KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kezdjük talán egy összehasonlítással. Formálisan valóban egy új törvényt tárgyalunk, és természetesen a törvénnyel létrejön egy új intézmény. Mégis, ha összehasonlítjuk az 1996 végén elfogadott, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló, jelenleg hatályos törvénnyel a benyújtott kormányjavaslatot, akkor rá kell jönnünk arra, hogy nem a pénz- és tőkepiaci fejlődés érdekében van szükség új törvényre, hiszen a kormányjavaslat tulajdonképpen átveszi szó szerint a jelenleg hatályos törvény, mondhatom azt, több mint 90 százalékát; miért kell akkor egy új törvényt megfogalmazni?
(8.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azért, mert egy évvel ezelőtt, amikor az ÁPTF vezetői ellen a kormány támadást indított, akkor megfogadták, hogy egy új szervezetet kell létrehozni, és ez a politikai szándék mára beérett, nem is akárhogyan, egy új törvény megalkotásával. Ezen vélekedésünket támasztja alá az a tény is, hogy úgy nyújtotta be a kormány a javaslatát, hogy a pénz- és tőkepiaci folyamatok elemzése elmaradt a kormány részéről, pedig szükség lett volna rá. Szükség lett volna arra, hogy bebizonyítsák, hogy a működési tapasztalatokból származtatható a törvényjavaslat. Úgy ítéljük meg, tisztelt miniszter úr, hogy a pénzügyi rendszer stabil, biztonságosan működik, köszönhetően a jelenleg működő felügyeleti intézményrendszernek is.
Ezt támasztja alá a Magyar Nemzeti Bank 1998-as jelentése. Miről szól ez a jelentés? A '98-as folyamatokat elemezve a Nemzeti Bank azt mondja, hogy a tőzsdén lebonyolított állampapír-forgalom 3435 milliárd forint, 80 százalékos bővülés '97-hez képest. A külföldi befektetők érdeklődése dinamikusan nőtt. A BÉT a leglikvidebb tőkepiac Közép-Kelet-Európában. Folytatódott a befektetési alapok dinamikus növekedése, az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési állományának dinamikus növekedése is folytatódott '98-ban, 57,4 milliárdról 103 milliárd forintra bővült.
Ha megnézzük a Budapesti Értéktőzsde '98-as jelentését, akkor szintén hasonló megállapításokat találunk ebben: jelentős forgalomemelkedés jellemezte a Budapesti Értéktőzsdét '98-ban. A '98-as forgalom meghaladta a '97-es forgalom kétszeresét, a likviditás is jelentősen nőtt az évben. A határidős piac látványosan fejlődött 1998-ban. A BÉT '98 novemberében elindította az új kereskedési rendszert. 1998-ban hét társaság került bevezetésre, és egy társaságot vezettek ki a tőzsdéről; vagy ahol a teljes hitelintézeti rendszer növekvő összegaránya a GDP 68 százalékát teszi ki, miniszter úr, itt nem kerülhető meg az, hogy a kormány alapos elemzést adjon erről a pénz- és tőkepiaci helyzetről.
Azt is le kell szögeznünk, hogy a Realbank- és a Postabank-probléma nem azért állt elő, mert '96 végén a jelenlegi felügyeleti szerkezetet hozta létre az akkori Országgyűlés. Sajnálom, hogy nincs itt Rogán képviselő úr, de ennyit legalább illene tudni. A miniszter úrnak is nagyon jól kell tudni, hogy az ÁPTF jelzőrendszere működött mindkét bank esetében.
Akkor, amikor a hatástanulmányt hiányoljuk, nem kérünk mást, mint amit például 1990-ben Járai akkori pénzügyminiszter-helyettes már egyszer produkált, hiszen a kezembe került az ő tanulmánya a pénz- és tőkepiac fejlődéséről. Ez azért is nagyon jelentős tanulmány és azért figyelemre méltó, mert többek között felhívja a figyelmet a hatástanulmány hiányára, és rávilágít arra, hogy a törvényjavaslat ellentmond a Járai úr által '90-ben megfogalmazott és megítélésem szerint ma is érvényes elvárásoknak. Mert akkor pénzügyminiszter-helyettesként azt mondta - nem időtállóan mondott néhány dolog a miniszter úr -, három feltétele van: a politikai szabadság, ezzel most nem kívánok foglalkozni; a második feltétel, hogy csak az elkülönült érdekekre épülő piaci szereplők tudnak valóságos piacgazdaságot létrehozni; és végül a harmadik feltétel, hogy a gazdasági cselekvőknek autonómiát kell biztosítani az állammal szemben. Vessük össze az új elemeket ezekkel az elvekkel, és ha ezt megtesszük, megállapíthatjuk, hogy a tervbe vett módosítások nem felelnek meg a fenti, meggyőződésem szerint időtálló elveknek, és bizonyos veszélyeket hordoz magában a kormányjavaslat.
Melyek ezek az új elemek? Az új felügyeletet a kormány irányítja és felügyeli egyidejűleg. Nem kell a vezérkar kinevezéséhez a jegybank elnökének javaslata. Nem várja el a kormány most már a felügyelettől a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának elősegítését. Végül: a civil szervezetként nonprofit elven működő pénztárak felügyeletét is immár a kormány által irányított szervezet felügyeli az összevonás révén.
Ha összehasonlítjuk a rövid, egyoldalas általános indokolást a bizottsági ülésen elmondottakkal, akkor is ellentmondásokat lelhetünk fel. Például: az általános indokolás azt sugallja, hogy az EU-csatlakozáshoz is szükséges az összevonás, miközben a bizottsági vitában világossá vált, a nemzetközi elvárások és gyakorlat szempontjából ez nem szükségszerű elvárás, a döntő az, hogy a felügyeleti tevékenység integrációja megvalósuljon. Vagy: miközben az általános indoklás szerint a hatékony felügyelet feltétele a kormány által felügyelt egységes felügyeleti szerv, kiderült, hogy a baseli bankfelügyeleti irányelvek megkövetelik, hogy a felügyeleti hatóság kellő szakmai önállósággal és felelősséggel rendelkezzen.
Még további példát szeretnék arra hozni, hogy milyen ellentmondást tartalmaz az általános indokolás: ha a cél a felügyeleti tevékenység hatékonyságának növelése, akkor például a pénztárszférát illetően miért nem foglalkozik a javaslat olyan területekkel, amelyek valóban a hatékonyság növekedését eredményeznék, például a jogkövető magatartás kikényszerítése, az adatszolgáltatás korszerűsítése vagy éppen a gazdálkodás hatékonyságának az ellenőrzése.
Mindezekre tekintettel, úgy gondolom, hogy ez a kormányjavaslat nem kellően kiérlelt, nem kellően megalapozott. Meggyőződésem szerint nem erősíti a pénz- és tőkepiacba vetett bizalmat, mert miközben egy jól működő pénz- és tőkepiac érzékelhető az országban, aközben azt sugallja a kormány, hogy itt valami gond van a pénz- és tőkepiac működésével. Nem biztosítja a kellő önállóságot, teret ad a kormányzati befolyásolásnak, és éppen ezért, azt gondolom, ez a kormányjavaslat ebben a formában részünkről nem támogatható.
Arról is kell szólni, tisztelt képviselőtársak, tisztelt miniszter úr, hogy mi az, amit mi fontosabbnak tartanánk, hiszen lehet és kell is javítani a pénz- és tőkepiac működése hatékonyságán, de erre vonatkozóan a Budapesti Értéktőzsde már elkészített egy koncepcionális módosítási javaslatot. Én el tudtam volna képzelni, hogy ezt a koncepcionális javaslatot megfontolja a kormány, és nem szervezeti oldalról közelíti meg a hatékonyság növelését, hanem például végiggondolja azt, hogy ezek a koncepcionális javaslatok nem kerülhettek volna be az Országgyűlés elé.
Ilyen koncepcionális javaslatnak tartom, hogy például a kormányzatnak foglalkoznia kellett volna azzal, hogy az egységes szabályozás milyen módon teremthető meg a tőzsdéken folytatott azonos tevékenységekre. Ez például előrelendítené a pénz- és tőkepiac fejlődését. Vagy például meg kellett volna vizsgálni már a kormányzatnak azt, hogy a részvénytársasági formában történő működés előnyösebben szolgálja-e a kitűzött célokat. De ugyanúgy végiggondolhatta volna a kormányzat, hogy a pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenység szétválasztása vagy a vagyonkezelésre vonatkozó szabályok egységesítése terén milyen teendőket kell a kormányzatnak elvégezni. Vagy például az értékpapír-kölcsönzéssel kapcsolatos szabályozást is végig lehetett volna gondolni, vagy a tulajdonátruházásra, az értékpapír-nyilvántartásra vonatkozó szabályokat is be lehetett volna terjeszteni, és ha ezt megteszi, akkor joggal mondhatták volna, hogy önök azért tettek (Az elnök csenget.), hogy a pénz- és a tőkepiaci felügyelet hatékonyságát javítsák.
Nem ez történt, éppen ezért nem támogatjuk a javaslatot. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
