DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hegedűs Mihály képviselő úrhoz hasonlóan, én is azért kértem szót, hogy néhány, az állami pénztárfelügyeletnek a rendszerbe integrálásával kapcsolatos aggályomnak helyet adjak.
Ugyanis arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a törvényjavaslat által érintett felügyeletek közül az állami pénztárfelügyelet kakukkfióka. Hiszen ennek a tevékenysége kiterjed a jóléti szektorra, és ebben a törvények adta feladatkörében az egyik nélkülözhetetlen garanciális intézménye a köztársaság jóléti politikájának is. A magánnyugdíjpénztárak ezer szállal összefont részei az immár vegyes társadalombiztosítási nyugdíjrendszerünknek, az önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárak, egészségpénztárak és önsegélyező pénztárak pedig új autonóm szereplői az egészségügyi és szociális rendszernek.
Emellett alapvető különbség a magánnyugdíjpénztár és minden egyéb pénzügyi intézmény között az, hogy az előbbiben nem önkéntes a befizetés, hanem a törvény kötelezi a tagokat. Ebből pedig szigorúan következik, hogy esetükben nem csupán a már meglévő összegek kezelését, hanem a bevallott, és annak megfelelően befizetett összegek sorsát is felügyelnie kell az államnak. Ez az egyéni azonosításra alkalmas személyes adatok rendszeres és nagy tömegű kommunikációját, egyeztetését követeli meg a pénztárfelügyelet megfelelő szerve és más intézmények - APEH, KSH, tb-szervek - között.
(10.20)
A pénztárak nem kizárólag pénzügyi szervezetek, és felügyeletüket ezután sem szabad leegyszerűsíteni a pénzügyi szervezetek állami felügyeletének funkcióira. A pénztárak felügyelete hatáskörét, tartalmát, módszereit, felkészültségét, feltételeit, nemzetközi kapcsolatait tekintve egyaránt inkább különbözik a pénzügyi szervezetek egyéb felügyeleteitől.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha - amint az szükséges - időt szánunk az állami felügyeleti funkciók átgondolására, indokolt felvetni legalább két lényeges szakmai, illetőleg jogi kérdést is. Az egyik így hangzik: hogyan kezeli majd az egységes felügyelet az objektív szakmai érdekek konfliktusát? Ha például egy vagyonkezelő esetében túlzott kockázatot észlel a felügyelet, akkor a működés fenntartása mellett bizalmasan szigorú intézkedéseket és szoros ellenőrzést írhat elő. Csakhogy ugyanez a felügyelet az általa felügyelt pénztárat el kell hogy tanácsolja az olyan vagyonkezelő alkalmazásától, amelynek kockázatos működéséről bármilyen módon tudomást szerez. Ha ezt nem teszi, sérül a pénztár, a pénztártagok érdeke, ha csak a pénztárral teszi meg, sérül a többi befektetővel szemben az egyenlő elbánás alkotmányos kötelezettsége. Nem véletlen, hogy eddig minden esetben - a törvényre hivatkozva - elzárkózott az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, ha a pénztárfelügyelet valamely pénztárának vagyonkezelőjével kapcsolatban konkrét információt kért.
A másik: mi is a helye a Szerencsejáték Felügyeletnek? Ha valahol, itt igazán időszerű megerősíteni az állampolgárok érdekeinek védelmét, hiszen legtöbbünk egyáltalán nem tudja követni, hogy a sokasodó játékok között helyesen számítják-e ki nyerési esélyeinket, szabályosan kalkulálják-e az egyre szaporodó játékszervezők a pénzügyi konstrukciókat, és mit is tesznek a játékok folyamán rájuk bízott pénzeinkkel. A Szerencsejáték Felügyelet, ki tudja miért, mégis kimaradt az összevonási javaslatból.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hegedűs Mihály képviselőtársam már említette azt az alkotmányossági aggályt az Állami Pénztárfelügyelet beintegrálásával kapcsolatban, amelyről én is szeretnék még röviden szólni. Fontos példa erre az adatvédelmi biztos annak idején természetesen akceptált kifogása, mely szerint alkotmányos aggályokat keltene, ha magánnyugdíjpénztárak adatait kezelő program, az úgynevezett KATOR kidolgozásánál egy helyen tartanák nyilván a pénztártagok saját adóazonosító jelét és taj-számát a munkáltatóik és pénzintézeteik nyilvántartásával és az ott vezetett számláik adataival.
Ha ezt a törvényjavaslatot elfogadnák, akkor a pénztárfelügyelet beolvadásával a pénztárak központi nyilvántartása által nyilvántartott egyéni pénztártagi adatok a törvény erejénél fogva azonnal az új egységes pénzügyi felügyelet kezelésébe kerülnének, és ezzel több mint 2 millió állampolgár esetén alkotmánysértő adatkezelési feltételeket teremtene az Országgyűlés. Erre pedig nem lehet megoldás semmilyen belső szervezeti vagy technikai rendszabály, számítógépes tűzfal vagy belső utasítás az adatok összekapcsolásának tilalmáról, mert függetlenül a vezetők és az alkalmazottak jóhiszeműségétől, már a felsorolt adatok egyetlen intézményen belülre kerülése maga is alkotmánysértő volna. Az pedig talán nem igényel hosszabb indokolást, hogy a pénztárak központi nyilvántartásának integrálása nélkül értelmetlen és talán megoldhatatlan is volna a pénztárfelügyelet beolvasztása egy egységes felügyeletbe. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, kiegészítve a már elhangzott ellenzéki javaslatokat e törvénytervezet sorsáról, azt szeretném kezdeményezni, hogy az Állami Pénztárfelügyelet mindenképpen őrizze meg önállóságát, semmilyen módon ne vonják össze más felügyeletekkel.
Tartalmilag a legfontosabb időszerű és még jó részt újszerű feladat ma az egészségpénztárak dinamikus fejlődésének elősegítésére való felkészülés. Csak emlékeztetek arra, hogy az Országgyűlés nemrég fogadta el azt az adószabályt, amely szerint az önkéntes kiegészítő egészségpénztárakat 2000. január 1-jétől a nyugdíjpénztárakkal azonos adókedvezményekkel támogatja az állam. Tehát egy olyan helyzet van, amikor az egészségügyi reform körüli éles viták ellenére a viták minden résztvevője pozitív szereplőként számít az egészségpénztárakra. Ez is egy szempont és ez is egy érv amellett, hogy az Állami Pénztárfelügyelet őrizze meg önállóságát, hogy semmilyen módon nem indokolt, hogy ez a szervezet a pénzügyi szervezeteknek egy egységes állami felügyeletébe kerüljön.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
