KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! 8 nem és 1 tartózkodás fejezte ki az emberi jogi bizottság kisebbségének a véleményét. A bizottság tevékenységi, felelősségi köréből adódóan a törvényjavaslat-csomagban foglaltakat az első és második generációs emberi jogok szempontjából vizsgálta, hiszen itt a munkához való jogról, a szociális biztonsághoz való jogról van szó.
A kisebbségi véleményt négy kérdéskörben szeretném röviden összefoglalni.
Az első és talán legfontosabb kérdés az, hogy alkalmas-e a benyújtott törvénycsomag a társadalmilag hasznosnak ítélt cél elérésére - ezek azok a célok, amelyekről a miniszter úr az expozéban beszélt -, visszavezetni tehát a munkanélkülieket a munkaerőpiacra, szűkíteni a szociális ellátásra épített életstratégiák lehetőségét, hiszen tudjuk, hogy vannak ilyenek. A válaszunk az, hogy a törvénycsomag nem alkalmas ezen célok elérésére, és ezt a hatályon kívül helyezett törvény világos koncepcióval sokkal jobban szolgálta.
Munkanélkülinek a hatályos törvény azt tekinti, aki képes és hajlandó dolgozni, és ezeket a munkanélkülieket a hatályos törvény a munkanélküli-ellátó rendszerben tartja meg, méghozzá úgy, hogy évente 90 napot kell dolgozni azért, hogy a munkanélküli a munkanélküli-ellátó rendszer relatív biztonságát élvezhesse. 90-et és nem 30-at! És úgy ítéljük meg, hogy a 90 nap nagyobb esélyt ad a munkanélkülinek a visszakapaszkodásra, mint az a 30 nap, amelyért már csak szociális ellátást lehet kapni. És ez a szociális ellátás azt bizonyítja, hogy az új törvény a munkanélkülit leírta. Az új törvény számára a munkanélküli nem potenciális munkavállaló többé, annál is inkább nem az, mert nincs garancia a munkaügyi szervezettel való kapcsolatára, és ha a saját szándéka alapján együttműködni akarna, akkor a költségeit maga fizeti.
A jogalkotói cél egy dologban biztosan meg fog valósulni: csökkenni fog a regisztrált munkanélküliek száma, de ez csak statisztikai javulás; az állam kibújik a felelősség alól, és azt áthárítja az önkormányzatokra és a munkanélküliekre.
A második megállapításunk, hogy a deklarált cél mögött ott van egy valódi cél, az az ideologisztikus cél, amelyről Bauer Tamás beszélt. A kormány szerint a munkanélküli munkakerülő, akit büntetni kell. Méghozzá mindenkit büntetni kell, azokat is, akik soha nem sértettek törvényt. A törvénycsomag bünteti őket azzal, hogy redukálja a biztosítási elvet, és büntetésül szabja ki a kötelező munkavégzést, amellyel nem esélyt ad, hanem büntetést szab ki, és szociális ellátást ad cserébe.
Harmadszor: a kisebbségi vélemény vallói szerint a javaslat nincs összhangban a munkaerő-piaci helyzettel. A munkaerő-piaci kereslet és kínálat ugyanis nem találkozik össze. Nem találkozik össze a tartósan munkanélkülieknél, hiszen a munkaerő-piacon nem keresnek 50 éven felüli, 8 általános iskolát végzett, roma származású munkavállalót, és ezért a változtatások őket is sújtják - nehéz kizárni, hogy nincsen mögötte ideologisztikus alap.
És nem találkozik össze a munkaerő-piaci kereslet és kínálat az átmenetileg munka nélkül levők esetében sem, nagyon nehéz ezt összeegyeztetni mind a végzettség, mind a regionális munkaerő-kínálat szempontjából. De az mindenképpen tanulságos, hogy a kormány javaslata olyan rétegeket is sújt, akiket pedig a polgárok közé sorol. A járadékot kimerítők között ugyanis körülbelül 35-40 százalék a szakmunkás, 25 százalék érettségizett vagy diplomás; ők azok, akiktől negyedévnyi munkakeresési lehetőséget elvesz a törvény, pedig ők eséllyel találnának lehetőséget a munkaerő-piacon, ha erre időt és segítséget kapnak. A mindannyiuknak felajánlott közmunka pedig nemcsak a kisebbségi vélemény szerint nem hatékony, hanem a közgazdasági tények szerint sem, és végső soron rontja a valódi piaci munkaerő-kínálat esélyeit, hiszen munkabérben aláígér.
És végül negyedszer: ismét a második generációs emberi jogok oldaláról a szociális biztonságot veszélyeztetőnek ítéltük meg a gyermekvédelmi támogatás feltételeit változtató törvényi előírást, és igen erősek a kétségeink, hogy a fogyatékosok esélyegyenlőségéről szóló törvény javasolt végrehajtása valóban a fogyatékos-esélyegyenlőséget fogja-e szolgálni. Attól félünk, hogy nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ezért az emberi jogok védelmében arra kérjük a parlamentet, hogy a benyújtott törvényjavaslatot ne szavazza meg. (Az elnök ismét csenget.) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
