IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Központi Statisztikai Hivatal napokban közzétett adatai szerint az év első negyedében 50 százalékkal nagyobb ütemű volt a népességfogyás, mint az előző év hasonló időszakában. A szomorú adatokkal szembesülve fel kell tennünk a kérdést, miért.
Talán isteni sorscsapás miatt fogyatkozik a magyarság a világtörténelemben békeidőben egyedülálló drámai mértékben? Talán a magyarság sajátos önpusztításáról van szó, mely a néplélekben, a kollektív tudatalatti, tudattalan szférában vert gyökeret s képtelen az élet vállalására, továbbadására? Csatlakoznunk kellene azokhoz, akik a tények láttán sajnálkozásuknak adnak hangot a magyarság fogyása felett, de egyúttal tudomásul vesszük mint megváltoztathatatlant? Ez van, ezt kell szeretni? Tartsuk lényegtelennek, hogy végveszélyérzet nélküli önpusztításunkkal, miként a Duna melléki püspök mondja, a legnagyobb örömet szerezzük a bennünket itt pusztítani nem tudó Matica Slovenskának, Vatra Româneascának vagy a csetnikeknek? Higgyünk a nagy naivát játszó, minden hájjal, főként idegen zsolddal megkent gazembereknek, kik pilátusi kézmosásaikat és kiegészítő szerecsenmosdatásaikat naponta végzik a naponta pusztuló nemzet felett? Erre csak azt felelhetjük: nem, nem, soha!
(9.50)
Életre támadásunk, kollektív gyógyulásunk legdöntőbb előfeltétele a lényeglátás, az ok-okozati összefüggések őszinte, könyörtelen feltárása, a gyökerekig hatolás, így a felelősök megnevezése. Azoké, akik népesedési katasztrófa felé taszították a magyar államot, és most a népre mutogatnak, a szegény, általuk kisemmizett páriára, úgymond, a bűnös magyarra: te akartad!
Mondjuk ki az elvi tételt: egy nép, így a magyar sem akarja magát szántszándékkal kipusztítani. Ellenben egy nép kiirtását szántszándékkal megkísérelhetik békeidőben is, és erre nézve a magyar rendelkezik a legvalóságosabb, legnyomorúságosabb, jelenünket és jövőnket döntően befolyásoló közelmúltbeli történelmi tapasztalattal.
A Kádár-Aczél-diktatúra külső sugallatra csaknem megvalósította nemzetidegen, magyarellenes küldetését, a csonka ország trianonizálását, a magyarság trianoni méretűre történő fogyasztását, hogy ha netán ismét "új szelek nyőgetnék az ős magyar fákat", új hatalmi rend alakulhatna ki - ami meg is történt a kilencvenes években a kisantant államainak felbomlásával, a jaltai rendszer összeomlásával -, az a magyart már minél inkább elöregedve, megfogyatkozva, fizikailag, lelkileg, szellemileg megroppanva, megüresedve találja. Nehogy kezdeményezni tudja a trianoni gyalázatot újra lemosni - miként vitéz nagybányai Horthy Miklós idején - vagy a magyar nemzeti önrendelkezésnek a leghatározottabban érvényt szerezni; élni az ölünkbe hulló lehetőséggel, miképp most a vajdasági magyarság esetében. Ezért alapvetően szükséges szemrevételeznünk a magyar nemzet elleni genocídium legfőbb előidézőit.
Emlékeznek még Nyitrai Ferencnére, a rekedt hangú bolsevikra, aki még a diktatúra idején szenvtelenül, érzéketlenül és cinikusan a népességcsökkenés átmeneti voltáról dúdolta új meséjét, a magyarellenes fasiszta kommunizmusét? Nem? Sebaj! Vannak itt új Nyitrai Ferencnék, akik most még egyelőre ott bábáskodhatnak a magzatvédelmi törvény módosítása körül, miként néhány évvel ezelőtt, a törvény születésekor szakszerű, mondhatni, profi angyalcsinálóként, ugyanakkor álnemzetiként és álkeresztényként, már a népesedési katasztrófa fenyegető közelségéről is tudva, ultraliberális magzatelhajtási törvényt fogadtattak el a parlamenti többséggel, amely a tényekkel nem szembesülhetett. S most, a törvény módosításánál valami hasonlóra készülnek.
Ugyanakkor igazságtalanok lennénk, ha a népességfogyás mostani felgyorsulásának közvetlen okozóit kihagynánk a bűnlajstromból. Az MSZP-SZDSZ-kormány banditizmusáról, a gyes, a gyed, a családi pótlék intézményrendszerének ellehetetlenítőiről, a nagy befogadást előkészítő világbanki, nemzetközi valutaalapi kiszolgáló személyzetről van szó, élén Bokros Lajossal, vagy éppen a most, a trianoni megemlékezéskor a tisztelt Házat elhagyó Bauer Tamással és Szabó Zoltánnal. Erre a bűncselekményre az ENSZ alapokmányát idézhetjük: "A születések akadályoztatása békeidőben gazdasági megszorító intézkedésekkel népirtásnak minősül." És akkor még a tömegtájékoztatásban mindig felcsendülő vagy inkább dögevő hiéna módjára felnyüszítő küretkórusról - lásd: a dávodi kislány esete - még nem is szóltunk. Felelősök tehát akadnak bőven. (Közbeszólás.)
A Magyar Köztársaságnak mint jogállamnak, mint a magyar nép demokráciája intézményrendszerének a magyar nép akaratát, élni akarását kell képviselnie, és ezért a bűnösöket haladéktalanul felelősségre kell vonnia. Legyen az első életteli üzenet a most pusztuló, de ezeréves államalkotását jövőre ünneplő magyarságnak: a magyart nem lehet büntetlenül irtani! A jövőre nézve pedig - különös tekintettel a magzatvédelmi törvényre - hadd idézzem Czirják Árpád érseki helynök szavait, aki Csíksomlyón azt mondta: "Igazságunk tudatában és a változatlan természeti és isteni törvények alapján kérjük azokat, akiknek felettünk hatalma van - minden hatalom onnan felülről adatott -, ne feszítsék népünket egy újabb ítélettel a régi keresztre."
Köszönöm. (Taps a MIÉP és az FKGP padsoraiban.)
