KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A parlament 1999. október 19-ei ülésén 29 igen, 42 nem és 163 tartózkodó szavazattal elutasította Várhegyi Attila államtitkár úr válaszát, amelyet Molnár Róbert kisgazda képviselő úr, "Ismétlés közkívánatra, avagy néhány szó az SZDSZ-közeli pártegyházról" című interpellációjára adott.
A bizottság december 1-jén napirendjére tűzte az elutasított interpellációt, meghallgatta az államtitkár urat, és meghívta ülésére az interpelláló képviselőt is. Az államtitkár több vonatkozásban kiegészítette a szóban adott választ. Válaszában elsősorban azokat az elemeket gazdagította, amelyek az 1990. évi IV. törvény módosításának előkészítéséről, a vallási köntösben megbúvó esetleges deviáns jelenségek lehetséges kiszűréséről, illetve a bűncselekmény gyanúja esetén érvényes kötelezettségről szóltak.
Miután a bizottság jelentését képviselőtársaim írásban kézhez kapták, ezért erre a három elemre szeretnék röviden kitérni. Az államtitkár úr elmondta, hogy az 1990. évi IV. törvény módosításának koncepciója széles körű szakmai vitára kerül, és egyben felkérte a bizottságot arra, hogy a későbbiekben a nyilvánosság előtt is megjelenő koncepciót tárgyalja meg. Ezt a felkérést a bizottság köszönettel elfogadta.
(15.00)
Az államtitkár úr kitért arra, hogy a szabályozási koncepció kísérletet tesz, hogy kizárólag a ténylegesen vallási tevékenységet végző szervezetek és közösségek élvezhessék az egyházi jogi személyiséggel együtt járó törvényi, illetve jogszabályokban rögzített kedvezményeket. Szeretném megjegyezni, hogy ez a kör szűkebb, mint a szabad vallásgyakorlás alkotmányos jogát biztosító kör, hisz az egyházi jogi státus nélkül is működhetnek vallási közösségek és felekezetek, amelyek szabadon gyakorolhatják vallási tevékenységüket.
Végül az államtitkár úr leszögezte, hogy az egyházak működését, az esetleges visszaéléseket állami szerv nem vizsgálhatja, ezért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának sincsen erre jogosítványa.
A bizottság ülésére meghívtuk a legfőbb ügyészt, aki elküldte helyettesét, Sátori János urat. Sátori János úr a bizottság ülésén kifejtette, hogy az egyházak hitéleti tevékenységének vizsgálatában a legfőbb ügyésznek is rendkívül korlátozott a jogköre. Egyetlen mondatot idéznék a mondandójából: "A Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló törvénynek az ügyészségi felügyeletről szóló rendelkezései egyértelműen kizárják azt, hogy az ügyész vizsgálatot tartson bármilyen egyháznál. Ez azt jelenti, hogy az ügyész egyházhoz nem fordulhat, egyházat meg nem szólíthat, egyháztól iratokat be nem szerezhet, és az egyházhoz tartozó személyeket vizsgálat céljából nem hallgathatja meg." Ebből következett a főügyészhelyettes úrnak az az állítása is, hogy a főügyész jogait csak külső kezdeményezésre, bizonyítékok alapján gyakorolhatja, így élhet perindítási jogával.
A véleményeket és az érveket meghallgatva a bizottság a kiegészített választ 18 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta.
Tisztelt Ház! Röviden tájékoztatni szeretném a Házat arról, hogy az előbbiekből kiindulva vita alakult ki a bizottságban arról, hogy az egyházi tevékenység vizsgálatával kapcsolatban meddig terjedhet az Országgyűlés, illetve a bizottság hatásköre, a római egyezmény és az alkotmány vallásgyakorlás szabadságára vonatkozó paragrafusai jelentenek-e korlátozást a bizottság számára. Miután a felszólalók véleménye e kérdésben megoszlott, a bizottság szakértők felkérésére hatalmazott fel; és hogy akar-e foglalkozni az interpellációs kérdésben érintett problémákkal, a későbbiekben kíván dönteni, mint ahogy arról is, hogy ha ez a döntés többségi igen lesz, ezt milyen formában teszi.
Tisztelt Ház! Az írásban benyújtott jelentés és az előbb elmondottak alapján kérem a plenáris ülést, hogy a Házszabály 117. § (4) bekezdés b) pontja alapján az interpellációra adott kiegészített választ fogadja el.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
