KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Meglehetősen nehéz konkrét dologról, higgadt hangon beszélni egy olyan államtitkári felszólalás és egy kétperces vitasorozat után, ahol kormánypárti képviselőtársaim ismét, újra, katatón módon "bokrosoznak", ahelyett, hogy arról beszélnének, amiről beszélnünk kell: a 2000. év költségvetéséről, arról, hogy mi fog az emberekkel történni 2000-ben.
Ne vegyék szerénytelenségnek, de azt gondolom, nekem talán van annyi erkölcsi alapom, hiszen én ismertem azt az egyszerű mozdulatot, ahogy egy bársonyszékből föl lehet állni, hogy azt mondjam utólag: Bokros Lajos és a hozzá kapcsolódó intézkedés stabilizálta ennek az országnak a gazdaságát, elindított egy fenntartható gazdasági növekedést, és nekünk most arról kell beszélnünk, hogy ennek a fenntartható gazdasági növekedésnek az eredményét és hasznát hogyan lehet felhasználni az ország javára.
Én egy konkrét kérdésről szeretnék beszélni: a bérek alakulásáról a költségvetés tükrében. Még akkor is indokoltnak tartom ezt a témát, ha tudom, tudjuk, hogy a magyar munkavállalók többségének a bére csak részben függ a mindenkori magyar kormány adó- és költségvetési politikájától. Hiszen a jövőben várható bérek függenek attól, hogyan alakul az infláció, a bérek függenek az adó- és járulékfizetési kötelezettség mértékétől, de a versenyszférában dolgozó emberek nominális béremelkedését nem a költségvetés dönti el.
A mai napon feltétlenül meg kell ismételnem a bérekkel való összefüggésben is azt, hogy az inflációt a költségvetés fájdalmas módon alábecsüli, hogy az adórendszerből változatlan jövedelmek mellett reálkeresetcsökkenés következik - ennek a nagysága 1-1,5 százalékra tehető. Ezért próbáltuk meg - és most már a tegnapelőtti szavazás után múlt időben kell erről beszélnem -, hogy 11 százalékkal növeljük az egyes kulcsokhoz tartozó sávhatárokat a személyi jövedelemadó-táblában, ezért tettünk kísérletet arra, hogy az adójóváírás mértékét megemeljük - sikertelenül.
Az adó és az infláció alakulása mellett a versenyszférában dolgozók bérét meghatározza a nominális bér emelkedésének mértéke, amelyről tisztességes országban, törvényt tisztelő országban az érdekegyeztető tárgyalásokon születik döntés; ott határozzák meg a minimális bért, és ott tesznek javaslatot a nominális bér emelkedésének mértékére. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan az a mód, ahogyan a kormány előre bejelentette, hogy a minimális bért 25 ezer forintra kívánja emelni - a minimális bért nem a kormány adja, hanem a gazdaság termeli ki, és az érdekegyeztetésben érintett partnerek állapodnak meg erről. Ettől függetlenül meg kell jegyeznem, hogy a kormány által 10 százalékosra javasolt minimális béremelés mögött mindössze 5,5 százalékos nettóbéremelkedés áll. A minimálbéren foglalkoztatottak összes levonása 3088 forinttal nő, és miután körülbelül 300 ezer foglalkoztatott van a gazdaságban, aki minimális béren keres, a versenyszférából durván 9 milliárd forinttal növekszik a költségvetés bevétele. Ezért mondtuk és mondjuk - hiába -, hogy a minimális béren keresők esetében akkor tudnánk rajtuk segíteni, ha a nettóbér-pozícióikat próbálnánk meg javítani; a kormány törekvései azonban nem ebbe az irányba mutattak.
Változatlanul meggondolandónak tartjuk azt a szakszervezeti javaslatot, amely szerint differenciáltan, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely és végzettség szerint kellene megpróbálni emelni a minimális bért.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kialakult bérarányok, azok igazságtalansága, a közöttük kialakult különbözőség már közvetlen konzekvenciával jár a költségvetésre. Régóta és folytatódó tendenciával a versenyszférában a kialakult bérátlagok lényegesen magasabbak, mint a költségvetési területen. Természetesen a versenyszférában is óriásiak a különbségek, hiszen míg a topon lévő pénzügyi ágazatban a bruttó átlagkeresetek meghaladják a 160 ezer forintot, a legalacsonyabb keresetű ágazatokban - a ruházat-, a textil-, a cipőiparban, a vendéglátásban - jellemző módon a minimális bér környékén keresnek az emberek. És bár sokat lehetne erről beszélni, azt is hozzá kell tennem, hogy ők a leginkább védtelenek, kiszolgáltatottak, hiszen a munkajogi intézmények garanciái őhozzájuk érnek el a legkevésbé.
A költségvetési szférában a nettó átlagkeresetek első hathavi alakulása azt bizonyítja, hogy a költségvetés területén élők kevesebb pénzből élnek, mint azok, aki a versenyszférában dolgoznak. A költségvetési területen - most nettó átlagot mondok - a nettóbérátlag 48 720 forint, alacsonyabb, mint a nemzetgazdasági átlag, amelyik nagyon megközelíti az 50 ezer forintot, és alacsonyabb, mint a versenyszféra átlaga, amelyik 50 311 forint. És mint ahogy a versenyszférán belül, a költségvetési területen is jelentős szórás mutatkozik: a legjobban keresnek azok, akik a közigazgatásban és a védelemben dolgoznak.
Természetesen nem tartozom azok közé, akik bármelyik területen bérbefagyasztást vagy inflációs szint alatti nominálbér-emelkedést javasolnának, de meg kell jegyeznem, hogy a következő évi költségvetésből az következik, hogy a legjobb esélyük jó béremelkedésre a közigazgatás és védelem területén dolgozóknak van, hiszen a központi költségvetés lehetőségeinek dinamikus, erőteljes növekedése ezt előre sejteti.
(10.50)
Messze elmarad az első helyen levők mögött az oktatásban dolgozók nominális bére, ez 43 ezer forint, és külön ki kell emeljem az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozókat; a sor végén álló szociális ellátás munkásai 30 500 forintért dolgoznak havonta, és gondolatjelben egy nagyon nagy felkiáltójelet tettem e mellé az összeg mellé.
Engedjék meg, hogy ehhez két megjegyzést fűzzek. Az egyik az, hogy igen, tudjuk, ebben az évben 15 százalékos nettó keresetemelkedés valósult meg a költségvetési területen. Ennek a forrása azonban jelentős részben a létszámcsökkenés volt, és a költségvetési területen belül is az ez évi keresetnövekedésben rendkívül nagy a szórás, nem kevesen vannak, akiknek a keresete egyáltalán nem növekedett, és ezért reálkereset-veszteséget szenvedtek el. A második megjegyzésem, hogy a versenyszféra és a költségvetési terület közötti különbségek visszatükröződnek az értelmiségi keretesek különbözőségében is. A bérviszonyok ott javultak, ahol viszonylag közelálló munkát végeznek az értelmiségiek, alkalmazottak a versenyszférához, a közgazdászoknak, a műszaki értelmiségieknek, a jogászoknak a keresete jobban javult. A költségvetéshez szorosan kötődőknél a helyzet pedig rosszabbodott. A pedagógusok, az orvosok, a szociális munkások egyre jobban leszakadnak a nemzetgazdasági átlagtól és a versenyszférától is. Ők a szürkeállomány rabszolgái, és róluk feledkezett el az ezredforduló költségvetése.
Tisztelt Ház! Végül nagyon röviden a közalkalmazotti bérek alakulásáról a költségvetésben. A tavalyi költségvetési előterjesztés meglepett minket egy újdonsággal, a fókuszált béremelés rendszerével. Tavaly a kormánypárti oldal lelkesen fogadta ezt az új javaslatot, és a lelkesedés természetesen azzal az ígérettel párosult, hogy a tavaly a pedagógusokra fókuszált kiemelt béremelés után idén és jövőre újabb és újabb fókuszok következnek. Igazán nem kerül nagy fáradságba megtalálni a közalkalmazott területen az igen elmaradt bérű csoportokat. Ha ez a fókuszált béremelés olyan jó volt, ahogy tavaly tetszettek állítani, akkor miért nem folytatja a kormány a fókuszált béremelés rendszerét? Az egészségügyi és szociális alkalmazottak elmaradása ezt ugyancsak indokolná. Én azonban korrektebbnek tartanám, ha a kormány képviselői beismernék, hogy a fókuszált béremelés tévedés volt, nem csináltak vele mást, mint a szegénységet osztották újra, valahogy úgy, ahogy a nyugdíjat emelték: a legrosszabb helyzetben levőknek adtak egy kicsit többet a kevésbé rossz helyzetben levők rovására. A pedagógusok fókuszált béremelése ráadásul ellentmondásos módon történt, táblaemeléssel nem járt együtt, és a szeptemberi 3 százalékos béremeléssel egy időben elvették a minőségi bérpótlékot, ami érzékenyen érintette a pedagógusokat.
Az államtitkár úrnak volt egy rendkívül optimista mondata a költségvetés területén várható jövő évi bérintézkedésekről. Én hadd legyek kevésbé optimista! A költségvetés 8,25 százalékos bruttó béremelést ígér a költségvetési területen dolgozóknak, ami - azok számára mondom, akik ismerik a közalkalmazotti bértáblát - azt jelenti, hogy a közalkalmazott táblában rögzített 140 minimális bért 8,25 százalékkal megemelik. Az már tényleg csak a pontosság kedvéért fontos, hogy ez a béremelés nem teszi lehetővé, hogy az alacsony iskolai végzettségű és rövid szolgálati idővel rendelkező közalkalmazottak elérjék a minimális bért, tehát az "A" és a "B" sorban a költségvetés mellékletében megjelent összegek helyett természetesen a minimális bér összegét kell majd beírni vagy azt kell érteni.
Mindebből az következik, hogy a 8,25 százalékos ez évi közalkalmazotti béremelés valós béremelést több közalkalmazottnál nem jelent, hiszen a keresetkiáramlással már elérték azt a minimális szintet, amelyet a tábla a számukra garantál, és a táblaemelésből a legoptimistább számítások szerint is mindössze 2-3 százalékos béremelési kényszer következik. Ebből következően és abból következően, hogy a tervezet mindössze 5 százalékos bértömeg-emelkedést garantál, nem következik 2-2,5 százalékos reálkereset-növekedés; nem következik már azért sem, mert a mögötte feltételezett létszámcsökkenésre egyszerűen ezen a területen már nincsen lehetőség. És még egyszer meg kell ismételjem, hogy a reálkereset megígért szintjének ellene mond az adótábla, és ellene mond az infláció várható magasabb mértéke is.
Mindezek alapján mi a közszférában 3-3,5 százalékos reálkereset-növekedést szeretnék elérni, amihez magasabb bruttó keresetek társulnak, és amelyhez a táblában a minimális béreknek 13-14 százalékos növekedése lenne szükséges. Ahhoz pedig keressük a forrásokat, hogy a bértömeg emelkedése ne az elégtelen 5 százalék legyen, hanem elérje a szükséges 7-9 százalékot.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A polgári kormány nagyon büszke a 2000. év polgári költségvetésére. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Lehet is!) Én azt gondolom, hogy a költségvetésre csak akkor lehetne büszke, ha a nemzet rabszolgáit a szó minden értelmében polgárokká tenné.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
