JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is végtelenül örülök, hogy a kormánypártok többségi véleményét volt szerencsém megismerni itt a plenáris ülésen, hiszen bár ott ültek a bizottság ülésén a MIÉP-pel együtt tízen, és szorgalmasan támogatták a javaslatot, de ennek vitájában nemhogy érdemi módon nem vettek részt, hanem egy árva szóval sem vettek részt, vagyis az égvilágon senki sem dicsérte a jelenlevők közül ezt a javaslatot.
(9.50)
A Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője, aki ott ült, érvelt a javaslat mellett, és ezen érvek közül néhányat most megosztanék önökkel.
Az első érv, amely el is hangzott a többségi véleményben, hogy ez a törvényjavaslat elsősorban arra ösztönöz, hogy ne az ellátások igénybevétele történjék. Ebben nem volt köztünk vita. Mi úgy gondoljuk, hogy nemcsak hogy erre ösztönöz, hanem hogy nehogy véletlenül az ellátandó személy megtévedjen, minden eszközt meg is ragad arra, hogy ez az ellátás az ő számára minél nehezebben elérhető legyen.
Elhangzott ott, szintén a minisztérium képviselőjének a szájából, hogy a hároméves időtartam az álláspont szerint túl hosszú ahhoz, hogy a munkanélkülit munkára ösztönözze. Én szeretném felhívni a figyelmet azokra a bányászokra, akik eddig a bányabezárások áldozatául estek, vagy majd a jövőben fognak ide esni. Tessék megnézni a statisztikákat, milyen hosszú ott az átlagos munkanélküliségi időtartam! Ha ennek függvényében ez az álláspont még tartható lesz, akkor úgy gondolom, hogy elő lehet állni pozitív érvként e pozitív törvényjavaslat kapcsán.
Felmerült az, hogy ez a törvényjavaslat ösztönzi a munkanélkülit arra, hogy megfelelő képzésben vegyen részt. Szintén a bizottsági vitában felmerült egy konkrét példa is: Komlón, ahol mintegy 300 bányászt próbált meg a helyi átképző rendszer fegyveres biztonsági őrré átképezni. Ezzel kapcsolatosan arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a jól hangzó érv bizony azokban a térségekben, ahol a tömeges munkanélküliség megjelenik, valami egészen elképesztő meglepetéseket tud okozni. Hiszen ezelőtt néhány évvel lehetett azon viccelni, hogy a bányászokból majd óvónőket és védőnőket képzünk, most meg úgy látom, hogy fegyveres biztonsági őröket akarunk képezni. Hozzá kell tennem magánemberként, hogy no persze, ez még egy jobb választás, mintha menedzserasszisztensnek képeztük volna ki ezeket a bányászokat. (Derültség az MSZP soraiban.)
A Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője nem is rejtette véka alá, hogy a kormány véleménye szerint általában a magyar állampolgárban van egy olyan mentalitás, hogy legyen a maga számára egy bizonyos alacsony összegű ellátás, és ezen túlmenően rövidebb vagy hosszabb ideig tartó munkával, akár feketén is kiegészíti a jövedelmét.
Mi ezt élesen visszautasítottuk, hiszen úgy gondoljuk, hogy eleve a magyar emberről feltételezni, hogy az állam nyakán élősködik, különben lóg, és semmi más célja nincsen egy munkanélkülinek, csak hogy ezt a kis pénzt megszerezze és emellett feketén dolgozzon, mi úgy gondoljuk, hogy ez a fajta megközelítés olyan durva tévedés a magyar állampolgárok megítélésénél, amelyre alapozva törvényt módosítani nem lehet.
A bizottság ülésén felvetődött a Szociális Szakmai Szövetség levele, amelyet minden képviselőhöz eljuttattak. Mi úgy látjuk, hogy abban nagyon sok ponton olyan konkrét kérdések merültek fel, amelyek alapján legalábbis jósolható, hogy ezen javaslat kidolgozói a Szociális Szakmai Szövetséggel nemhogy baráti viszonyban nincsenek, de beszélő viszonyban sincsenek, és úgy tűnik, mintha elbeszélne egymás mellett a szakma, elbeszélne mellettük a kormány.
Ami külön felvetődött: a január 1-jei bevezetés bizony nagyon komoly felkészülési problémákat okozhat, hiszen annak idején a családtámogatási rendszer bevezetésénél is gond volt az, hogy nem volt megfelelő felkészülési idő az állampolgároknak, és bizony, ez a kritikus térségekben meghatározó lehet. Így alkotmányossági problémákat vetettünk fel.
Felvetődött az - lehet, hogy nagyon durva megközelítéssel -, hogy azt lehet mondani bizonyos népcsoportokra vagy bizonyos térségekben dolgozókra, hogy ők bizony munkakerülő életmódot élnek. Ugyanakkor mi úgy látjuk, hogy ha már így gondolja a kormány, akkor érdemes lenne legalább egy mérlegelési lehetőséget bevezetni, valaki vállalja föl azt a felelősséget is, hogy a konkrét esetben próbálja megmondani, hogy ez az állampolgár csak szerencsétlen, avagy készakarva munkakerülő.
Tíz, öt, egy tartózkodás arányban végül is a többség támogatta, mint mondom, valószínűleg telepatikus úton egyetértve a vitában. Mi úgy látjuk, hogy gyakorlatilag ez a törvényjavaslat olyan mértékű szűkítéseket hoz az ellátás területén (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit az ifjúsági és sportterületen dolgozók nem támogatnak.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
