DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány mondatban a kormány nevében is szóljak az előterjesztéshez, illetve az elhangzottakhoz.
Szeretném önöket tájékoztatni, hogy a Történeti Hivatal beszámolójának elfogadásáról szóló javaslatot a kormány támogatja. Hasonlóképpen támogatja a határozati javaslat 2. és 3. pontját, amiben először is megállapításra kerül, hogy feladatainak eleget tesz a Történeti Hivatal, illetve felkérést fogalmaz meg a kormány számára a törvénymódosító-csomag, illetve javaslat kidolgozására.
A kormány tevékenységét a Történeti Hivatallal kapcsolatban két dolog, illetve két tennivaló jellemzi. Az egyik egy gyakorlati feladat: az iratok átadása a kormányzati szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok részéről, a másik ága a feladatoknak maga a törvényi szabályozás - jelen esetben egy törvényjavaslat - elkészítése.
Az iratok átadása jelenleg a törvény 1996. évi módosítása alapján történik, tehát a szabad demokrata belügyminiszter által előterjesztett törvény alapján. Úgyhogy amikor esetleg ezzel szemben kritikák fogalmazódnak meg a szabad demokraták részéről, tisztában kell lenni azzal, hogy ezeket az észrevételeket vagy nem mondták el akkor a belügyminiszterüknek, vagy pedig nem tudták meggyőzni róla, tehát a javaslatuknak lehet valami gyengéje is. De történtek ezen a területen is előrelépések; erről szeretném önöket tájékoztatni.
Előtte azonban engedjék meg, hogy tisztázzuk, milyen iratokról van szó. A III/III-as iratok teljes egészében a Történeti Hivatalnál vannak, soha nem voltak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Jogutód nélkül szűnt meg a III/III. ügyosztály, annak az iratai 1997-ig a Belügyminisztériumban voltak, azt követően egyenesen a Történeti Hivatalba kerültek.
A szolgálatoknál lévő egyéb iratoknak, amelyek a jelenlegi törvényes feladataikhoz nem szükségesek, azoknak az átadásáról szól a törvény, mégpedig két ütemben. Első ütemben - és ez már megtörtént az előző kormány ideje alatt - az 1980 előtt keletkezett iratokat kellett átadni. Ezen túl vagyunk.
(14.30)
A második lépés az 1980 és 1990 között keletkezett iratok átadása - ez folyamatosan történik. Ami itt lényeges változás: 1998. november 1-jén új főigazgatók léptek hivatalba mind a három nemzetbiztonsági szolgálatnál, a kormányváltást követően, és még hivatalba lépésük első hónapjában találkoztak a Történeti Hivatal vezetőivel, felvették a kapcsolatot, és megállapodtak egymással abban, amit a Történeti Hivatal beszámolója tartalmaz, nevezetesen, hogy a régebben keletkezett iratoknál felül fogják vizsgálni, hogy van-e azoknak olyan köre, amely átadásra jogosult, és ebben a felülvizsgálatban részt fog venni a Történeti Hivatal kijelölt levéltárosa is; ezt talán Mécs Imre képviselő úr felvetésére megnyugtatásként tudom mondani.
Ami a másik feladatát illeti a kormánynak, a jogalkotási részét, a kormány érzékelte a Történeti Hivatal működését nehezítő problémákat, a Történeti Hivatal jelzése alapján természetesen, és hozzákezdett a törvény felülvizsgálatához. Számomra nagyon megnyugtató és örömteli, hogy a parlamenti patkó minden oldalán, ha jól érzékeltem, egyetértés mutatkozik a törvény felülvizsgálatában és annak módosításában; hogy ez milyen irányú és ennek mi a tartalma, arra lehetőségünk lesz ennek a törvényjavaslatnak a vitája során. Én azt tudom önöknek mondani, hogy a kormány elkészíti ezt a törvényjavaslatot, és még a következő, tehát a tavaszi ülésszak alatt a tisztelt Háznak be fogja nyújtani.
Nem tartozik a témához, mégis a vitában felvetődött, és szükségesnek érzem válaszolni Hegyi Gyula képviselő úr azon felvetésére, hogy több beszélgetésben előfordul, hogy "telefonon ne beszéljük meg" mondatok hangzanak el, és mintha azt a gyanút keltette volna, hogy valakik illegálisan két személy közötti, akár telefonvonalon zajló beszélgetéshez hozzáférhetnek. Azon túlmenően, hogy a piacgazdaság és a technika lehetősége nagyon sok ember számára ezt biztosítja, nemcsak kormányzati szervek számára, én kizárólag a kormányzati szervek részéről tudok önnek erre a kérdésre megnyugtató választ adni: igen, van oka félni annak, aki törvénysértő tevékenységet végez, és ez olyan mértékű, hogy valamilyen előterjesztés alapján a magyar független bíróság vagy az igazságügy-miniszter engedélyezi ezeknek a titkosszolgálati eszközöknek az alkalmazását. Másnak nincs semmi oka arra, hogy féljen.
Természetesen Hegyi Gyula képviselő úr abban a helyzetben van, hogy nem kell nekem elhinnie, hisz a mai parlamenti demokráciában a Szocialista Pártnak, különösen a nemzetbiztonságban helyet foglaló tagoknak, lehetőségük van ennek ellenőrzésére; nemcsak lehetőségük van, hanem kötelességük is ezt megtenni, és minden évben erről beszámoltatni az illetékeseket. Én tisztelettel szeretném kérni a képviselő urat, tekintettel arra, hogy szocialista a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, kérje rajta számon, hogy ha ilyen felvetések vannak, ön mint országgyűlési képviselő, tudjon erre egyértelmű választ adni. Én tudom, és elhiszem, egészen biztos, hogy igaz, amit ön mond, de önnek, úgy gondolom, ugyanúgy, mint nekem, kötelessége erre a kérdésre válaszolni, és kötelessége megszerezni azokat az információkat, mert megteheti, abban a helyzetben van, hogy erre egyértelmű választ tudjon adni. Tisztelettel kérem a képviselő urat, hogy képviselői felelősségére apellálva ezt tegye is meg.
Végezetül, összefoglalva, csak azt tudom mondani, hogy az előttünk lévő beszámoló elfogadását a kormány támogatja, a határozat mindhárom pontjával egyetértünk, és ezt jó szívvel elfogadásra ajánljuk a tisztelt Háznak.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)
