DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Félve merem kimondani, hogy a 2000. év nem lesz az egészségügy éve, mert még számon kérik rajtunk, hogy ezt is mi találtuk ki, és a Fidesz szájába adtuk, holott elhangzottak olyan ígéretek, hogy 2000 már valóban az egészségügy éve lesz. Annak ellenére nem lesz a 2000. év az egészségügy éve, hogy most már nem kell megszorításokról beszélni.
A miniszter úr a társadalombiztosítási költségvetés zárszavában elmondta, hogy mi minden jó és mi minden szép áll rendelkezésre az ágazatban, hiszen vannak már védőoltások, van vérellátás, vannak mentőállomások, és vettünk új mentőautókat. Itt egy nagyon ügyes PR-stratégiát figyelhetünk meg az ágazat vonatkozásában, a meglévő dolgokat, a terveket és a vágyakat nagyon szépen összemossuk, és ezeket úgy állítjuk be, mintha nagyon komoly fejlődést jelentenének az ágazatban. Viszont, ha összehasonlítjuk azzal, ami a tárca költségvetésében látható, ha az az 5 százalék növekedés a tavalyi bázishoz képest még az inflációt sem éri el, akkor láthatjuk, hogy a 2000. év valóban nem lesz az egészségügy éve sem a társadalombiztosítás, sem a tárca költségvetésében.
De vannak kitörési pontok az egészségügyön belül, ilyen a sürgősségi betegellátás, a háziorvosi privatizáció, a rezidensképzés, az európai csatlakozás, és az állami intézetek ügyeleti díjának rendezése. Mindegyiknél egy pici szépséghiba csúszott a propagandába, ugyanis korábban arról volt szó, hogy az ügyeleti díjakat általában rendezik, de lehet, hogy ezt is mi találtuk ki. A rezidensképzésre korábban meghirdetett bruttó 78 ezer forint díja a rezidensnek elolvadt közel a felére vagy alacsonyabb összegre, a háziorvosi privatizációra pedig nem áll rendelkezésre az az összeg, amelyről szó volt. Már csak egy immateriális dologról, a praxisok privatizációjáról beszélünk, ez pedig nem jelent túl sok esetben előrelépést, hiszen a háziorvosok teljes privatizációt szerettek volna, ezzel hitegették őket.
A sürgősségi betegellátás konkrét, lefektetett programját A-Z-ig még mind a mai napig nem látjuk. Lehetne kitörési pont - sajnos erről nincs szó a tárca költségvetésében - a minőségbiztosítás és az egészségügyi informatika is. Tavaly a tárcánál a minőségbiztosításra rendelkezésre álló 300 milliót zárolták, teljesen elvonták. Idén a minőségbiztosításra jóval kevesebbek a pénzek, mint a zárolás alatt voltak. Az egészségügyben nem kellene struktúrát váltani és mindenféle rendeleteket hozni, hogy hogyan szüntessük meg a felesleges aktív ágyakat és alakítsuk krónikus ágyakká. Ha konzekvensen és következetesen betartanánk a minőségbiztosítás elveit az egészségügyben, az meghozná a maga struktúraváltását.
Az informatika vonatkozásában a tárcánál nem körvonalazódik az a pénzösszeg - de megígérték -, ami a 2000. évre való átállást jelentené az egészségügyi intézményeknél. A bankszféra és a kereskedelem már megtette a 2000. évre való átállást. Az egészségügyben rengeteg olyan műszer és berendezés van, amely számítógéppel vezérelt, ezeknek darabonkénti átállítása nagyon rosszul halad, viszont a 2000. évforduló nemsokára elkövetkezik. A Világbank informatikai projektjét hatalomra lépésekor felfüggesztette a Fidesz-kormányzat, majd a mostani költségvetésben eléggé álságosan megemlíti, hogy meg kellene valósítani a menedzsmentet támogató informatikai rendszert. Ezt állították le két évvel ezelőtt. Erre most nagyon kis mértékben adnak forrásokat ebből a szűkös költségvetésből. Ezek lennének a tárca lehetőségei és kitörési pontjai.
A korábban futó programok közül leállították a hagyományos röntgengépparkcserét, a radiológiai és sugárterápiás berendezések cseréjét, az aneszteziális berendezések cseréjét. Ezekre most jóval kisebb összegeket szán a tárca, és a korábban négy évre meghirdetett programok így tizenkét évre is elhúzódhatnak, ami azt jelenti, hogy mire végigfuttatják ezt a programot, addigra az elején lecserélt gépek már nemcsak fizikailag, nemcsak szellemileg, hanem teljesen amortizálódnak.
A Szocialista Párt ennek megfelelően - mivel prioritásként kezeli az egészségügyet - az alternatív költségvetésében beterjeszt egy olyan törvényjavaslatot, ahol pluszösszegeket kíván tenni a hagyományos röntgengéppark cseréjéhez, a sugárterápiás berendezésekhez, az aneszteziához és ahhoz a háziorvosi rendszerhez, amelyet önök kitörési pontként jegyeztek meg, csak sajnos elfelejtették mellé tenni az összegeket. A rezidensképzés mellett - ami ugyan elindult, de kisebb összegekkel - nem látszik a tárca költségvetésében a prevenció; a prevencióra, a mentálhigiénére jelenleg nulla forint áll a tárca rendelkezésére. Lecsökkentették az AIDS-programra szánt összegeket, mintegy 50 százalékkal.
A drogprevencióra fordítandó összegek a tárcánál kisebb összegben szerepelnek, de a kormányzat hagyományosan nagyon ügyesen elrejtette más tárcáknál ezt a pénzt. Mindig ugyanazt a választ adják; ha megkérdezzük, hogy hol van az a pénz a drogprevencióra, azt mondják, hogy több tárcánál, több minisztériumnál megvan. Hasonló a válasz, mint amit Tornyán miniszter úrnak adtak, hogy megvan a vidékfejlesztési pénz, csak több tárcánál szétosztva, össze kell szedni. A drogprevencióra is azt a választ kaptuk, hogy több tárcánál megvan, csak szedjük össze. De akkor kérdezem én, miért nem az egészségügyi tárca keretében szerepel a mentálhigiénés drogprevenció programjánál, az alkoholelvonó programnál ez a pénzösszeg, hiszen ezek összetartozó intézményrendszerek voltak, és szakmailag most is azok.
A tárca költségvetésében ezeket a kitörési pontokat szóban el tudom fogadni, akkor tudnám maradéktalanul támogatni, ha ezekhez a kitörési pontokhoz odatennék azokat az anyagi eszközöket, lehetőségeket, amelyekkel valóban ki lehetne törni ebből a ma már teljesen reménytelen helyzetből, amelyben az egészségügyi tárca van.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
