IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság meghallgatta a törvény előterjesztőjét. A törvény előterjesztőjének meghallgatását követően lényegi vita a törvénytervezetről nem alakult ki, mivel annak részleteivel, illetőleg általános rendelkezéseivel a bizottság minden tagja egyetértett.
Személy szerint én fölhívtam a figyelmet arra, hogy mennyire döntő jelentőségű - és az előterjesztő szerint mindez meg is történt - a törvényjavaslattal kapcsolatosan az egyházakkal történő egyeztetés, hiszen köztudott, hogy az elmúlt években milyen mértékű visszaélésekre került sor a temetkezési vállalatok részéről. A törvény megpróbálja a legdöntőbb ponton kiküszöbölni ezeket a visszaéléseket, első rendben az egészségügyi intézményeknél meghatározva azt, hogy ott nem folyhat temetkezési vállalat, szolgáltató részéről kampány jellegű tevékenység, nem kereshetik meg ebben az intézményben a hozzátartozókat, illetőleg az egészségügyi intézmény dolgozói sem fejthetnek ki ilyen tevékenységet.
Amellett, hogy mindezt üdvözöljük, a törvény szövegében meg kell állapítanunk, hogy az egyházi szertartás rendjének tiszteletben tartása önmagában véve még nem deklarálja ennek a visszaélésnek az ellehetetlenítését. Jobb lett volna szöveg szerint az egyházi szertartás tiszteletben tartása mellett az egyházi törvények tiszteletben tartását is figyelembe venni, hiszen köztudott, hogy az egyházakban megfelelő területi elosztás szerint történik az egyes temetkezések rendje, és legtöbbször ezeket a területi elosztásokat hagyják teljességgel figyelmen kívül. Ugyanakkor a történelmi egyházakkal történő egyeztetés során nyilvánvaló, hogy az egyházak kifejezték megértésüket a törvénytervezet szövegével kapcsolatosan, hiszen mindezt elég nehéz fogalmilag beiktatni magába a törvényjavaslatba.
Hogy ennek a fontosságát alátámasszam, és hogy mennyire így van, egyetlenegy esetet hadd mondjak el, ami nemrégiben, az elmúlt héten a segédlelkészemmel történt meg, aki egy budapesti temetőben végzett temetési szolgálatot, és találkozott egy másik lelkésszel - állítólag lelkésszel -, aki dicsértessékkel köszöntötte, azt követően ő áldás, békességet mondott, elővette a palástját, a másik lelkész pedig hirtelen távozott a ravatalozóból, illetőleg a papi öltözőből. A halott nevét mondta be, nyilvánvalóan állelkészként kívánta végezni magát a szertartást.
Még egyetlenegyet: üdvözöljük a nemzeti sírkert fogalmának a bevezetését. Egy kicsit érthetetlen számunkra az, hogy ugyanakkor a nemzeti sírkert megszűnésének a lehetőségét a törvényjavaslat lehetővé teszi, ugyanakkor a nemzetközi jog által garantált hősi temető megőrzésére - természetesen jogosan - minden egyes döntő intézkedés megtörténtét fontosnak tartja. Tehát ezt kérdés formájában szeretném megfogalmazni, hogy mi indokolhatja a nemzeti sírkert fogalmának...
