RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott az előbb, hogy a tudomány helyzete labilis. Ez valóban így van, azonban néhány számot szeretnék feleleveníteni azzal kapcsolatosan, hogy mi is történt az elmúlt években. 2000-ben valóban nincs jelentős költségvetési növekedés. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 1996-ban, nem a mi kormányunk alatt, a GDP 0,6 százalékát fordították kutatás-fejlesztésre. 1999-ben - tehát az előző évben - jelentős növekedés volt, s a kutatás-fejlesztésre fordított összegek meghaladják a GDP 0,9 százalékát, körülbelül 0,94 százalékot tesz ki. Jelentős elmaradások vannak, s ezeket az elmaradásokat bérekben s egyéb területeken nem lehet egy év alatt behozni. Ezek az elmaradások nem a mi kormányunk alatt alakultak ki.
Az oktatási bizottság és a magyar parlament nem csak rövid távra, négy évre szóló döntéseket hozott meg. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ilyen volt a felsőoktatási integrációs törvény is, aminek az eredményei igazán nem négy év múlva, hanem jóval hosszabb távon fognak realizálódni. Úgy gondolom, hogy ezt a döntést meg kellett hozni, és számomra nagy öröm volt, hogy ezt a törvényt a magyar parlament majdnem teljes konszenzussal, 90 százalék feletti támogatással hozta meg. Én látok reményt arra, hogy a következő évben, amikor a kutatás-fejlesztés stratégiai kérdéseiben döntünk, akkor ez a konszenzus szintén kialakítható lesz.
Arra szeretném még felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a mostani vita a Tudományos Akadémia elnökének a beszámolójáról szól, 1997-ről és 1998-ról. Valóban, szinte elkerülhetetlen, hogy felvessünk mai problémákat is, de nem ez a vita pontos tárgya.
Köszönöm szépen. (Taps.)
