KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Gidai Erzsébet hozzászólására igazából nem is nagyon akarom az időt vesztegetni. Azért veszélyes, mert a pénzügyminiszter úr például ezt a fejtegetését elhitte. Tehát azért kell reagálnunk arra, amit mond, mert veszélyes pályára tud állítani felelős politikusokat. Igaz, hogy utána kijött, de a pénzügyminiszter mégis benne maradt a maccsban.
De amit a finanszírozási rendszerről mondott, képviselő asszony, azt azért remélem tudja, hogy ezt a finanszírozási rendszert olyan módon, ahogy az rá lett engedve az egészségügyre, a Fidesz, a jobboldali kormány egészségpolitikusa, az akkori miniszter, Surján László eresztette rá a rendszerre - előkészítetlenül. Nem az volt a baj, hogy a teljesítményfinanszírozást behozta, hanem az volt a baj, hogy olyan előkészítetlenül valósították meg, mint ahogy az most már látszik, meg '94-ben, '95-ben is egész világosan látszott.
Ami a benyújtott törvényjavaslatot illeti: azzal szeretném kezdeni, hogy amikor valaki végigolvassa ezt a zárszámadást, a társadalombiztosítás költségvetésének a zárszámadását, akkor egyből rájön arra, hogy a kormány, a jobboldali kormány '98. második felében tulajdonképpen nem vállalta fel a pótköltségvetés benyújtását a parlamenthez. Ezt egyébként az Állami Számvevőszék is megállapította - sajnálom, hogy az elnök úrnak már el kellett mennie, és helyette nem jött más a tárgyalásra -, de akkor ebből le kell vonni a következtetést és meg kell mondanunk a polgároknak, hogy a kormány ezzel törvényt sértett: az államháztartási törvényt durván megsértette. Az sem menti a kormányzatot, hogy utólag, az év végén módosította bizonyos mértékben a tavalyi költségvetést - nem módosítgatni kellett volna ezt a költségvetést, hanem pótköltségvetést kellett volna benyújtania.
Most néhány alapvetést szeretnék mondani, ami a tavalyi költségvetést meghatározta. Már a kétperces vitákban szóba került a kapacitástörvény, még egyszer szeretném most is leszögezni - bár sajnálom, hogy Selmeczi képviselőtársam nem tudja kivárni a mondanivalómat, pedig még tartogatok mondanivalót a számára, úgyhogy sajnálom, ha most eltávozik a teremből, mert nem tud reagálni a mondanivalómra -, hogy a kapacitástörvény újabb kapacitásszűkítést nem tartalmazott. Ez fontos feltétele volt a '98-as költségvetésnek. (Selmeczi Gabriella elhagyja a termet.)
Fontos alapfeltétele volt, hogy még az előző kormány megkötötte a bérmegállapodást a szakszervezetekkel, és a teljesítménydíjazás ellenére a fix díjba beépült - a szakszervezet által is elfogadottan - a 16 százalékos béremelés, ami reálértékben magasabb volt.
(23.20)
Persze nem olyan mértékű, mint amilyet az egészségügyben dolgozók jogosan elvártak volna, de reálértékben mégis magasabb volt ez az érték. A múlt évi költségvetés - ellentétben az ez évi költségvetéssel - a helyi önkormányzatok számára is tartalmazott egy pozitív elemet. Nevezetesen a nehéz helyzetben lévő intézmények tulajdonos önkormányzatát pénzügyileg is megtámogatta az elmúlt évi költségvetés, ellentétben az ez évi költségvetéssel. Erre az évre csak a probléma maradt meg, a hozzárendelt pénz eltűnt.
A tavalyi költségvetés annak figyelembevételével került kialakításra, hogy megszületett itt, ebben a Házban egy nyugdíjreform, amelynek következménye volt az, hogy a központi költségvetésnek bizony minimálisan 20 milliárd forintot át kellett csoportosítani a társadalombiztosítás költségvetésébe, de már akkor számolt az előző kormányzat a magánpénztárak szerepével, amikor a költségvetési törvényjavaslatot kidolgozta, hiszen már a benyújtott javaslat tartalmazta azt az előírást, hogy amennyiben a magánpénztárakba mégis többen lépnek be, akkor nyilvánvaló, hogy az emiatt kieső járulékbevételt megtéríti a felosztó-kirovó rendszer részére.
Mint azt tudjuk, nem volt az olyan nagyon jelentős mérték. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy többen léptek be a magánpénztárakba, és az emiatti kiesés pedig mintegy 8 milliárd forint. Ha tehát megnézzük a tervezett 20 milliárdhoz képest, és ahhoz, hogy egyébként az átlépők többletével kalkuláltunk, akkor azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem ok arra, hogy ahogy kisgazda képviselőtársam megszólalt, riogassa a társadalmat a magánpénztárakkal. A MIÉP-ről már nem is beszélek. (Dr. Gidai Erzsébet: Így van!)
A kapacitástörvényről mindenképpen szeretnék szólni, hiszen az nem vitatható, hogy egy optimálisabb ellátószerkezet jött létre. Valamilyen módon ki kellett kényszeríteni ezt a tulajdonosokból. Nagyon eltérő tulajdonosi struktúrák vannak. Ebbe most nem kívánok belemenni, de az tény, hogy egy optimálisabb szerkezet jött létre. Az is tény, hogy a területi ellátási egyenlőtlenségeket igyekezett kisimítani. Nem lett befejezve a folyamat, de ettől függetlenül bizonyos korrekciókat végre lehetett hajtani.
1998-ban pedig az előző kormány számára ugyanolyan fontos volt a szerkezetváltás, mint korábban és most is, viszont más eszközöket találtunk. Például érdekeltséget próbáltunk teremteni a fejlesztéseknél az önkormányzatok, a tulajdonosok, az intézmények számára. Erre jó példa, hogy éppen Miskolcon két kórház esetében létrejött egy megállapodás. A jobboldali irányultságú önkormányzat polgármestere alá is írta ezt a megállapodást, amely úgy teremtett volna meg egy optimálisabb ellátószerkezetet, hogy címzett támogatással segítette volna a kórházak beruházását. Kérem szépen, a legelső intézkedések egyike volt, hogy ezt a megállapodást annullálta a jobboldali kormány a jobboldali polgármesterénél. Persze elérte azt, hogy így egy teljesen rossz ellátószerkezetet finanszíroz pártszimpátia alapján. Ennyit a kapacitástörvényről és arról, hogy egyáltalán hogy s mint lett megtervezve a társadalombiztosítás '98. évi költségvetése.
A 90 milliárd forintos hiány valóban óriási érték, persze reálisan kell értékelnünk ezt a hiányt. Mert például 1998-ban minimális volt a költségvetés hozzájárulása, ellentétben 1999-cel. 1998-ban a vagyonértékesítés minimális volt, ellentétben a '99-es tervezéssel, 1998 második félévében leállt a kintlévőségek behajtása különleges módszerekkel, azért, mert úgy gondolta az új kormány, hogy máshová telepíti a behajtó szervezetet, és ez az átállás bizony a bevételeknél rendesen meglátszik.
Ha ezeket a tényezőket, tisztelt képviselőtársaim, figyelembe vesszük, és megnézzük, hogy milyen lenne a '99. évi tb-költségvetés akkor, ha a '98-as feltételek hatnának, akkor rá kellene jönni - sajnálom, hogy kiment Selmeczi Gabriella képviselőtársam -, hogy messze a '98-as hiány fölött lenne a '99-es hiány.
Azon túlmenően, amit most a hiánnyal kapcsolatban elmondtam, magyarázható tényezőnek tartok két dolgot. Egyrészt a nyugellátásokban a túllépést - és itt szeretnék vitatkozni az ÁSZ elnökével, hiszen ő kritikaként fogalmazta meg, hogy ez nem volt megtervezve. Igen, akkor, amikor a '98. évi költségvetést terveztük, nem is lehetett megtervezni, hiszen nem tudtuk azt, hogy 1997-ben mekkora lesz a nettó keresetkiáramlás. Azt lehetett tudni nyáron. A nyáron ismertté vált, és akkor, nyáron meg lehetett volna ezt - akár egy pótköltségvetésben, akár más formában - tervezni. Azt gondolom tehát, hogy itt alapvetően nem tervezési probléma volt.
Ami pedig a korhatár alatti harmadik csoport nyugellátását illeti, erre Béki Gabriella képviselőtársam utalt. Teljes mértékben igaza van. Nem került sor a rokkantsági ellátórendszer átalakítására, bár a tervezőmunka elindult, és nagyon komoly szakmai előkészítés történt. Sajnálatos módon a jelenlegi kormány szabotálja a törvény végrehajtását, nem tesz semmit ebben az ügyben, és így nyilvánvaló, hogy ez a probléma még az elkövetkezendő évek költségvetésében is probléma lesz, mert egyre többen kerülnek be ebbe az ellátási formába. Persze államháztartási szinten olyan nagy megtakarításban ne reménykedjünk, mert ezeket az embereket - ha nem is ebből a költségvetésből, más formában, nyilván más módon - el kell látni.
Ami a gyógyszertúllépést illeti, erről a kétpercesekben már sok szó esett. Szeretném elmondani azt, hogy az 1998-as gyógyszer-előirányzat - csak hogy világosan lássuk, mert ez is benne van az indokolásban - az 1997. évi tényből indult ki, plusz erre rátett 1,7 milliárd forint körüli összeget, és így lett az az irreális előirányzat beállítva, ami akkor teljesülhetett volna, ha markáns kormányzati intézkedéseket tudunk megfogalmazni. Az akkori kormányzat tett is lépéseket még 1997-ben azért, hogy ez az előirányzat lehetőség szerint teljesüljön, és azt gondolom, hogy példaértékű lehetne a mostani kormány számára, hogy hogyan sikerült 1998-ra 1997-ben megállapodni egy 8 százalékos termelőiár-növekedésről akkor, amikor még az infláció messze kétszámjegyű volt.
Ezt most visszaigazolta a zárszámadás, hogy ez tulajdonképpen teljesült is. Olyan határozott kormányzati intézkedésekre nem voltunk egyébként fölkészülve, mint ami esetleg ezt az előirányzatot tudta volna hozni, de nyilvánvaló, hogy ilyen kormányzati intézkedéseket nagyon nehéz tartani.
Ami a magánpénztárakat illeti, engedjék meg, tisztelt képviselőtársak, hogy egy dologra azért felhívjam a figyelmet. Annak ellenére, hogy a magánpénztári befizetések működtek, kiolvasható a zárszámadásból, hogy az egyéni járulékbevétel 22,2 százalékkal több volt, mint 1997-ben. Már utaltam egy számra, hogy 8,6 milliárd forinttal kellett a központi költségvetésnek többet fizetni a magánpénztári kiesés miatt.
Egy félreértést is szeretnék eloszlatni. A bizottsági vitában fideszes képviselőtársam, Horváth Zsolt, előhozta azt, hogy a nyugdíjreform nem számolt a hozzátartozói ellátásokkal. Akkor nem is értettem, hogy miért veti ezt föl, hiszen ez képtelenség. Akkor is elmondtam, hogy képtelenség, aztán amikor elkezdtem olvasni a zárszámadást, akkor rájöttem, hogy képviselőtársam és valószínűleg többen is teljesen félreértik a dolgot.
(23.30)
Ugyanis a zárszámadás indokolása azt mondja, hogy a hiány egészen kis mértékű növekedését idézte elő, hogy a korhatár alatti rokkantsági, baleseti rokkantsági ellátáshoz kapcsolódó hozzátartozói ellátás nem lett megtervezve a költségvetésben - nem a nyugdíjreformban, hanem a költségvetésben -, ennek a kihatásával nem számolt a költségvetés. Ez lehetséges, de ez nagyon pici tétel, és nagyon rossz lenne - azért hoztam szóba -, ha egy ilyen költségvetési indokolásból a nyugdíjreformra vonnának le messzemenő következtetéseket a képviselőtársaim. Nagyon kedvezőtlen - és ez már a jobboldali kormány tevékenységéhez tapad -, hogy az elfedett követelések feltárása rendkívüli módon visszaesett. Az indokolás hoz konkrétan számokat is, milyen volt '94-ben, milyen volt '97-ben, milyen jelentős fejlődés alakult ki. Bizony, '98-ra ez nemhogy növekedett volna, hanem visszaesett, és ebben jelentősen közrejátszik az új kormány tevékenysége.
Az indokolás és az Állami Számvevőszék jelentése is foglalkozik a járulék-ellenőrzés, -nyilvántartás és -beszedés APEH-hez delegálásával, illetve az ebből fakadó átszervezési bizonytalansággal. Akkor is elmondtuk, most a zárszámadásnál ismét el kell mondani: nem lehet kapkodva, előkészítetlenül olyan döntéseket hozni, mint amit az előző évben, év végén a kormányzat meghozott. Az eredménye, azt hiszem, bevételi oldalról is most már kézzelfogható.
Ami a működési költségvetést illeti, kiolvasható, hogy jelentős feszültség érezhető a működési költségvetés tekintetében. Kiolvasható, hogy nem nyújtott fedezetet a Ktv. által saját hatáskörben megállapítható egyes pótlékok ágazati szintű bevezetésére. Ez egy sajnálatos dolog, mert bár Csáky képviselőtársam azt mondta, hogy régi struktúrával, régi szakemberekkel nem lehet mit csinálni, csak a hiányt tudják produkálni, meg kell nézni, tisztelt képviselőtársam, hogy milyen feltételek között tudnak dolgozni.
Sajnálom, hogy kiment Selmeczi Gabriella képviselő asszony, ugyanis érdekes megállapításokat lehet olvasni az ÁSZ véleményében is és az általános indokolásban is a politikai államtitkár kabinetjéről. Össze nem mérhető, másfél-, háromszoros díjazásban részesülnek az ott dolgozó emberek, akik egyébként politikai funkciót töltenek be. Itt szeretném elmondani - csak hogy igazoljam is, amit most mondok -, a múlt héten lezajlott egy tárgyalás a Fővárosi Bíróságon, ahol teljesen egyértelművé vált, hogy a kabinet részéről politikai megrendeléseket küldtek, politikai véráldozatot követeltek a köztisztviselői állományból. Döbbenetes! Miközben iszonyatos feszültség van a működési keret felhasználásánál, aközben a politikai államtitkár kabinetje tobzódik a pénzben, és minden lehetősége megvan arra, hogy nagyon jól éljen. Erről még egy picit a későbbiek során szólok. (Varga Mihály: Cser Ágnesről beszélj!) Arról beszélek, államtitkár úr, nagyon pontosan tartom magam a benyújtott zárszámadáshoz, hiszen az Állami Számvevőszék is nagyon kiemelten foglalkozik a kabinet kérdésével. (Varga Mihály: Cser Ágnessel?)
Az 1999. évi költségvetés módosítása, többen szóltak róla, megítélésem szerint is elfogadhatatlan több ponton. Wesselényi utcai székház: itt nem egyszerűen arról van szó, hogy most el akarja vinni az Országgyűlés döntésével úgy, hogy nem térít érte az alapoknak semmit a kormányzat, hanem már elvitte. Csakhogy nem volt törvényi felhatalmazás, mert központi államigazgatási szerv a legjobb tudomásom szerint már ott dolgozik, miközben még peres eljárás folyik azért, hogy valamit visszahozzunk az alapoknak. Nem néhány százmillió forintról van szó, hanem több milliárd forintról van szó, amiben ugyan a büntetőeljárás nem állt meg a lábán, de azt gondolom, hogy a szerződés semmisségéért küzdeni kellett volna a politikai államtitkárnak, illetve a kabinetjének. Nagyon lazán lemondtak a többmilliárdos bevételről. Meggyőződésem, hogy ez bevételt jelentett volna, hiszen OTP-részvényekkel fizettek a Wesselényi utcai székházért részben, ezeknek az OTP-részvényeknek ma már az értéke egészen más, mint amikor ez a fizetés megtörtént. Miközben arról szól a zárszámadás, hogy itt nagyon jelentős büntetőfeljelentéseket kreált a kabinetiroda, amiről egyébként persze nem számol be, hogy melyek voltak ezek a büntetőfeljelentések, aközben lazán több milliárd forintot kiengednek az ablakon, és országgyűlési felhatalmazás nélkül, utólagos törvénymódosítással próbálják megteremteni a jogalapot arra, hogy a kabinet vezetője egyszerűen kiengedett egy nagyon jelentős vagyont a látókörből és az alapok vagyonából.
Az átcsoportosítás az APEH-hez nem is indokolt, és elfogadhatatlan. Azért nem indokolt, mert a tavalyi év során, emlékezzenek, tisztelt képviselőtársak, a költségvetési törvénynél elfogadtunk egy módosító javaslatot, ami arról szólt, hogy emeljük meg az APEH előirányzatát azért, mert megnövekedtek a feladatai. Ha ezt megtettük, akkor most abszolút indokolatlan ez a törvénymódosítás. Ami az állami felügyeletet illeti: egyértelművé vált, hogy az önkormányzati irányítás nem működött, bár meggyőződésem, hogy nem az önkormányzatisággal volt baj, hanem az önkormányzatok összetételével és a személyi konstrukcióval, de erre már nem akarok kitérni. Azért azt is meg kellett volna említeni a kormánynak, hogy a második félévben az állami irányítás sem működött, mert ez a tény, és maga a miniszterelnök úr is ezt később, persze nem '98-ban, bevallotta, és nem véletlen, hogy ma már szerkezetében átrendeződött a felügyelet és az irányítás is.
Az viszont, amit az állami felügyelet mentén a költségvetéssel bűvészkedtek, egyszerűen elfogadhatatlan! Az Állami Számvevőszék úgy minősítette, hogy helytelenül jártak el. Én meg azt mondom, hogy törvénytelenül! Mert a múlt évi költségvetés az önkormányzatok működtetésére biztosított előirányzatot és nem a politikai államtitkár kabinetjének a működésére. Ha arra akarták volna felhasználni ezt a pénzt, akkor be kellett volna terjeszteni az Országgyűlés elé egy költségvetési törvénymódosítást, és meg kellett volna mondani, hogy egy Miniszterelnöki Hivatal - és tudjuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatal milyen kondíciókkal rendelkezett már tavaly is - alá besorolt politikai államtitkárt miért akarnak az alapok működési költségvetéséből finanszírozni. Ezt elmulasztották, ezt nem tudom, ki engedélyezte, mert sajnos a felelősöket nem jelölte meg az zárszámadás, pedig jó lett volna, ha megjelöli. Ez nem történt meg, én éppen ezért azt mondom, hogy itt súlyos törvénytelenség esete áll fenn, amiért a felelősöket igenis meg kell jelölni, és nem mehetünk el szótlanul e mellett az ügy mellett.
Itt jön az a szintén törvénytelenség, amire az ÁSZ-jelentés utal, mi csak sejtettük ezt az elmúlt év során, amikor a kabinet állományában lévő alkalmazottakat az Egészségbiztosítási Pénztár költségvetéséből úgy fizetnek meg, hogy megbízási jogviszonyt létesítenek. Nem kitalálom, benne van az Állami Számvevőszék jelentésében. Az is elfogadhatatlan, sőt totálisan elfogadhatatlan, hogy országgyűlési képviselő megbízási jogviszonyt létesítsen az Egészségbiztosítási Pénztárral - ez a kormánypártok számára teljesen evidens és elfogadható -, még akkor is, ha nem vesz fel érte pénzt. Ugyanígy elfogadható ezek szerint, mert sehol nem jelölik meg a zárszámadásban a felelőst vagy felelősöket amiatt, hogy ilyen megbízási jogviszony alapján finanszírozták vagy finanszírozzák a kabinet munkatársait.
Még egy dolgot szeretnék szóba hozni: a vagyonelszámoltatás, a vagyonelszámolás teljes mértékben elmaradt; sem a zárszámadás nem tartalmazza, azt sem tartalmazza, hogy tulajdonképpen milyen vagyontestek vannak.
(23.40)
Azt sem tartalmazza, hogy milyen vagyontesteket vett át egy személyben a politikai államtitkár a kormányváltáskor. Azt sem tartalmazza a zárszámadás, hogy a későbbiek során mit adott át az ÁPV Rt.-nek, bár ez idei költségvetési kérdés, de végül is a vagyonnal csak el kellene számolni. Ezért állhat elő az, hogy a Club Aliga értékesítése elmarad, és most utólag próbálják törvénnyel is megalapozni, hogy nem hajtották végre a törvényt. Az önkormányzatok elszabotálták a törvény végrehajtását, ezt tette a politikai államtitkár is, mert az ő feladata lett volna ennek az értékesítésnek a befejezése, egyébként az önkormányzatok elkezdték, de nem fejezte be a politikai államtitkár asszony, most pedig azt mondják, hogy akkor ezt nem is kell értékesíteni. Csak azt mondja meg nekem valaki, miért kell az egészségügyben 10 milliárd forintot arra költeni, hogy legyen egy oktatóközpont, amikor tele van a főváros egyetemmel, mindenféle intézménnyel, ahol az orvosok oktatását el lehet végezni!
Tisztelt elnök asszony, elnézést kérek, hogy ilyen hosszasan beszéltem. Azzal szeretném zárni, amivel a költségvetés zárszámadásáról szóló véleményemet zártam, hogy a zárszámadásra végül is, azt gondolom, lehet igent mondani, de a költségvetés módosítására egyáltalán nem lehet.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
