán tudott az olajvisszaélések országos méretű elterjedéséről, hiszen az ORFK, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, az Ásványolaj Minőségellenőrző Intézet és az Ipari Minisztérium átfogó országos ellenőrzésének adatai már a rendelkezésére álltak. Tudott volt az, hogy az üzemanyagkutaknál forgalmazott szénhidrogén-származékok igen nagy százaléka olajszőkítésből származik. Az Antall-kormány döntésének értelmében létrejött egy miniszterekből álló operatív bizottság, amely ezen bűncselekményforma visszaszorításának kidolgozását kapta feladatul. Az Antall- és a későbbi Boross-kormány miniszterei azonban a rájuk bízott feladatokat nem hajtották végre, aminek következtében az olajszőkítés és a halasztott vámfizetés kijátszásán keresztüli visszaélések nagyüzemi méreteket ölthettek.
Felelősség terheli az MDF-kormányt, hogy pipogya tevékenységével az MSZP 1994. évi hatalomba visszatérését, akarva vagy akaratlanul, de előkészítette. A szándékosság vagy a gondatlan kormányzati tevékenység eldöntése a történészek feladata, illetve a társadalom képzelőerején múlik. Felelősség terheli az Antall-, Boross-kormányt, hogy a rendszerváltozás előtti Németh Miklós-kormány ideje korán meghozott deregulációs intézkedéseket, a külkereskedelmi behozatalt könnyítő intézkedéseket változatlan formában meghagyta. Most, a mai országgyűlési napon, a kudarcra játszás, hogy ez az országgyűlési nap ne érje el a célját, minden olyan politikai erőnek elemi érdeke, akik kormányzásuk idején az olajszőkítések és a vámbűncselekmények országos mértékű elterjedése ellen kellő időben és kellő szigorral nem léptek fel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vizsgálóbizottsági eljárásban, egyáltalán az olajügyekkel való foglalkozásban a kudarc lehetősége benn van. Kovács László MSZP-s pártelnök két hete már arról beszélt, eléggé óvatlanul, hogy az olajügyeket szeptemberre le kell zárni. Ennek a célnak az eléréséhez most egy olyan parlamenti ülést terveztek, amely a 80 százalékban ismeretekkel nem rendelkező képviselők okán a közvélemény előtt nevetségessé teheti az Országgyűlést, a lakosságban így azt a képet alakíthatják ki, hogy az olajügyeket nem lehet felderíteni, nincsenek felelősök, és le kell zárni az egészet.
(13.20)
Most ugyanúgy a parlamentet is nevetségessé akarják tenni, mint az olajbizottsággal ezt már eljátszották. Nem kizárt, hogy ezt a hozzájuk sodródott gyanútlan képviselőkkel akarják kimondatni, illetve a közvéleményt arra hangolni, hogy szövevényesek az olajügyek, nincsenek tanúk, nincs bizonyíték, elmúlt tíz év, zárjuk le az egészet. Ha ez megtörténne, képviselőtársaim, akkor a magyar társadalom az utolsó lehetőségét is elveszítené, hiszen az eltelt tíz évben tisztázatlan módon létrejött magánvagyonok eredete felől nem bizonyosodhat meg. Ilyen alapon a rablóprivatizáció, az ismétlődő bankkonszolidációk, a Nemzeti Bank kétes ügyeleteinek kivizsgálását is elkerülhetik a liberális erők. A lakossággal ezért azt akarják elhitetni, hogy az olajügyeket nem lehet felderíteni - akkor a privatizációra és a többi csalárd off-shore cégre és hitelcsalási ügyletre hogyan lehetne fényt deríteni.
Ilyen szempontból számunkra kulcskérdés, hogy az első átfogó vizsgálat, amely a nemzeti költségvetés megnyirbálásával létrejött százmilliárdok keletkezéséről adhatna számot, érdemi eredménnyel záruljon. Mi azt mondjuk, hogy igenis meg kell nevezni az olajügyek politikai felelőseit, a kötelezettségüket mulasztó bírákat, ügyészeket, a korrumpálódott rendőröket és vámosokat egyaránt. Az olajügyek felgöngyölítése után a MIÉP-nek a magyar társadalommal karöltve minden esélye megvan arra, hogy a nemzetellenes privatizáció és a rejtelmes bankkonszolidáció nyerészkedéseit és az előző kormányok szemet hunyó politikusait felelősségre vonja, majd azokat a nemzetellenes folyamatokat, amelyek az elmúlt tíz évben a magyar társadalom nyomorba döntését okozták, a visszájára fordítsuk.
Az olajvizsgálat eredményes lezárása 2002 után a MIÉP-re váró nagytakarítás és a privatizáció felülvizsgálatának előkészítését jelenti. (Vancsik Zoltán: A MIÉP-re váró nagytakarítás!) Igen, nagy a politikai tétje a dolognak. Fontos azonban, hogy a magyar társadalom tudja meg azt, hogy az elmúlt tíz évben kik döntötték nyomorba. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! A törvényes felelősségre vonás után a gazdasági és pénzügyi folyamatokat a társadalom érdekében kell hasznosítani, nem pedig ellenében.
Álláspontunk, hogy folytatni kell a bizottsági meghallgatásokat, Pintér Sándor, Boross Péter, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, egyes megyei, ügyészi és bírói vezetők meghallgatására szeptembertől sort kell keríteni. Az MDF- és az MSZP-kormányok minisztereinek, az igazságszolgáltatás, az adóhatóságok, a rendőrkapitányságok vezetőinek és olajügyekkel foglalkozó munkatársainak a bizottság elé terjesztett és elfogadott indítványom alapján rövidesen nyilatkozniuk kell, hogy az elmúlt tíz évben az olajvállalkozásoktól származott-e bárminemű jövedelmük, akár személyesen, akár pedig családtagjaikon keresztül, ügyvédként, adótanácsadóként, szakértőként segítették-e az olajvállalkozások működését.
A bizottság ennek segítségével választ kell hogy kapjon arra, hogy akarva vagy akaratlanul hozott rossz törvények, miniszteri rendeletek és a jogalkalmazói ágon az igazságszolgáltatásban évekre elnyújtott és felmentéssel záruló olajügyek elbírálói, felelős állami vezetői függtek-e az olajtól. Ez a lényeg, nem Nógrádi Zsolt vallomása! Az olajszőkítésből és a vámcsalásokból keletkezett ezermilliárd forintos nagyságrendű pénztömegnek nem szabad a politikai életet és az igazságszolgáltatás intézményeit tovább fertőznie. Még a gyanú árnyékát sem vetheti az államhatalom intézményeire. Azt pedig ugyancsak meg kell szüntetni, hogy a tisztázatlan úton szerzett milliárdok a bűnözői csoportok közötti nyílt leszámolásokat, a bandaháborúkat kendőzetlenül finanszírozzák.
Az olajbizottság a közerkölcsök helyreállításában kulcsszerepet kell hogy betöltsön. A szeptemberben folytatódó bizottsági üléseken számos indítványt fogok előterjeszteni azért, hogy a szövevényes olajügyeket valamilyen módon tisztázni lehessen. Így a MIÉP-frakció kíváncsi arra, hogy 1993 és '98 nyara között, amikor a MOL Rt. 1 millió tonnás gázolaj-forgalmazási tevékenységet hajtott végre azon kft.-k és bt.-k irányába, amelyek most az olajbizottság vizsgálódásának központjába kerültek, erre hogyan tehettek szert. Meglepő, de a legnagyobb szállító a MOL Rt. volt e vállalkozások számára. Így vizsgálat tárgyát kell képezze, hogy ezek közül mennyi volt a fiktív, és a MOL-vezetők közül kik adtak utasítást a jó üzleti hírnévvel egyáltalán nem rendelkező vállalkozások kiszolgálására. Erős a gyanúm, hogy itt szabálytalanságok történtek. Az MSZP-kormány alatt végrehajtott MOL-privatizáció, vagyis az új tulajdonos, a Bank of New York részére a magántulajdon szentsége nem adhat felmentést, hogy az olajbizottság részére az adatokat kiadja.
Vizsgálandó, hogy a privatizáció erőltetése a nemzeti olajtársaságban miért volt ennyire erőltetett az előző kormány idején. Természetesen az is kérdéses, hogy az embargóval sújtott jugoszláv hadsereg részére Magyarországról mentek-e ki olajszállítások, volt-e, s ha igen, ez milyen szintű állami segédlettel történt.
Az első adandó alkalommal javasolni fogom azt is, hogy a VPOP megyei belső utasításai a törvényi kiskapukat mennyire nyitották tovább, vagy mennyire zárták kisebbre. Ugyanakkor az is foglalkoztat, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. miért halogatja most már hónapok óta a tulajdonában lévő Volán-társaságok olajfelhasználási adatait rendelkezésünkre bocsátani. A bizottságunk 1989-től kéri az adatokat. Az ÁPV Rt. viszont már továbbadva ezt, csak 1994-től kéri be ezt az adatszolgáltatást a Volán-vállalatoktól. Miért? Sok még a vizsgálandó terület.
Tisztelt Képviselőház! Ez a mai országgyűlési nap arról győzött meg - összegzésképpen mondom -, hogy ezen a politikai tárgyalási vagy vitanapon olajban fuldokló szocialisták (Moraj az MSZP soraiban.) és a felelősségre vonástól megrettent MDF-es politikai körök (Moraj az MDF soraiban.) kétségbeesett menekülési kísérletének lehetünk a szemtanúi. Ennek a parlamentnek és ennek a vizsgálóbizottságnak folytatnia kell a munkát, mégpedig úgy, hogy legalább az év végéig az olajbizottság nyugodtan dolgozhasson. A frakció erre javaslatot tesz. Úgy látom magam is, hogy a bizottság vezetése követett el hibákat, azonban mindegyik politikai párt most már arra törekedjen, hogy az olajügyek érdemi bizottsági kivizsgálása megtörténjen. A szemfényvesztések, a nagyotmondások és a szervezett figyelemelterelések ideje lejárt az olajügyekben is. (Herczog Edit: Fejezd be!)
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
