MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER
MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! - akik még itt tartózkodnak. Megemlékezés és kirekesztés a címe - országunk történelme bővelkedik sorsfordító küzdelmekben, a szabadság és Európa szerencsésebb feléhez tartozás iránti vágy áldozatteljes fellángolásában. 1956 októberében hazánkban a nép szabadabb, jobb életet, a nemzet függetlenségét követelte. A változásokban akkor tevőlegesen is részt vállalók közül ma is sokan itt élnek közöttünk, és való igaz, hogy nagyobb társadalmi megbecsülést érdemelnének.
Szomorúan kellett látnunk, hogy nemzeti ünnepünk idei megemlékezésén sem ez volt a fontos, hanem a napi politikai törekvések. A Fidesz politikusai az ország előtt álló feladatok megoldása érdekében a pártok közötti feszültség oldása helyett ismét a megosztás és szekértábor-építés bajnokaként álltak az ország nyilvánosság elé, lásd a barikád két oldaláról elhíresült beszédet.
(22.30)
Hiba, de továbbmegyek: bűn, ha a jelenlegi kormányzat olyan törésvonal mentén akarja megosztani a magyar társadalmat, amely nem is létezik. A szekértáborok emelésének hevében csak arról feledkeztek el a megemlékezők, hogy immáron tízéves a harmadik magyar köztársaság, modernkori történelmünkben ez a leghosszabb idő, amit e sokat szenvedett nemzet szabadságban, függetlenségben és demokratikus berendezkedésű országban élhet meg.
A szabad demokraták most is azt vallják, amit egyébiránt az MPP toldalék nélkül a korábbi Fidesz is vallott, hogy a történelmi vitákat jobb, ha tudósok folytatják és nem országgyűlési képviselők, miniszterek, a történelmet nem a választásokon győzteseknek kell írniuk, hanem a történészeknek. '56 szereplői felett nem a kormány hivatott ítéletet mondani, tetteiért mindenkinek saját magának kell a felelősséget viselnie, a törvény önnön lelkiismerete és a nemzet nyilvánossága előtt.
Aggasztó és nem a feszültségek enyhítésének szándékát tükrözi, hogy idén március után, amikor elfelejtették postázni az ellenzéki képviselőknek szóló meghívót, most a Kerepesi úti temetőbe meg sem hívták az ellenzéki politikusokat. Úgy tűnik, a kormány sok korábbi, hasonló kísérlet kudarcából mit sem tanulva, saját ízlésének és legitimációs igényének megfelelően válogat a múlt eseményei között. Sajnálatos, hogy '56 kapcsán is ezt teszi.
Világosan látni ugyanakkor a kormány képmutató magatartását. Az '56-os események feltárásának szükségességét nemcsak szóban, hanem tettekkel is fel kellene vállalni. A kormány az '56-os Intézet költségvetési támogatásának tavalyi csökkentésével, majd idei törlésével egy nemzetközileg is elismert kutatóintézet működését teszi lehetetlenné. Hogy miért, ki érti? Természetesen költői a kérdés, sokan érjük, és sokan értik is.
A véres, három évig tartó spanyol polgárháború eredménye több mint egymillió halott, több százezer emigráns, kivérzett ország, tönkrement gazdaság, izzó gyűlölet a szívekben, azután - még a diktátor életében - nemzeti megbékélés a jövő érdekében. Ennek köszönhetően Spanyolország ma demokratikus ország, az általunk is vágyott jóléti társadalom egyik példája. Kár, hogy a felvett nevében magyar és polgári párt nem látja és nem kívánja ezt a megoldást, úgy tűnik, elhomályosította látását a ködös múltba révedés; ami itt az igazi veszély: ez a homály nemcsak a lehetséges múltba tisztán látást, hanem a lehetséges jövőt is takarja a szeme elől. '98-ban, azt gondolom, nem erre kaptak a választóktól bizalmat.
Nem ízlésem szerinti a riogatás, de szeretnék emlékeztetni rá: nemcsak 2000, hanem 2002 is minden eltelt nappal közelebb lesz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
