DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Valóban igaza van a Számvevőszék elnökének, amikor azt mondta, hogy a társadalombiztosítás költségvetési zárszámadásakor, egyáltalán amikor a társadalombiztosítás költségvetéséről beszélünk, akkor nem egyszerűen számviteli, pénzügyi, pénzügytechnikai dolgokról kell beszélnünk, mert ezek mögött a számok és jelentések mögött a társadalom túlnyomó többségét érintő dolgok állnak. Ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot vesszük: áll mögötte néhány millió nyugdíjas, családtag, eltartott; áll mögötte egy államilag biztosítékul szolgáló rendszer, vagy nem áll; áll mögötte egy szándék az öngondoskodás segítésére, vagy nem áll; áll mögötte az egészségbiztosítási alapoknál természetbeni és pénzügyi szolgáltatások összessége; áll mögötte olyan támogatás, amelyet csak ezekből a forrásokból remélhetnek az emberek. Ezért tehát különös felelősséggel bír mindenki ebben az Országgyűlésben, amikor pro vagy kontra egymás sértegetésének az igényével olyan dolgokat mond, amiknek a következményeivel ő maga nem számol. Azért fontos a társadalombiztosítás költségvetésének ez évi zárszámadásáról beszélni, hogy pontosan tudjuk, hogyan kell majd a következő évi költségvetést elkészíteni úgy, hogy a hibáinkat ne ismételjük meg.
Tisztelt Selmeczi Gabriella Képviselőtársam! (Bauer Tamás: Államtitkár asszony!) Azt mondta, hogy vonjuk le a tanulságokat, és ezzel én magam maradéktalanul egyetértek. Ezért tehát vonjuk le közösen az 1998. évi társadalombiztosítási költségvetés zárszámadásának a tanulságait! Való igaz, hogy a '98-as költségvetést a Horn-kormány készítette. De az is igaz, hogy a második félév tényadatainak az ismeretében tettünk kísérletet arra, hogy megismerve a saját fogyatékosságainkat - ha úgy tetszik -, az előirányzatok várható túllépését, nyújtson be a kormány egy pótköltségvetést - ezt akkor önök elutasították.
Azt kértük az 1999-es társadalombiztosítási költségvetés elkészítésekor, hogy vonjuk le közösen azokat a tanulságokat, amelyeket '98 kínált. Önök mégis beterjesztettek egy olyan költségvetést, amelyről már 1998 ősz végén és telén biztosan tudtuk, hogy nem lehet teljesíteni.
Azt mondtuk: akkor elő azokkal a reformértékű lépésekkel, amelyek között ez a társadalombiztosítási költségvetés ilyen források mellett teljesíthető! Hol vannak ezek a reformértékű programok? Azt mondtuk év közben, hogy tessék vigyázni, mert ez az 1999. évi költségvetést is veszélyezteti. Azt tudom mondani, hogy önök érdemben nem tettek semmit, államtitkár asszony! A bevételek oldaláról a költségvetés évek óta olyan, hogy az Állami Számvevőszék nagyon óvatos fogalmazása mindig csak azt engedi meg, hogy elmondja: a társadalombiztosítás költségvetése feszített. A teljesítése csak akkor lehetséges, ha valamennyi általunk elképzelt bevétel az optimális szinten teljesül, s ha a kiadásokban valamilyen módon azok teljesülnek, vagy nem teljesülnek, amiknek egyébként a túlteljesítésére mindannyian előre - bocsánat - akár mérget is vehetünk.
Pontosan ugyanez történt, mert a járulékok beszedése 1998-ban a munkáltatók, a munkavállalók részéről tulajdonképpen az előirányzatnak megfelelően teljesült. De az egészségbiztosítási hozzájárulások teljesülése éppúgy nem teljesült most sem, ahogy nem fog teljesülni 1999-ben sem. Itt tehát a bevételekből megint lesz valamennyi deficit.
A kiadások tervezésekor azért azt el kell mondani 1998-ról, hogy az első olyan év volt a kényszerű gazdasági megszorító intézkedések után, amikor a nyugdíjak reálértékében lényeges javulás volt. Ezt azért, azt gondolom, mindannyian jóleső érzéssel könyvelhetjük el. De hogy augusztusban hogyan változik, lehet hogy már közösen kellett volna tudnunk és eszerint intézkedni. Hogy a nyugdíjreformnak mik lesznek a következményei, arról ebben a Házban ebben az évben és az elmúlt évben már többször politikai vitát folytattunk le.
Újra csak azt tudom elmondani, amit valamennyi képviselőtársammal már sokadik alkalommal elmondtunk, hogy a kiegészítő nyugdíjpénztárakba, magánnyugdíjpénztárakba juttatott pénzek nem vesztek el ebből a rendszerből maradéktalanul, sőt, nagyobb részben nem vesztek el.
Ami az egészségbiztosítási alapok működését illeti: igen, úgy ahogy azt a képviselő asszony mondta, valóban végig kell nézni az összes kiadási előirányzatot. Természetesen végig kell nézni a gyógyszerkasszát is.
(21.50)
De képviselő asszony, emlékeztetem, hogy azt mondtuk, hogy próbáljunk meg - vagy önök próbálják meg, ha ez nekünk nem sikerül - olyan reformértékű lépéseket hozni, úgy változtatni a támogatási rendszert, hogy a gyógyszerkasszát valamennyire tartani lehessen. De kérdezem én, képviselő asszony: megtörtént ez? Nem történt meg. Ezért hát azt gondolom, hogy nem érdemes egymásra mutogatni, mert az azóta eltelt egy évben sem történt meg olyan mértékben, hogy érdemi változás következhetett volna be. És csak szeretném emlékeztetni a képviselő asszonyt, hogy nem egyszerűen a köznapi gyógyszerek mértéke változott, hanem új gyógyszerek is kerültek a támogatotti rendszerbe, hogy a külön keretes gyógyszerek mértéke is megemelkedett. Ezeket mind oda kell számítani.
És nem megoldás, képviselő asszony, hogy az 1999. évre esedékes egy hónapot visszasoroljuk 1998-ban az elszámoltak közé, hogy 1998 tizenhárom hónapból álljon. Még akkor sem, ha ennek a technikáját kezdeményezte a Pénzügyminisztérium. Mert azért a gyógyszerkassza túllépése 10 milliárd forinttal kevesebb lenne, és kevesebb is a valóságban.
Utalok a Számvevőszék megállapításaira. Azért adják ezeket a könyveket, hogy mindenki olvassa el. De akkor mindannyiunk okulására és türelmüket kérve el szeretném mondani, hogy az Állami Számvevőszék megállapításai között ez olvasható: "Lényeges változás történt az Egészségbiztosítási Alap ellátási kiadásainak elszámolásánál. Az OEP a PM átiratára a '98-ban kiegyenlítendő kiadásként lekönyvelt decemberi gyógyszertámogatás összegét a költségvetési év eltelte után - eltérve az eddig követett számviteli rendtől - a tárgyévi folyó kiadások között számolta el. Ezt a könyvvizsgáló is tudomásul vette. Ennek következtében a gyógyszerkiadások összege az eredeti 125 milliárd forintról 135,5 milliárd forintra nőtt. A kiadások utólagos megváltoztatása nem felel meg a jogszabályi előírásoknak", képviselő asszony.
Ami a további természetbeni ellátásokhoz kötődő túlköltekezést illeti, szeretném elmondani, hogy 1998-ban az irányzatok túllépése és az előirányzatok közötti átcsoportosítások száma semmi ahhoz képest, ami 1999-ben történt. Amikor majd ennek az évnek az elszámolásáról beszélünk, akkor persze a képviselő asszonynak számot kell adnia arról, hogy csakugyan úgy van-e, hogy túl lehet azon menni, hogy 1999-ben a gyógyító-megelőző ellátások közötti előirányzatokat legalább négyszer megváltoztatták. Ahhoz képest, azt gondolom, '98 egy konszolidált, sokszorosan tervezhető és biztonságos év volt.
Ami pedig a gyógyító-megelőző kiadások fekvőbeteg-ellátásra vonatkozó részét illeti, Keller képviselőtársam már utalt rá, de úgy érzem, hogy szükséges újra elmondani, mert ez is benne van az előterjesztésben. Ön azt mondja, hogy a kapacitásszabályozási átkos törvény miatt a végkielégítések száma, illetve az erre fordítható összeg megugrott, meg minden borzasztó. Én pedig szeretném idézni ennek az előterjesztésnek a 77. oldalát, amelyik azt mondja: "1998-ban a korábbi évek ágyszámcsökkentő politikája megszűnt, a finanszírozott ágyak száma lényegében nem csökkent. Az aktív-krónikus arány változása sem jelentős." Meg szeretném mondani, képviselő asszony, hogy nem biztos, hogy ez egy erény volt, de ténynek tény.
Ami pedig a végkielégítéseket illeti, az úgy van, ahogy Keller képviselőtársam elmondta. 638 fő állása szűnt meg valamilyen ok folytán. Ezek nem mindegyike volt felmondás, de ebből 23 fő volt orvos, és lehet, hogy ez a 23 fő is sok. De erről majd akkor beszéljünk, amikor az önök kapacitásszabályozási törvénye kapcsán lehetséges, hogy ennél egy nagyságrenddel nagyobb számról kell majd beszélnünk.
Ami pedig az 1999. évre vonatkozó záró rendelkezésekben leírt néhány módosítást illeti: a kisebbségi vélemény ismertetésekor már elmondtam, és az egészségügyi és szociális bizottság lefolytatott vitáján is elmondtuk már, hogy nem tartjuk helyesnek, hogy az APEH járulékbevételi lelkesedésének forszírozására különféle átcsoportosítások történjenek meg a '98. évi zárszámadásban az 1999. évi költségvetés terhére. Nem tartjuk megnyugtatónak, hogy az átcsoportosítás megfogalmazása olyan, hogy akár bele lehet érteni a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak bármelyik előirányzatát. Szeretnénk, ha a módosító indítványt támogatnák - ezt az ellenzéki képviselők is megteszik, de őszintén remélem, hogy a kormánypártiak is fogják támogatni -, hogy egy pontosabb megfogalmazásban kerüljön ide, hogy egészen biztosan ne érintse az amúgy is fájdalmasan megkurtított gyógyító-megelőző ellátásokat.
Ami pedig a Wesselényi utcai ingatlannak a vagyonkörből való kivételét illeti, nem kaptunk rá magyarázatot, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok vagyonának ilyen mértékű megrövidítése kapcsán a kormányzat milyen pótlólagos intézkedéseket kíván tenni. Remélem, hogy ez a költségvetés, ez az elszámolás valóban azt szolgálja, hogy a tanulságok alapján a 2000. évre egy jobb költségvetés készül, de újra csak azt tudom mondani, képviselő asszony, hogy ugyan mitől készülne jobb költségvetés, amikor az állami hozzájárulás mértéke csökken a társadalombiztosítás költségvetésében, miközben tudjuk - úgy, ahogy ön is mondja -, hogy ebben a szektorban mind az áremelkedés, mind a várható kiadások nem ilyen módon befolyásolhatók.
Nagyon köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
