DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Bevallom, amikor két héttel ezelőtt az önálló orvosi tevékenységről szóló törvénytervezet expozéjában azt mondtam, hogy kiemelt jelentőségű törvényjavaslat fekszik önök előtt, magam sem gondoltam, mekkora vitát fog gerjeszteni ez a mindössze négy paragrafusból álló előterjesztés.
(20.50)
Képviselőtársaim a vitára fordított hatalmas szellemi erőbefektetésekkel igazolták, hogy valami újszerűnek, valami eddig nem voltnak vagyunk tanúi, cselekvő részesei.
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ez a kis törvénytervezet a maga négy paragrafusával a társadalom mély szerkezetébe avatkozik be. Azt jelenti az utókor számára követhető módon, hogy hosszú idő óta először helyreáll és megerősödik a polgári értékrend ezen a területen is. Nem én mondtam, hanem egyik ellenzéki képviselőtársam, Házas József, hogy ez a törvényjavaslat az orvosok felszabadításáról szól.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ötven évvel ezelőtt, amikor a háziorvosi hivatás még szellemi szabadfoglalkozás volt, azt a kor színvonalának megfelelően működő rendszert egyik napról a másikra felszámolták. Az orvosból hivatalnokot, a betegből alattvalót csináltak. A beteg nem választhatta meg többé, hogy legbensőbb ügyeit kire kívánja bízni, az orvos pedig a hivatal béklyóját volt kénytelen elviselni.
Az első lépést, a szabad orvosválasztást és a funkcionális privatizációt a rendszerváltozással még '91-ben sikerült megvalósítani. A második lépésre, a valódi szellemi szabadfoglalkozásúvá válásra további nyolc évet kellett várakozni. Ilyen körülmények között nehezen értelmezhető számomra néhány képviselőtársam megjegyzése, hogy hova ez a nagy sietség. Talán nem keltek meglepetést, ha elárulom önöknek, megkérdeztük a háziorvosok véleményét is. 95 százalékuk támogatja törekvéseinket, és csak mindössze 5 százalékuk szkeptikus. Ilyen támogatottság mellett, azt hiszem, nem mehet el az Országgyűlés szó nélkül.
Csak önökön múlik, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek az elemi igénynek milyen formában tudunk eleget tenni. Vajon teljes körű magánosításról beszélhetünk-e a jövő évtől kezdődően és meghonosítjuk az Európai Unióban szokásos normákat, vagy a kormányzó többség minden lehetőségét kimerítve nyilvánvalóvá tesszük a háziorvosoknak és a társadalomnak, hogy munkájuknak, tudásuknak, erőfeszítéseiknek önmagában is értéke van, de a teljes magánosításra még várniuk kell?
Engedjék meg, hogy az elhangzottak kapcsán néhány szót szóljak a vitáról. A vita tényleges tartalmától függetlenül nagy örömet jelentett számomra - és talán nemcsak számomra -, hogy egyáltalán megkezdődött ez a vita az Országgyűlés sokat megélt falai között. Megköszönöm képviselőtársaimnak, hogy számtalan problémafelvetésükkel, javaslatukkal, megoldási kísérleteikkel teljesebbé kívánták tenni a tervezetet.
Mindez megerősít bennünket abban, hogy a kormányprogram jó úton járt, amikor kimondta, hogy a háziorvosi rendszert magánosítja és az ellátásért felelőssé teszi. Miniszterelnök úr sem hagyott kétséget efelől a háziorvosi kar előtt tavaly szeptemberi beszédében. Mára, nem jelentéktelen előmunkálatokat követően kristálytisztán áll előttünk, hogy a kormányprogram - ha ellenzéki képviselőtársaim is így akarják - alkotmányos keretek között megvalósítható és az egészségügy átalakításának egyik igen fontos részét képezi.
Benyújtott törvényjavaslatunk számtalan jelzőt kapott, úgymint luftballon, fragmentum, üres halmaz, őskáosz, semmiből teremtés. Nekem a semmiből teremtés tetszik a legjobban - de sajnos ez sem igaz. Nem igaz, mert az értéket, ami a háziorvosi tevékenységhez fűződik, nem én, nem a kormány és nem önök teremtik. Ezt az értéket több mint 2500 éve folyamatosan teremti az emberiség. Az orvos, a háziorvos pedig életfogytig tartó tanulással, aktív tevékenységgel megtestesíti ezt az értéket.
Ha a világunk úgy működik, hogy az immateriális értékhez kézzelfogható, materiális dolgot rendel hozzá, akkor az jól van. De akkor legyünk következetesek és rendeljük hozzá mindenütt ezt a kézzelfogható dolgot, ahol az helyénvaló. Ha nem megy ingó és ingatlan formájában, akkor pénzben kifejezhető vagyoni értékű jog formájában.
Ismétlem, képviselőtársaim, csak önökön múlik, mire lesz lehetőség. Úgy gondolom, nem kell utalnom azokra az ellenvetésekre, amelyek úgy állították be a benyújtott módosító javaslatokat, mintha folyamatosan keveredne a feles törvény és a kétharmados törvény koncepciója. Meggyőződésem, hogy mindannyiunk számára világos, miről van szó. Nem kívánok részletesebben foglalkozni a túl hosszú előkészületi idő, a túl rövid bevezethetőség kérdésével, hiszen ha a jó szándék megvan a teljes körű privatizáció elfogadására, akkor valóban nem az idő számít, technikai részletkérdésként kezelhetjük.
Túlzott aggodalomnak vélem azokat a megnyilvánulásokat is, amelyek a járóbeteg-ellátásban dolgozó szakorvosok mellőzésétől félnek a magánosítás folyamatában. Többen garanciát kértek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A garancia maga a kormányprogram, amelynek következő eleme mondja ki, hogy a kormány a járóbeteg-ellátásban is támogatja a magántulajdon szerepének megerősödését, valódi és funkcionális magánosítás formájában. Annál nagyobb garanciát, mint hogy a törvénytervezet itt fekszik az önök asztalán, nem tudunk adni. De nincs is szükség rá, hiszen ez is a kormányprogram egyik eleme. Ha ezt az ígéretet betartjuk, miért ne tartanánk be a fokozatosság elvét figyelembe véve a másikat is?
Végül, kinek lesz jó ez a törvény és miért lesz jó. Utaltam rá, hogy jó lesz a társadalomnak, mert igaz és világos értékrendet közvetít számára. Természetesen ellenvethető, hogy nemcsak orvosok alkotják a társadalmat, másoknak is jár a megbecsülés. Ezzel egyetértek és őszintén kívánom, hogy alakuljon ki helyes értékrend a társadalom minden szegmensében. De önmagában ez nem elégséges indok arra, hogy ne tegyük meg a kezdő lépéseket. Jó lesz a betegnek is, mert választása, elégedettsége orvosával sokkal hangsúlyosabb szerepet fog kapni. Az orvos alapvető érdeke lesz, hogy bizalmi kapcsolatot építsen ki betegével, annak családjával, tevékenységét minőségi alapokra helyezze, hiszen tulajdonának értéke ebben a kapcsolatrendszerben fog - amelybe beleértem az egészség megőrzésének minden formáját - realizálódni. A beteg tehát csak nyerhet, mégpedig nagyobb egészséget. Jó lesz a háziorvos közvetlen munkatársainak, asszisztenseknek, ápolóknak, védőnőknek, mert az orvos társadalmi tekintélyének növekedése az ő elismertségüket is növeli. Személyes felelősségük és ezzel együtt megbecsültségük fontos összetevője lesz a praxis jó hírének.
Mit nyerhet a jelenlegi fenntartó? Legrosszabb esetben is a rá bízott lakosság nagyobb elégedettségét, hosszabb távon egészségesebb mivoltát. Teljes körű privatizáció esetén pedig adott esetben nehezen teljesíthető felelősségtől való megszabadulást.
Jelent-e valamit a többi orvos számára? Meggyőződésem, hogy igen, hiszen időben beláthatóvá válik számukra, hogy a szakellátásban is hasonló megoldásokra törekszünk a rendszer átalakításával.
Okoz-e változást a finanszírozásban? Reményeim szerint igen. Egy megerősödött, kitűnő kollégákból álló alapellátási rendszer, mely ráadásul hatékonyan működtethető, a lehetőség határáig elmenő definitív ellátással közvetlenül is költségkímélő tényező lehet.
Végezetül, miért jó a háziorvosnak? Jó, mert egzisztenciális biztonságot, polgári függetlenséget teremt. Jó, mert idős korukban félelem nélkül adhatják át a stafétabotot a fiatalabbaknak. Jó, mert folyamatosan tudatában lehetnek, hogy mindennapi munkájuk során önmaguk és családjuk számára is hasznosuló értéket teremtenek. Jó, mert külső, nem szakmai függelmi viszonyok nem, vagy kevésbé hátráltatják munkájukat, jobban támaszkodhatnak önerejükre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az összegezés vége felé engedjék meg, hogy összefoglaljam, mit várunk ettől a rövid törvényjavaslattól, mire számíthatnak a kedvezményezettek: a társadalom, a beteg emberek, az orvosok, a különböző testületek. Olyan törvény meghozatalára készülünk, amely jelentőséggel bír az egészségügy megújításának folyamatában.
(21.00)
A tervezet - hosszabb előkészület után - az utóbbi hetekben felgyorsult tempóban került önök elé. Az általános és a részletes vita során többen többször is megerősítették, hiszen mind a kormány, mind az ellenzéki pártok programjában szerepel az egészségügyi ellátórendszer megújításának keretén belül az alap- és járóbeteg-szakellátás magánosítása. Hogy szükség van a magánosításra, ezt önök is kimondták; nem tekinthetem véletlennek, hogy sorozatos hatpárti tárgyalások zajlottak, többséget igénylő módosítójavaslat-csomag elfogadásáról. (Folyamatos zaj.)
A kormány megtette, amit megtehetett, megtalálta azt a módot, amivel - igaz, módosító javaslatokkal feljavítva -, az alkotmány tiszteletben tartásával, egyszerű parlamenti többségének birtokában is megteremtheti az első lépést az önálló orvosi tevékenység magánosításának irányába. Hogy ez a magánosítás, mely szigorúan megköveteli a gyógyításban való személyes részvételt és ellenőrzött működést, teljes körű lesz-e vagy sem, ez, képviselőtársaim, önökön múlik. Megítélésem szerint - a korábban elmondottak alapján is - valóban nincs olyan része a társadalomnak, amely veszítene ezzel a lépéssel.
Végezetül a továbbiakat illetően szándékunk, hogy az egészségügyi intézmények és dolgozók jogállásáról szóló törvényjavaslat keretében megteremtsük a szakellátásban dolgozók számára is a szellemi szabadfoglalkozás lehetőségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket, együttgondolkodásukat, és bízom abban, hogy bölcs döntésükkel lerövidítik azt a folyamatot, amit az élet amúgy is kikényszerít majd.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
