DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Glatz Ferenc Elnök Úr! A tudomány valamennyi fejlett vagy a fejlődés útjára lépett ország esetében mind a társadalomban, mind a gazdaságban kiemelkedő szerepet tölt be. Olyan hajtóerőt, szellemi motort jelent, amely az ösztönzés, az előremutatás mellett egyes kedvezőtlen vagy hiányzó tényezők - mint például a szegényes természeti erőforrások, amelyekből sajnos részesedünk - kiegyenlítésére, pótlására is képes. Tudósaink munkássága hosszú távra visszatekintve és nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó, nyugodtan állítható, hogy egyes területeken - példaként említve, ahogy már itt is elhangzott, a matematikát, fizikát, közgazdaságtant, nyelvtudományt - kiemelkedő.
Bár a tudományban a minőség a meghatározó elem, a jelenlegi színvonal megítéléséhez a nemzetközileg elfogadott és használatos mennyiségi jellemzők is jó mércét jelentenek. Az a tény, amelyet Glatz elnök úr is említett a beszédében, hogy a magyar kutatók az idézettségi mutatók alapján a világon a 22., a tudományos publikációk alapján a 31. helyen állnak, kiemelt elismerésre érdemes. Különösen igaz ez akkor, ha ezek mellé a számok mellé azt a lehangoló adatot is odatesszük, amely szerint a beszámoló időszakában a kutatás-fejlesztési ráfordítások aránya a GDP-hez viszonyítva mindössze 0,7 - 0,7! - százalékot tett ki.
Fel kell tennünk a kérdést: hogyan kívánunk mielőbb az Európai Unió teljes értékű - és itt a hangsúly a teljesértékűségen van - tagja lenni, amikor nálunk az egy főre jutó K+F ráfordítások aránya jelenleg alig egytizede az európai uniós átlagnak, mint ahogy azt képviselőtársaim előttem már jelezték. A rendelkezésre álló adatokat, tényeket, tapasztalatokat elemezve, véleményem szerint teljes mértében egyet lehet érteni a beszámoló egyik legfontosabb következtetésével.
(10.10)
Eszerint a nemzetközi versenyre is felkészült kutatóállomány ellenére - a forráshiánnyal küszködő intézmények, az elavult, szegényes eszközállomány és a hiányos infrastruktúra miatt - a magyar tudomány kifejezetten hátrányos helyzetben van. Én nem labilist említek, itt kifejezetten hátrányos helyzetűségről van szó. Ez pedig a XXI. század küszöbén, az uniós csatlakozás előkészítésének időszakában nem megengedhető.
Az Európai Unióval kapcsolatban szeretném ezúttal is kiemelni az 5-ös kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramot, amely az MTA beszámolója szerint is jelentős, és amelynek 1999. január 1-je óta Magyarország is teljes jogú részese. Az Unió és a tagállamok személyes tapasztalatom szerint is nagy figyelemmel kísérik e programban szereplésünket, felelős szakértők véleményéből nyilvánvalóan kitűnik, hogy az e területen kifejtett innovációs közreműködésünkből is mérni kívánják általános felkészültségünket a csatlakozásra. Csak megjegyzem, hogy integrációs bizottságunk alig két héttel ezelőtt az OMFB ez irányú munkáját kiválónak minősítette. De hol van az 5-ös keretprogram önálló, nem más feladatoktól elvont anyagi fedezete? Tudnunk kell ugyanis, ennek fedezetét a kormány a 2000. évi költségvetésben a Központi Műszaki Fejlesztési Alap támogatási célelőirányzatának megrövidítésével biztosította.
Tisztelt Ház! Az Európai Unió körén túllépve, a XXI. századba lépve szinte valamennyi jelentős innováció és technikai fejlődés az OECD-tagállamokban történik. A fejlett országok e világszervezete különös hangsúlyt fektet az információs technológiákra, a biotechnológiára, az élelmiszerek biztonságára, illetve a genetikai manipulációk, általában az egészségügyi és környezeti kockázatok elkerülésére. Az OECD főtitkárának néhány héttel ezelőtt tett nyilatkozata szerint, amely az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén hangzott el, az OECD-tagországok elemi feladata, hogy hosszú távra készüljenek fel világos koncepcióval, környezetbarát technológiák felvállalásával, bevezetésével és elterjesztésével, beleértve e témák kutatás-fejlesztési kihívásait is. Magyarországnak, mint új OECD-tagnak a fentiek fontos figyelmeztetést jelentenek a kutatás-fejlesztési forrás biztosítása tekintetében is.
Az elmondottakból következik, hogy a megfelelő mértékű közvetlen és közvetett állami közreműködésre, támogatásra minden szempontból egyaránt szükség van, mert csak így érhető el a nemzetközi versenyképesség fenntartása, illetve szükségszerű növelése; a mai nyitott világban a kutatói állomány, a magyar tudomány szellemi értékeinek megőrzése; az elvégzett munka anyagi elismerése; a magánvállalkozások hazai bázisú kutatás-fejlesztési tevékenységének ösztönzése; a kis- és közepes vállalatok részéről való megfizethetővé tétele. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, újra és újra felmerül - most, a januári Európa tanácsi ülésen a kis- és közepes vállalatok K+F tevékenysége külön napirendi pontban, részletesen fog szerepelni -, és ez Magyarországon különösen fontos kérdés lesz a következő időszakban. Végül, de nem utolsósorban a nemzetközi kutatás-fejlesztési és támogatási programok által nyújtott lehetőségek kiaknázása ugyancsak rendkívül fontos tényező.
Tisztelt Képviselőtársak! Örömmel állapíthatom meg, hogy a jelenlegi korlátozott lehetőségek között is születnek a magyar tudományban a kutatás-fejlesztés területén figyelemre méltó eredmények. A kellő eszközök hiányában azonban ezekből aránylag kevés hasznosul a gyakorlatban, alig lesz belőlük új, a piacon is megjelenő, ott eredményesen értékesíthető termék. Jól jellemzi ezt a problémát, hogy jelenleg Magyarországon a K+F célú beruházások a nemzetgazdaság összes beruházásának alig 1 százalékát teszik ki. Ez bizony elszomorítóan kevés!
A 2000. évi költségvetés vitájának keretében kormányzati körök s többek között személyesen a miniszterelnök úr részéről többször is elhangzott, hogy először a tudomány új stratégiáját és szerkezetét kell kialakítani, majd csak utána célszerű és érdemes a finanszírozási feltételeken javítani. A magam részéről ezt a Pató Pál-os ízű szemléletet nem tudom elfogadni. Ha már elfelejtették volna, szeretném az érintettek figyelmét a saját kormányprogramjukra felhívni, amely szerint a kormány a hazai össztermék 1 százalékára, középtávon 1,5 százalékára - tehát a ciklus végére másfél százalékára- emeli a kutatás és fejlesztés részesedését. Ezzel szemben a 2000. évi költségvetésben például az alapkutatásokra a kormányzat nominálisan is 10 százalékkal kevesebbet szán, mint ebben az esztendőben. Ez önmagában is több mint abszurditás. Hogy lesz ebből másfél százalék?! Éppen Isépy Tamás képviselő, frakcióvezető-helyettes úr említette egyébként a jó múltkorában, egy Parlamenti naplós felszólalásában is, amely szerint a támogatás jelenlegi megszégyenítően alacsony, 0,7 százalékos szintjét legalább az elvárható 1,5 százalékra kell emelni. Ezzel maximálisan egyetértünk.
A magyar tudománynak ma már van több olyan területe és műhelye, amely hosszú távon is teljes biztonsággal érdemes a támogatásra. Ennek igazságáról, azt hiszem, mindenki meggyőződhet, ha áttekinti az előttünk fekvő beszámoló stratégiai kutatásokkal foglalkozó, illetve a függelékben jelzett részét. Emellett természetesen szükség van tudománypolitikai reformra, amelynek megindulását, vázlatát tömören és helyesen foglalja össze a bevezetés második fejezete. Ennek felgyorsításával, egy-egy bizonytalanságot tükröző lépés határozottabbá tételével természetesen egyetértünk, és azt frakciónk nevében támogatjuk is. Csak zárójelben említem, természetesen nem olyan, következményeiben sokunk szerint átgondolatlan "reformlépésekre" gondolok, mint például az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak a Gazdasági Minisztériumtól az Oktatási Minisztériumhoz történő áthelyezése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1999 júniusában Budapesten tartott első UNESCO-ICSU tudományos világkongresszus, melynek Európa tanácsi küldötte voltam, világos üzenetet fogalmazott meg a magyar tudományos élet számára. A tudománynak az előttünk álló évtizedekben még nagyobb mértékben kell a kultúra, az oktatás, az ismeretek terjesztése, a gazdaságfejlesztés nemes értelemben vett szolgálatába állnia. Meg kell őriznie előremutató jellegét, többek között a természet értékeinek megóvásában, a környezeti károk és ártalmak mérséklésében, a fenntartható fejlődés lehetővé tételében.
(Az elnöki széket
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Ehhez a sokoldalú, felelősségteljes, számos etikai elemet is magában foglaló tevékenységhez egyértelműen meg kell teremteni az előfeltételeket. Gondoskodni kell az állami részvételről és ösztönzésről, a műszaki, infrastrukturális és finanszírozási elemek biztosításáról.
Tisztelt Ház! A magam részéről és az SZDSZ képviselőcsoportja nevében mindezek figyelembevételével, egy fontos megjegyzéssel, egyetértek a H/1945. számú országgyűlési határozati javaslatban foglaltakkal. Véleményem szerint ugyanis a H/1927. határozati javaslat igen helyesen tartalmazta azt a kormányhoz intézett felkérést, amely szerint az éves költségvetésekben deklaráltan adja meg a finanszírozási garanciákat az országos fejlettségi szintnek megfelelő mértékű költségvetési támogatás biztosítására. Ez elsősorban azt a célt szolgálná, amire Lezsák képviselő úr utalt, hogy ez a beszámoló ahhoz képest később történt meg, hogy már nem lehetett figyelembe venni az itt elhangzottakat a 2000. évi költségvetésben.
Éppen ezért már a 2001-es és 2002-es költségvetésre előretekintve fogalmaztam ezt meg, annak ellenére, hogy itt némi zavart okozott a Pénzügyminisztériumnak egy megállapítása az egyik bizottsági ülésen, amely szerint Magyarország a fejlettségi szintjének megfelelően nem 1,5, hanem 1 százalékot kell hogy 2002-ben erre fordítson, ami számomra abszurd és elfogadhatatlan. Ez még mindig azt jelenti, hogy akkor 2002-ben Magyarországra az egy főre jutó K+F ráfordítás tekintetében igaz, hogy nem egytizede, hanem egynyolcada lenne körülbelül az európai uniós átlagnak.
(10.20)
Tehát úgy érzem, itt egy olyan fiskális szemléletről van szó, amely ebben az esetben megítélésem szerint elfogadhatatlan. Ilyen értelemben természetesen ismét el kell gondolkodni erről a módosító indítványról, hiszen ez a bizonyos kifejezés, hogy "fejlettségi szintjének megfelelő", úgy tűnik, mintha másképpen értelmeződne az egyes minisztériumokban, illetve a kormány, illetve a kormánykoalíciós programban.
Ezzel együtt és ennek figyelembevételével, bár nem vagyok tisztában még a további módosító indítványokkal, de én úgy érzem, hogy alapvetően ez az országgyűlési határozati javaslat ebben a megfogalmazásban egyaránt szolgálja mind a gazdaság, mind az egész társadalom érdekeit, tehát megítélésünk szerint érdemes a támogatásra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
