KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Történeti Hivatal Elnöke! A Történeti Hivatal 1997-98. évi tevékenységéről J/1394. számon benyújtott beszámolóhoz és a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat - H/1666. szám - együttes általános vitájához szeretnék hozzászólni.
Tisztelt Ház! Tekintve, hogy ezt a beszámolót képviselőtársaim írásban is megkapták, hozzászólásomban annak részleteit nem szándékozom boncolgatni. Ehelyett személyes élményeimről és néhány, a beszámolót kibővítő javaslatomról szeretnék szót ejteni.
A Történeti Hivatal létrehozása igen jelentős hiánypótlást jelentett hazánk történetének közelmúlti politikájában. A törvény értelmében az elnököt és az elnökhelyettest a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A megbízás hét évre szól. Érzésem szerint ez a hét esztendő minimálisan szükséges ahhoz, hogy valaki bedolgozza magát abba a hatalmas anyagba, amit a Történeti Hivatal tárol.
Ez az anyag az elkövetkező évek során folyamatosan gyarapodik, így a már feldolgozott anyag ismeretében feltétlenül hatalmas, átfogó tudásra van szükség, amely a hozzácsapódó újabb anyagokat a megfelelő helyre beilleszti. Nélkülözhetetlen a Történeti Hivatal valamennyi alkalmazottjának ugyancsak hosszú távra szóló és megfelelő dotációval ellátott munkája, mert csak így lehet biztosítani annak a folyamatosan bővülő anyagnak a feldolgozását, ami erre a hivatalra vár.
Szükséges, hogy az elnök vezetése alatt valamennyi dolgozóban kialakuljon az a hivatástudat, amely a munka fontosságát, tudományos megalapozottságát, precizitását és folyamatosságát biztosítani tudja. Ehhez nagyfokú nyugalomra, biztonságérzetre és megfelelő anyagi alátámasztásra van szükség, amit az elkövetkező időben hosszú távon biztosítani kell.
Tapasztalatból mondom, hogy a Történeti Hivatal nemrég felújított formája mindenben megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek egy idősebb korosztály kiszolgálásához szükségesek. A lépcsők mellett kerekes székkel történő közlekedésre alkalmas feljárók vannak; az idelátogatók többsége ahhoz az idősebb korosztályhoz tartozik, akik sok szenvedésen, méltánytalanságon, sokszor brutalitáson estek keresztül, ami megrokkantotta szervezetüket.
A beszámoló anyagából mindenki tudomást szerezhet arról, hogy milyen biztonsági rendszabályok őrzik azt a szükséges titkosságot, amelyek mögött az adathalmazok mélyén rengeteg méltánytalanul sértett, érdeklődő személy tart számot megfelelő közlésre, egyúttal személyiségi jogainak tökéletes biztosítására. Személyes tapasztalatom alapján mondhatom, hogy az ügyfelekkel való törődés mindenki részéről a legkészségesebb, a legmegértőbb, udvarias és türelmes. Nagyon lényeges az ügyintézés gyorsasága is, amit a hatalmas anyag gépesített katalogizálása tesz lehetővé.
A Történeti Hivatal őrzi és kezeli a 25. § alatt felsorolt iratokat. Ugyanakkor nem egyértelműen rendelkezik a törvény az iratok átadási kötelezettségéről. Annak alátámasztására, hogy szükséges lenne egy egyértelmű rendelkezés, mintaként közlöm az egykori Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Szolgálatának aktáiról szóló törvény 8. §-ának szó szerinti szövegét. Ez a közhivataloknak az akták kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettségeiről szól: "Valamennyi közhivatal köteles a szövetségi megbízott kérésére a nála fellelhető és az egykori Állambiztonsági Szolgálattól származó aktákat, az ilyen akták fotokópiáit, másolatait vagy másodpéldányait a szövetségi megbízott hivatala számára haladéktalanul kiszolgáltatni."
A 45. § a pénzbírságról szóló szabályokat tartalmazza azokra vonatkozóan, akik az akták kiszolgáltatási kötelezettségének nem tesznek eleget. A szabálysértés büntetése 500 ezer német márkáig terjed.
Szükségesnek látom ennek megfelelően nálunk is törvénybe iktatni ezt a kötelezettséget a kötelező szankciókkal együtt, hogy ezáltal biztosítva legyen a széttagoltság nélküli, egy helyen történő nyilvántartás, ami a tudományos kutatásokat nagymértékben megkönnyíti, főleg, ha az átvett iratokon szerepel azok származási helye.
Javaslom továbbá, hogy a BM Bűnügyi Múzeumának írott politikai anyagát szintén a Történeti Hivatal kapja meg, ami által biztosítani lehet majd az illetékesek kárpótlását az elkobzott anyagok visszaszolgáltatásával, amennyiben a tulajdonjogot igazoló hiteles adatok rendelkezésre állnak. A beszámoló javaslatot tesz arra, hogy a törvény szabályozza az érintettektől elvett és meglévő iratok sorsát is.
A törvény által adott lehetőséggel élve én is igényeltem a Történeti Hivataltól megfigyelési akták kiadását. Ez meglehetősen gyorsan meg is történt. 375 oldalon kaptam meg az anyagot betekintésre, amelyet kérésemre A/4-es nagyságban a Történeti Hivatal az előírásoknak megfelelően lemásolt.
Édesapámat először 1947-ben figyelték meg a rendelkezésre álló, hiányosan előkerült adatok szerint; az utolsó megfigyelés 1986-ban történt. A megfigyelés kezdete az ÁVH idejére esett, amit bizonyít a rajta lévő embléma. Érzékelhető továbbá, hogy ez a megfigyelés, amely fokozatosan átment a III/III. ügyosztály ügyintézésébe, negyven évig folyamatosan tartott, annak ellenére, hogy az ÁVH-t még 1956-ban hivatalosan megszüntették.
Ezekből az ügynöki jelentésekből pontosan levezethető az a módszer, amellyel egy-egy megfigyelést lebonyolítottak. Nem részletezem, csak néhány érdekességet mutatok be, amiből látható a III/III. ügyosztály mindenre kiterjedő szemlélete. Már 15 éves koromban a Belügyminisztérium III/III-2/b. alosztályvezetőjének a következően szigorúan titkos iratot küldték: "Kérem alosztályvezető elvtársat, készítsen egy információt Kékkői Zoltánról. Az információ terjedjen ki jelenlegi magatartására, tevékenységére, kapcsolataira, az iskolában tanúsított magatartására..." s a többi.
(12.50)
Ezt a munkát becsületesen el is végezték, még családi leveleimről is fotokópiát készítettek. Ugyancsak kiterjedt a megfigyelés az egész családra; mondhatom, erről az időszakról igen sok fotokópia készült. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy az előkerült megfigyelési anyag valószínűleg csak töredéke a teljesnek.
Szeretnék még egy-két ügynöki jelentést is bemutatni; nagyon tanulságosak és érdekesek. Az ügynökök fedőnevet használtak. A beszervező tisztnek jelentettek rendszerint "T" lakásban. Az ügynökök közt volt olyan, aki vagy nem akarta, vagy képtelen volt feladatát ellátni. Erre vonatkozóan az egyik ügynöki jelentés értékeléséből szeretnék felolvasni: "Az ügynök beszervezése óta első jelentését írja. Feladatként lett meghatározva részére, hogy a megadott módszerek alapján ismerkedjen meg X.Y.-nal; ebben ugyan előrehaladás nem történt, így az ügynökkel leírattam eddigi tapasztalatait. A leírtak lényeges op.-tartalommal nem bírnak, azonban a jelentés megírásának gyakorlása szempontjából szükségesnek láttuk a jelentést." Gyakoroltatták az ügynököt. Volt olyan eset, hogy ugyanez az ügynökjelölt még a megfigyelt személy születési helyét is rosszul jelentette, ami pedig egyáltalán nem titkos adat.
Egy másik, Galilei fedőnevű ügynök már komolyan vehette feladatát, így hosszabb távon kapott megbízást. Őt már megbízták különböző személyes jellegű anyagok elkérésével, amelyet a "T" lakásban tanulmányozás céljából átadott megbízójának. Itt a jelentés utolsó mondatát olvasnám csak fel: "Amennyiben megkapja az ügynök a regényt vagy a verseket olvasásra, 1965. november 29-én 20 óra 30-kor rendelkezésünkre bocsátja tanulmányozás céljából."
Munkáját szintén szívvel-lélekkel végezte, de nem igazán pozitív értelemben, egy Tátrai fedőnevű beszervezett. Az ő megbízatása főleg a megfigyelt személlyel kapcsolatos külpolitikai tájékozódás volt.
A jelentések alapján készítették el az úgynevezett realizálási javaslatot. Ez egy nagyobb terjedelmű, mindenre kiterjedő terv, amely tartalmazza a titkos házkutatásra vonatkozó konkrét utasítást, valamint az egyik ügynök kivonásának módját.
Az átolvasott ügynöki jelentések alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni. Önként jelentkező, hivatásos ügynök csak kevés lehetett; közülük legtöbben kényszerből, zsarolással vállalták ezt a szégyenletes munkát. Ők is két csoportra oszthatók. Az egyik közömbösen végzi tevékenységét a kapott feladatok teljesítésével, míg fellelhető egy olyan réteg is, amelyik kényszerhatás ellenére igyekszik jóindulattal olyan jelentéseket adni, amelyek nem árthatnak a megfigyelt személynek. Az ügynökök részére kiadott utasítások nagyon sokfélék, és tartalmazzák azokat a módozatokat, hogyan kell a megfigyelésre kiszemelt illető közelébe férkőzni és adatokat gyűjteni.
A fenti ügynöki munkák alapján látható, hogy azok lényege abban állt, hogy először megtervezték, kit akarnak elítélni, azután a III/III-as ügyosztály segítségével kerestek valamilyen mondvacsinált bűnjelet, és azt követte egy titkos házkutatás, majd egy névtelen feljelentés, házkutatás, előzetes letartóztatás, végül bírósági ítélet. Ez több évig is elhúzódhatott. Például egy 1966-os elítélést előkészítő megfigyelés már 1961-ben megkezdődött. Csak sejthető, hogy az akkori technikai viszonyok között mekkora anyagi ráfordítást jelentett az országnak a családok tönkretétele.
Most pedig idézek egy versrészletet Kékkői Lászlótól - édesapámtól -, amely a lefotózott levélanyagból került elő, és egyúttal jellemzi is az akkori helyzetet: "(De jó lett volna) / Életünk csúnya / Esős november. / A sorsunk szennyes / Áradó tenger. / Mint fuldoklónak / Fárad a karja / Remeg a létünk / Deszkadarabja. / Nagy bűvös körben / Rabok vagyunk: / Küszködünk még / És álmodozunk." / Majd pár sorral később: "Nem vágni kényszerből / Mosolygó arcot, / Feledni könyöklést, / Taposást, harcot. / Emberhez méltóan / Oldani-kötni, / Álprófétákat / Szembeköpni!" A "realizálási tervben" ez áll: "...írói tevékenységének megszakítását javaslom, mert az ellenséges, szovjetellenes tartalommal telített."
Visszatérve a beszámolóra, az egyik részében foglalkozik a hivatal működése során felmerült jogi problémákkal. Négy pontban tárgyalja, és kéri az Országgyűlést, hogy a jogértelmezési problémák megoldása érdekében fontolja meg a hivatalról szóló törvény módosítását. Ezt támasztja alá a H/1666. számú országgyűlési határozati javaslat is.
A beszámolót a Történeti Hivatal 1997-1998. évi tevékenységéről és a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot elfogadásra javaslom.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
