HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés négy fejezetéhez kívánok hozzászólni röviden. Többségében ma már a vitában szinte mindegyik említésre került, de úgy gondolom, ismétlés a tudás anyja, másrészt én csak azokról szólok, amelyek nekünk, önkormányzatoknak nagyon fájnak.
Először a 2000-ről szóló költségvetéshez, a T/1658. számú előterjesztés környezetvédelmi fejezetéhez szeretnék hozzászólni.
(18.10)
Történt már említés, konkrét hozzászólás is, amely dicsérte a környezetvédelmi fejezet különböző tételeit. Szeretném megemlíteni, hogy a környezetvédelemben és bizonyos mértékben a kormányzásban is a folyamatosság rendkívül fontos. Ez a költségvetés nem mutat folyamatosságot. Szeretnék konkrét példát megemlíteni, és szeretném a kormány figyelmét ismételten fölhívni, mert az 1999-es költségvetésnél itt azon a bizonyos éjszakán a ma is itt ülő Varga Mihály államtitkár úrnak kétszer vagy háromszor is megpróbáltam kétpercesben megmagyarázni, vele elhitetni, illetve a kormánynak üzenni, hogy az előző kormányzat és a főváros között van egy ma is érvényben lévő megállapodás - remélhetőleg ez a szerződés nincs fölbontva, csak valamilyen módon fölfüggesztve - a Budapesten működő hulladékhasznosító mű rekonstrukciójára, amely ma Magyarország legnagyobb környezetszennyező üzeme. Ez egy, a kormány, illetve annak környezetvédelmi minisztériuma és a főváros közötti szerződés ennek a rekonstrukciónak különböző forrásokból összeálló, körülbelül 50-50 százalékos tehervállalással történő megvalósítására. Ez a költségvetésben nem jelent meg önálló sorként 1999-ben sem, és nem jelent meg ebben az évben sem.
Úgy gondolom, rendkívül fontos az EU-csatlakozás szempontjából is ez a beruházás, másrészt pedig nagy térséget szennyező, működő intézményről van szó. A hulladékhasznosító közvetlenül körülbelül 400 ezer ember légszennyezését végzi most el igen károsan. Olyan környezetterhelést jelent ez négy budapesti kerületre és a Pest megyei agglomerációra, ami miatt ez mind a környezetbiztonság, mind a környezet-egészségügy vonatkozásában rendkívül fontos beruházás, illetve rekonstrukció lenne, és ez ismételten nem szerepel ebben a költségvetésben.
Nekem - hiszen engem ért az a nagy megtiszteltetés, hogy a mi kerületünkben működik ez a hulladékhasznosító mű - egy kényszer ennek a lakossággal való elfogadtatása. Ugyanakkor a budapesti egészségügyi fölmérések alapján a toxikus megbetegedések, a különböző daganatos és az asztmatikus megbetegedések és sok minden egyéb tekintetében Budapesten az első helyen állunk. Ebből nyilván levonható az egyenes következtetés, hogy ennek ez a szennyezőmű az oka, ha nem is közvetlenül, de áttételesen feltehetően. Ez a szennyezés, bekerülve a különböző mezőgazdasági termékekbe olyan még nagyobb, genetikus elváltozást jelenthet hosszú távon is, amelyek akár évtizedek múlva fognak megjelenni.
A következőkben a költségvetés belügyminisztériumi fejezetéhez szeretnék hozzászólni, ennek is a tűzoltóságot érintő részéhez. Nem emlékszem, hogy ma szóltak volna ehhez a részhez, pedig rendkívül fontos tételről van szó. Azért tartom fontosnak, mert ugyan a költségvetésben szerepel az illetményalapok 8,25 százalékos emelése itt is, de a normatív támogatásban csupáncsak 7,5 százalékos emelés jelenik meg. Dologi kiadásra ugyanakkor a tűzoltóságnál egyetlen fillér nem szerepel. Igaz, el kell ismerni, hogy van egy biztató elem, amely ugyan kevesebb, mint '98-ban és '99-ben a tűzoltóság fejlesztése volt, elsősorban a fecskendők fejlesztése, de tekintve, hogy dologi kiadásokra semmilyen pénzösszeg nem szerepel, és a tűzoltóság jelentős létszámú Budapesten, valamint a vagyonbiztonság szempontjából hihetetlenül fontos szolgáltatást lát el, ma már az üzemanyagárak mellett, magának az üzemanyagnak a biztosítása, a laktanyák fölújítása és egyéb szakszerelékeknek a javítása, beszerzése majdhogynem napi működési zavarokat okoz.
Meg szeretném említeni azt is, ami ismertté vált a sajtóban is, hogy a tűzoltóságnak a különböző éjszakai pótlékok, délutáni műszakok kérdésében van egy nyertes bírósági pere, ami azt jelentheti, hogy ha a tűzoltók sorra perre mennek - de szerintem ezt nekünk, a parlamentnek szerintem nem kellene fölvállalnunk -, akkor körülbelül 2,6 milliárd forinttal tartoznánk a tűzoltóknak. Ennek szintén nincs forrása a költségvetésben. Erre nagyon szeretném fölhívni a kormány figyelmét, hogy ezeknek a pereknek a sorozata természetesen elindulhatna a rendőröknél is, mert hasonló módon a rendőrség munkatársai sem kapják meg sem a délutáni, sem az éjszakai pótlékot.
A Belügyminisztérium fejezetében szerepel még - amiről az előbb már vitatkoztunk is - a címzett és céltámogatásokkal foglalkozó rész is. Úgy gondolom, ennél el kell ismerni, hogy pozitív dolog az, hogy 52,3 milliárd forint szerepel ezen a soron. Elismerésre méltó, hogy 9 százalék körülbelül a nominális növekedés, azonban a valósághoz az is hozzátartozik, hogy ez reálértékben alig több, mint 2,8 százalékos növekedés. Ugyanakkor zavaró és az önkormányzatok szempontjából nagy bizonytalanságot kelt a pályázati feltételek teljes hiánya - hiszen nekünk erre pályázni kell, és a pályázat feltételeit időben és világosan kell ismernünk ahhoz, hogy tudjunk pályázni -, és különösen az, amilyen módon az önerő meg lett szigorítva, legalábbis a törvénytervezetben hihetetlen módon meg van szigorítva.
Bizonytalanságot okoz az is a címzett és céltámogatások esetében, hogy homályos a sorrend megállapítása, sőt ezt egy későbbi kormányrendelet fogja majd szabályozni. Úgy tudom, ez eddig törvénnyel volt szabályozva. Most ez valamilyen oknál fogva - és ez teljesen érthetetlen, hogy mi ennek a magyarázata - kikerül a parlamenti ellenőrzési és döntési körből, és kormányrendelet fogja eldönteni ezeket a bizonyos sorrendeket, amelyeket természetesen még nem ismerünk.
Itt szeretném megemlíteni azt a különleges jogosítványt, amivel ez a költségvetés a belügyminisztert felruházza, miszerint egy 500 millió forintos valamiféle önkormányzati jutalomkeretet biztosít a miniszter úr számára, valamilyen támogatásnyújtás címszó alatt. Úgy gondolom, ez könnyen sértheti az önkormányzati esélyegyenlőséget, megítélésem szerint sérti a normativitás elvét, és úgy érzem - s azt gondolom, ezt parlamenti képviselőként jogosan vetem föl -, hogy ellenőrizhetetlen módon történő elosztást is okozhat, valamint egyáltalán nem jelenik meg itt az előre kiszámíthatóság. Ugyan csak 500 millió forintról van szó, első alkalommal, de ez fokozható, ezt milliárdos nagyságrendig is el lehet vinni.
A következő tétel, amit a költségvetésből ki szeretnék emelni, az önkormányzat különböző feladataival összefüggő finanszírozás. Ebben a témában magam is ismétlésbe fogok bocsátkozni, de úgy gondolom, a költségvetésnek ez a legnehezebb és az önkormányzatok számára a legsúlyosabb része. Ez a költségvetés megítélésem szerint - és ezt polgármesterként is meg kell erősítenem - nem önkormányzatbarát költségvetés. És ez nincs tekintettel arra, hogy milyen színezetű többsége van annak az önkormányzatnak, és nem számít az sem benne, hogy budapesti, megyei vagy kistelepülési önkormányzatról van-e szó, úgy gondolom, egyformán hátrányos helyzetbe hoz bennünket.
Ha azt veszem, hogy a GDP 4-5 százalékkal fog nőni - ezt nem tudni pontosan, de a költségvetésben ez szerepel -, abban az esetben érdekes a megoszlás, ha figyelembe vesszük, hogy a központi költségvetési szervek kiadásai 19 százalékkal nőnek, a költségvetésből pedig mi azt olvassuk ki, hogy az önkormányzatoké nem egészen 7 százalékkal. Ez a növekedéskülönbség - az egyik oldalon 19 százalékos, a másik oldalon 7 százalékos növekedés - már önmagában is azt igazolja, hogy nem igazán önkormányzatpárti maga a költségvetés alapkoncepciója.
Szeretném megemlíteni azt a sok-sok új törvényt, amelyet ez a parlament már a '98-as választások óta elfogadott, amely törvények nekünk olyan plusz feladatokat jelentenek, amelyekhez - amennyiben ilyet kapunk - az önkormányzati törvény alapján plusz forrásokat is kapnunk kellene.
(18.20)
Ezek a pluszforrások nem jelennek meg. Csak felsorolásszerűen említem meg a közoktatási törvény hihetetlenül súlyos terheit, amiről itt ma többször elhangzott dicsérő szó elsősorban a kormánypárti oldalon, hogy milyen módon van finanszírozva ez a bizonyos közoktatási törvény által kapott pluszfeladat. Ez egyáltalán nem így van. Ez önkormányzati bontásban - saját tapasztalataim alapján is el tudnám mondani - létszámnövekedéssel, költségnövekedéssel jár, miközben - ha csak a közoktatást veszem - úgy tudjuk végrehajtani a bérfejlesztést, és a költségvetés maga is így tervezi meg számunkra, hogy állítólagosan 5 százalék lenne a normatívában elhelyezve, 3 százalékot pedig létszámleépítéssel lehet elérni.
A következőre szeretném kérni a polgármester kollegákat - mindegy, hogy melyik oldalon ülnek -, azokat, akik ezt már kiszámolták. A közoktatási törvény az én esetemben 22 fő létszámnövekedéssel jár, és 31 fő létszámleépítést kellene végrehajtanom a 3 százalékos béremelés eléréséhez. Ez egyszerűen nonszensz, mert akkor még nem beszéltem arról az új törvényről, amelyet úgy hívunk, hogy okmányirodák létrehozása, amely okmányirodák létrehozása szintén létszámnövekedéssel, jelentős átalakítási, beruházási munkával és jelentős létszámbővítéssel fog számunkra járni. Ezekhez a Belügyminisztériumtól valamilyen jelképes összeget kapunk. Az én esetemben ez nem éri el a 3 millió forintot. Maga az előírás szerinti építményberuházás csak 15 millió forint, a minimum 3 fős létszám egész évi bérét is biztosítani kell, és az egyéb rezsiköltségről még nem is beszéltem. Tehát a törvények számunkra ilyen terheket jelentenek, így jelennek meg, és a költségvetésben ehhez - az önkormányzati törvény hiába biztosítaná azt, hogy pluszfeladathoz pluszforrásokat kapjunk - a pluszforrásokat nem kapjuk meg.
Szeretném még megemlíteni ennél a költségvetésnél azt, hogy a XV. kerületi önkormányzat esetében mit jelent - de talán mondhatnám, hogy Budapest fővárosa esetében is - a személyi jövedelemadó csökkentése 15 százalékról 5 százalékra. Itt elhangzott - főleg Sasvári képviselőtársam által a számok többszöri ismétlése során -, hogy normatívában ezt a csökkenést meg fogjuk kapni. Ezt a csökkenést nem fogjuk megkapni még normatívában sem, különösem nem Budapest esetében. Ez az úgynevezett forráscsere-áthelyezés. Önmagában a költségvetés is megfogalmazza ezt, de nem akarom felolvasni a költségvetésnek azt a részét, amely egyértelműen mutatja, hogy a közoktatási törvény terhét nem tudja átvállalni, csak forráscserét tud átvállalni, és azt sem teljeskörűen. Ez a mi esetünkben - mivel a forráscsere egyben települési differenciálást is jelent - azt fogja jelenteni, hogy körülbelül 7 milliárd forint - ez a minimum, és van egy 9 milliárd forintos számítás is - a csökkenés, elvétel a központi költségvetés részéről a budapesti önkormányzatok, a budapesti szavazók, a budapesti gyerekek és a budapesti oktatás terhére. Azt gondolom, hogy ezt a költségvetést - figyelembe véve az általam példaként felsorolt anomáliákat is - nekünk nem szabad támogatni, különösen nem felelős önkormányzati vezetőknek. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
