BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Röviden a tízes számról szólnék, amit Hack Péter erősített meg az előző hozzászólásában, amikor tulajdonképpen pont azt elemezte, hogy milyen kellemetlenséget okozott bizonyos pártoknak az a tény, hogy a tízes létszámmal, amit 1990. március 15-én fogadott el az Országgyűlés - nyilván még politikai szándékok nem állhattak akkor mögötte, hogy vajon melyik frakció hogyan bomlik szét -, nyilván ezt a tízet úgy határozta meg annak idején az Országgyűlés, hogy ezt tekintette annak a hatékonysági küszöbnek, amely létszám esetén célszerű megadni a képviselőknek a frakcióalakítás jogát. Természetesen egyetértek vele, hogy több pártnak okozott utána gondot az, hogy ez a szám így létezik, ugyanakkor az Alkotmánybíróság világosan kifejti az indoklásában, hogy a frakcióalakítást a képviselők szabad csoportalakítási jogával is össze kell hangolni, és ilyen tekintetben a frakcióalakítás egyik forrása a szabad mandátum. Tehát nem arról beszél, hogy lesz-e kényelmetlenség abból, hogy esetleg több frakció van, hanem egyetlen küszöbhöz köti, a hatékony működéshez, és 1990-ben - nyilván nem véletlenül, mint ahogy az említett 4 százalék sem volt véletlen - ezt a számot állapította meg.
Egyébként egy nagyon rövid személyes kérés Salamon elnök úrhoz, tudom, hogy ilyen késői órán és jogosan feldúltan lehet, hogy feleslegesnek érzi. Ha példákkal jövünk elő, hogy mikor van értelme, jelentősége ennek a küszöböt átlépett párt létszámának, gondoljunk 2002-re, hiszen egyetértettünk abban, hogy nem a MIÉP-et érinti, tehát ha lehet, akkor előre fogalmazzunk, és ki tudja, mit hoz a jövő, egy meg nem nevezett párt kapcsán is gondolhatunk ilyen kritikus helyzetre.
Köszönöm.
