DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak adatszerűen szeretnék itt a nyugdíjak változásának tényleges alakulására vonatkozóan felhozni egy-két érvet. '94 és '98 között a KSH elemzése szerint 20 százalékos reálérték-csökkenés következett be a nyugdíjaknál. Ez különösen sújtotta az alacsony nyugdíjakból élőket, hiszen a '98-as statisztikai adat is azt mutatja, hogy ha összegzem, akkor a 30 ezer forint alatt élők teszik ki a teljes öregségi nyugdíjban részesülőknek mintegy 60 százalékát. Korábban ez az arány, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők összes adatát ha nézem, magasabb volt, és nagyon súlyos megélhetési gondokkal küszködtek a nyugdíjasok, és küzdenek, küszködnek mind a mai napig is.
Tehát nem volt, megint szeretném kiemelni, olyanfajta hatástanulmány és vizsgálat korábban sem, és ezt teljes mértékben nélkülözték a költségvetések tervei, amelyek valójában azt mérték volna föl, hogy milyenek a nyugdíjasoknak a fogyasztói szokásaik, milyenek a kiadásaik, milyen a fogyasztói kosaruk, és akkor ennek alapján lehetett volna természetesen a nyugdíjak változtatását végrehajtani.
(11.20)
Még egy dolgot szeretnék mondani: a nyugdíjkorhatár felemelését mint nagy büszkeséget emlegetjük. Én messze nem tartom büszkeségnek, hogy 62 éves korhatárig történő emelés következett be, hiszen nagyon erőteljes ma már a vita mindenféle magasabb nyugdíjkorhatár korrigálására vonatkozóan.
Megint fel szeretném hozni a Németországban jelenleg zajló vitát, ahol 60 évre szeretnék visszahozni a nyugdíjkorhatárt, mert a gyakorlatban a munkahelyteremtés okoz súlyos gondokat. Ez tehát annál sokkal összetettebb probléma, mint hogy azt mondjuk, csodálatos eredmény volt a nyugdíjkorhatár felemelése, hogy ezzel is később kerüljön sor a nyugdíjkifizetésre, amit esetleg nagyon sokan meg sem érnek, ha - különösen a férfiaknál - az egészségi állapot súlyos romlását veszem figyelembe.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
