BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat két elemével kívánok foglalkozni: az összevonással és az alárendeléssel.
(9.40)
Kezdem az összevonással. Mint miniszter úr is tudja, én elég sokat foglalkoztam az elmúlt évtizedekben a gazdaságirányítás történetével, és az volt a tapasztalatom, hogy amikor egy kormány összevon, akkor mindig baj van. Az összevonás rendszerint nem a megoldás, hanem a megoldás pótléka. Az összevonást mindig a hatékonyság javításával indokolják, s amikor az összevonást végrehajtották, akkor rendszerint kiderül, hogy hatékonyság nem javult. Úgyhogy én azt gondolom, hogy gyanakodjunk ma is, amikor egy kormány összevonni készül.
Gyanakodjunk akkor is, amikor a kormány a nemzetközi tapasztalatokra hivatkozik! Tegnap például, amikor a munkaügyi és szociális törvények átalakításáról volt szó, azt mondták fideszes képviselőtársaink, hogy inkább eredeti megoldást alkalmazzunk, mert hiszen amit a kormány javasolt, annak semmi köze a nemzetközi irányzatokhoz. Most nemzetközi példákra hivatkoznak. Ebben az esetben ahány ország, annyiféle nemzetközi gyakorlat van, tehát azt hiszem, hogy ez a hivatkozás legalábbis bizonytalan érvényű.
Ez az összevonás egy két évvel ezelőtti összevonást kíván folytatni, és nagyon különböző természetű intézményeket, nagyon különböző természetű szférák felügyeleti intézményeit vonja össze. Én azt gondolom: összevonni csak akkor szabad, általában átszervezni csak akkor szabad, ha bizonyosak lehetünk abban, hogy az átszervezés, az összevonás előnyei jóval nagyobbak, mint az a kár, ami a rendszer megzavarásából, az íróasztalok áttologatásából, az új levélpapírok nyomatásából és a régi levélpapírkészletek kiselejtezéséből, az új vezetők áthelyezéséből és a régi vezetőkészletek kiselejtezéséből következik. Ebben az esetben pedig ez biztos, hogy nem mondható el, én tehát óvom az Országgyűlést, hogy ehhez az összevonáshoz, átszervezéshez a jóváhagyását adja.
De túl ezen az általános megfontoláson, mint arról már más képviselőtársaim beszéltek és beszélni fognak, itt egy külön probléma is van: a valódi pénzpiaci felügyeletek és a pénztárfelügyelet összevonása. A pénztárfelügyelet más természetű tevékenységeket, szervezeteket felügyel, mint a bankok, az értékpapírpiac és a biztosítók; míg az utóbbiaknál, a bankoknál, a biztosítóknál, az értékpapír-piaci intézményeknél alapjában véve pénzről és csak pénzről van szó, a pénztárfelügyeletnél a társadalombiztosítási, nyugdíj-biztosítási, egészségbiztosítási szolgáltatásokat nyújtó, részben civil szervezetekről van szó, és ezeknek az egy kaptafára való vonása fölöttébb problematikus.
Külön problematikussá teszi ezt a lépést az is, hogy - mint a Fidesz vezérszónoka, Mádi képviselő úr beszélt róla - egységes informatikai rendszert kívánnak létrehozni, ami azt jelenti, hogy két nagyon különböző információrendszert: a bankok, a banki szféra információrendszerét, illetve a társadalombiztosításnak jelenleg a pénztárfelügyelet birtokában lévő információrendszerét kívánják egy egységes rendszerbe összevonni, ami adatvédelmi szempontból sem - fogalmazzunk óvatosan! - teljesen aggálymentes.
Mi, szabad demokraták tehát úgy gondoljuk, hogy ez az összevonás nem támogatandó, sőt bizonyos tekintetben problematikus, aggályos.
Az igazi problémánk azonban ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban az alárendelés kérdése. Beszéltek erről mások is, én is hadd beszéljek róla! A törvényjavaslat talán legfontosabb mozzanata az, hogy megszünteti a pénzpiaci felügyeleteknek azt a relatív önállóságát - hangsúlyozom: relatív önállóságát -, amely a hatályos szabályozásban benne van. Az a jelenlegi, hatályos kinevezési rendszer a bankfelügyelet esetében, amely mind a kinevezést, mind a felmentést a Magyar Nemzeti Bank, a jegybank elnökének egyetértéséhez, együttműködéséhez köti, egyfajta relatív önállóságot ad az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnek. Ezt a relatív önállóságot a kinevezési és felmentési oldalról a benyújtott törvényjavaslat megszünteti, megszüntetné. Másfelől a felmentési okoknál - mint arról előttem a Kisgazdapárt vezérszónoka is szólt - behoz egy új felmentési okot, amelynek az a lényege, hogy ha az illető nem tetszik a kormánynak, akkor felmenthetik.
Tisztelt Országgyűlés! Miért baj ez? Miért fontos, hogy a pénzpiaci felügyelet vezetésének legyen egy relatív önállósága; hogy ne egyszerűen egy kormányszerv legyen; hogy ne egyszerűen a kormány részéről ellenőrizze a pénzpiacot?
Mi is ennek a felügyeletnek az alapfeladata? A pénzpiac biztonságának a garantálása. Azoknak a folyamatoknak, azoknak a hibás döntéseknek, azoknak a sokszor kalandor lépéseknek a felügyeleti funkció révén való elhárítása, amelyek a befektetők, a pénzpiacon jelen levők biztonságát veszélyeztetik. Egyfajta - ha szabad így fogalmaznom - fogyasztóvédelmi feladatot látnak el a pénzpiacot felügyelő jelenlegi intézmények, és ezt a fogyasztóvédelmi feladatot kell az esetleg az összevonás után létrejövő egységes felügyeleti intézménynek ellátnia. Arra van ugyanis szükség, hogy mindazok, akik a pénzüket akár bankokba, akár értékpapírba, akár biztosításba befektetik, azok bízzanak ezekben a pénzpiaci szereplőkben, intézményekben, ne otthon, a párnájuk alatt, hanem a pénzpiaci intézményekben tartsák a pénzüket, és ezáltal tegyék mobilizálhatóvá, felhasználhatóvá a megtakarításaikat. Ehhez biztonságra van szükség. Ahhoz pedig, hogy itt valóban biztonság legyen, olyan felügyeletre van szükség, amely adott esetben a kormánnyal szemben is érvényesíti a pénzpiac stabilitásának és biztonságának a szempontjait.
Márpedig ha az eddiginél rövidebb pórázon, egyfajta kézi vezérléssel irányíthatja a kormány ezeket a felügyeleteket vagy az új felügyeleteket, akkor ez a szempont bizony sérülhet. Elvégre a kormánynak sok esetben mások a szempontjai, a kormánynak adott esetben az lehet a szempontja, hogy mindenáron a költségvetés hiányát finanszírozza, a kormánynak mások lehetnek a szempontjai olyan tekintetben is, hogy adott esetben a megtakarításokat meghatározott, - még ezt is elképzelhetőnek tartom -, politikai szempontból fontos célokra irányítsa, mozgósítsa, ahol bizony a megtérülés, a befektetések biztonsága kérdéses lehet. A pénzpiaci felügyeletnek pedig az a feladata, hogy az ilyen törekvésekkel szemben is fellépjen, különösen egy olyan időszakban - és ma ez nem csökken, hanem erősödik -, amikor maga a kormány a pénzpiacok egyik fontos ágense, szereplője. Gondoljunk csak arra, hogy Magyarországon a bankprivatizáció leállt, sőt visszafordult, tehát a bankrendszer egyik főszereplője a kormány; gondoljunk arra, hogy egy költségvetési módosító indítvány nyomán az ÁPV Rt. tőzsdézni kezd, tehát az értékpapírpiacnak az egyik főszereplője is a kormány; gondoljunk arra, hogy a társadalombiztosítási piacnak, a nyugdíj- és egészségbiztosítási piacnak is hosszú ideig még éppen a kormány lesz az egyik főszereplője - ebben a helyzetben egyszerűen a befektetések biztonsága követeli meg, hogy ez a felügyeleti szerv legalább annyira független legyen a kormánytól, mint eddig volt.
Hadd tegyem hozzá, hogy az a bizonyos Postabank-példa, amit itt Kósa Lajos is meg mások is felhoztak, épp az ellenkezőjét bizonyítja, mint amire felhozták, hiszen amennyire az az újsághírekből tudható, az történt, hogy a bankfelügyelet szólt, de az akkori kormány félretette a figyelmeztetést. Vajon ha rövidebb pórázon lesz a felügyelet a kormányhoz képest, nem növekszik-e az ilyen típusú eljárás veszélye?
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot az összevonási elemében is kétségekkel kell fogadnunk, a felügyeletek önállóságát korlátozó elemében pedig a leghatározottabban el kell utasítanunk. A Szabad Demokraták Szövetsége a maga részéről ezt teszi.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
