ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A kormány javaslata szerint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosításfelügyelet és az Állami Pénztárfelügyelet 2000. április elsejei hatállyal történő összevonásával új intézmény keletkezik: pénzügyi szervezetek állami felügyelete elnevezéssel. Nincs okunk vitázni a javaslatot alátámasztó gazdasági érveléssel, miszerint: "Az elmúlt évek problémái és különösen az elmúlt évben bekövetkezett tőzsdeválság és egyes pénzügyi intézmények csődje rávilágított arra, hogy hatékonyabbá kell tenni a felügyeleti rendszert." Ez a gazdaság stabilitása, a pénzügyi rendszer biztonságos működése szempontjából valóban kiemelt fontosságú feladat.
Elfogadjuk azt a helyzetértékelést is, hogy a magyar pénzügyi piacon az elmúlt években jelentős változások történtek, és ez várhatóan a nemzetközi folyamatoknak megfelelően folytatódik. Ezt látszik alátámasztani az a közeljövőben várható fejlemény, hogy Magyarország az EU tagja lesz, ami ugyancsak jelentősen befolyásolja, illetőleg bizonyos pontokon átalakítja a piacot. Erre is figyelemmel ugyancsak helyeselhető, hogy a létrehozni javasolt felügyelet külföldi felügyeleti hatóságokkal, illetve az általuk létrehozott nemzetközi szervezetekkel együttműködési megállapodást köthet, információkat cserélhet és tagként ilyen szervezetbe beléphet.
A felsorolt pozitívumokkal szemben viszont furcsálljuk, hogy a jelenlegi pénzügyi felügyeletek összevonásával úgy jöjjön létre egy egységes pénzügyi felügyeleti szerv, hogy annak irányítása a kormány, közvetlen felügyelete pedig a pénzügyminiszter kompetenciájába tartozzék.
A létrehozni javasolt új felügyelet kizárólagos kormányzati, illetőleg pénzügyminiszteri fennhatóságát bizonyítja az is, hogy felügyeletét a kormány irányításával a pénzügyminiszter látja el.
Mindez azt jelenti, hogy az új felügyelet a lehető legszorosabban kötődik a kormányzati szférához, hiszen elnökét és elnökhelyettesét a pénzügyminiszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki és menti fel, emellett a munkáltatói jogokat az előbbiek kivételével a pénzügyminiszter gyakorolja. Egy ilyen nagy jelentőségű szervezeti összevonással keletkező, kiterjedt hatáskörrel, valamint feladattal felruházott, illetve megbízott szervezet szoros összekapcsolása a kormánnyal rövid távon ígérhet előnyöket, ellenben hosszabb távon az legalább ugyanannyi hátrány, illetőleg veszély hordozója.
Álláspontunkat annak ismeretében is fenntartjuk, hogy a felügyelet tevékenységének célja többek között a pénz- és tőkepiac zavartalan, illetve eredményes működésének, a pénzügyi szervezetek ügyfelei érdekei védelmének, a piaci viszonyok átláthatóságának, továbbá a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának szolgálata csak helyeselhető. Éppen e nagy jelentőségű célok elérése indokolja azt, hogy a javasolt felügyelet hosszabb távon is kiszámíthatóan, a mindenkori hatalmi, politikai viszonyoktól a lehető legnagyobb távolságtartásra lássa el feladatát.
Ez az elvárás nem teljesen idegen az előterjesztő számára sem, hiszen miközben szoros kormányzati irányítás alá kívánja helyezni a felügyeletet, ugyanakkor az elnökét és elnökhelyettesét hat év időtartamra javasolja kinevezni a miniszterelnök. Valóban, a felügyelet első számú vezetőjének feladatellátását indokolt egy adott kormányzati cikluson túlmutató időtartamra meghatározni. Ez utóbbi azonban ellentmondásosan érvényesül, minthogy a létrehozni javasolt új intézmény kiszolgáltatottja lehet a mindenkori kormányzati, illetőleg politikai helyzetnek. Erre nemcsak az enged következtetni, hogy a vezetők tekintetében a munkáltatói jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja, hanem például az is, hogy a felmentésükre vonatkozó okok egyike lehet az, "ha a kormány megítélése szerint az elnök vagy az elnökhelyettes neki felróható módon nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak". Ez a felmentési indok nem zárja ki a vezető tevékenységének esetleges szubjektív megítélését még akkor sem, ha a miniszterelnök a felmentését nyilvánosan köteles megindokolni.
Mindezek alapján a törvényjavaslat akkor lenne aggálytalanul elfogadható, ha az intézmény feladatellátását bizonyos garanciális elemek hosszabb távon segítenék, azaz a több kormányzati cikluson túlmutató, kiegyensúlyozott tevékenység biztosított lenne.
A feladatellátás kiegyensúlyozottságát legalább két követelmény együttes fennállása szolgálná: nevezetesen, ha a feladatmeghatározás törvényi feltételei egyértelműen körülhatároltak, illetve ha a feladat teljesítése, ideértve annak törvényben szabályozott feltételeit, az igényes szakmai elvárásoknak megfelel, azaz a felügyelet befolyásmentes, elfogulatlan, objektív működése biztosított. Ennek az emelt szintű követelményrendszernek fontos, de csupán egyik eleme az összeférhetetlenségi szabályok pontos meghatározása. Ezt meghaladó jelentőségű elvárás az egyébként hiányolt távolságtartás a mindenkori végrehajtó hatalomtól és annak egyes szereplőitől.
Indokolt lenne fontolóra venni azt is, hogy a felügyelet irányítása úgy kerüljön az Országgyűlés kompetenciájába, hogy egyidejűleg szabályozott keretek biztosítják a felügyelet elnökének kapcsolattartását a kormánnyal. Amúgy a kapcsolattartás kérdéseit szélesebb körben is indokolt lenne vizsgálni, például az MNB viszonylatában is, figyelemmel a jegybanktörvény előírásaira.
Az új intézménynek az Országgyűlés hatáskörébe vonását jelenthetné az, ha elnöke tevékenységéről évente beszámolna az Országgyűlésnek, valamint ellátná az Országgyűlés által igényelt eseti tájékoztatási kötelezettségét is. Ez a megoldás értelemszerűen jelentené azt is, hogy az intézmény ellenőrzése az általános szabályoknak megfelelően az Állami Számvevőszék hatáskörébe kerül. A javasolt távolságtartást a kormánytól és azzal együtt a hosszabb távú stabilitást szolgálná az is, ha az intézmény elnökét a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés választaná meg, illetőleg mentené fel, a javasolt személy kinevezését megelőzően pedig meghallgatná az Országgyűlés illetékes bizottsága.
Iménti javaslataink csupán azt az iránymódosítást hivatottak érzékeltetni, hogy szerintünk miként lehetne, illetőleg kellene a szervezet korlátlan kormányzati függőségét feloldva, működését mind politikai, mind szakmai szempontból kiszámíthatóbb rendszerbe ágyazni, ezzel szolgálva a mindenkori kormányzat érdekét is, minthogy a felügyelet befolyásmentesen, elfogulatlanul igazán csak így láthatná el a hatáskörébe utalt feladatokat, és azzal együtt teljesülhetnének célkitűzései.
A ma működő felügyeletek javasolt összevonása kapcsán külön figyelmet érdemel az Állami Pénztárfelügyelet, amelyről majd Hegedűs Mihály képviselőtársam fog részletesebben beszélni, hiszen az önsegélyezők, az egészségpénztárak, az önkéntes és magánnyugdíjpénztárak semmiképpen nem tekinthetők a klasszikus értelemben vett pénzügyi szervezeteknek. Azok sokkal inkább tekinthetők a szociális biztonság önálló civil szervezeteinek. Ezek integrálása a tipikusan üzleti célú szervezetekkel meglehetősen ellentmondásos. Félő, hogy ők nem lesznek az átalakítás nyertesei. A javasolt 2000. április elsejei végrehajtással kapcsolatban pedig még az is kérdéses, hogy a bankok és a biztosítók profitálnak-e a gyors ütemű átalakításból.
További nyitott kérdés annak értelmezése, hogy a törvényjavaslat szerint a felügyelet jogi személy, amely önállóan gazdálkodó költségvetési szervként működik. Ebből nem csupán az a megfogalmazás gondolatébresztő, hogy a javaslat szerint a felügyelet nem költségvetési szerv, hanem csak akként működik, ennél súlyosabb gond, hogy milyen forrásból gazdálkodik. Erre semmiféle közvetlen eligazítást a törvényjavaslat nem tartalmaz, de még az indoklása sem. Csupán következtetni lehet arra, hogy a gazdálkodás forrása a megszűnésre ítélt felügyeleteknek befizetett díjbevétel, azonban egy ilyen horderejű kérdést értelmezéssel kiolvasni a törvényjavaslatból kicsit szokatlan. Már csak azért is, mert önmagában az is problémás lehet, ha a kiterjedt hatósági feladatokkal felruházott új intézmény az általa felügyelt szervezetektől kasszírozott díjbevételből gazdálkodik. Ezzel együtt tényként állapíthatjuk meg, hogy a még nem létező új szervezet a jövő évi költségvetésben amúgy értelemszerűen közpénzből finanszírozott intézményként nem szerepel.
A teljesség igénye nélkül részletezett gondjaink a törvényjavaslattal szemben úgy véljük olyan súlyúak, amelyet mindenképpen mérlegelni kell.
A Független Kisgazdapárt frakciója úgy látja, hogy ha az előterjesztő a törvényjavaslat további vitájában olyan, az előterjesztett indokolást meghaladó szakmai érveket tud felsorakoztatni, ami alátámasztja a javaslat ilyen tartalommal és ütemezésben történő elfogadását, akkor nem zárkózunk el annak támogatásától, vagy mondhatnám úgy is, hogy támogatjuk a törvényjavaslatot.
Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
