BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy házszabály-módosításról van szó, igyekszem tartani magam a Házszabályhoz, tehát a részletes vitában a módosító indítványokról kívánok beszélni, s az MSZP-nek olyan javaslata kapcsán, amely elhangzott, de nem öltött módosító javaslati formát, nem kívánok reagálni.
Az előttünk álló módosító javaslat az eredeti előterjesztésben a frakcióalakításra vonatkozó tízfős létszámot kívánná tizenötre változtatni. Természetesen szó sincs róla, hogy ez a tizenöt nem felelne meg az Alkotmánybíróság határozatának, illetve az indoklásban foglalt elveknek, mint ahogy annak megfelel a tíz is és megfelel a húsz is. Természetesen szó nincs arról, hogy az Alkotmánybíróság ezt a számot bármilyen szempontból tiszteletben tartotta volna, csak azt állapította meg, hogy nem önmagában ennek a számnak a léte alkotmányellenes.
Azt már sokszor beszéltük, de újra el kell mondanom, hogy a megszűnésre vonatkozó 17. §-ban ez a szám csupán azért maradt meg, mert az Alkotmánybíróság egy adott megkeresésre és felvetésre nyilvánított valamit alkotmányellenesnek, az ennek megfelelő szakaszokat és pontokat törölte visszamenő hatállyal a Házszabályból, de természetesen azt nem vállalta, hogy ennek következményeit ő számolja fel és egy belső összefüggéseiben tökéletes Házszabályt állítson vissza. Tehát a tizenötös szám ilyen módon való megmaradása semmi esetre sem ennek az ajánlását vagy tiszteletben tartását jelenti.
Miért nem tizenöt és miért tíz, ha egyszer 1994-ben legutóbb ebben a számban volt megállapodás az Országgyűlés? Természetesen pontosan azért, mert közben előállt az 1998-as választásokat követő helyzet, ezt követően született egy alkotmánybírósági határozat, amelynek az indoklása számunkra annyiban lehet iránymutató, hogy bizonyos elveket megfogalmazott, hogy minek alapján próbáljuk helyreállítani a hiányzó szakaszokat. Ehhez az elvhez hozzátartozik, hogy a frakcióalakítás elsődleges oka és joga, hogy a parlamenti küszöböt átlépett pártok a népképviselet és népakarat teljesítése tekintetében a jogok teljességével rendelkezzenek és frakciót alakíthassanak. Ez vált mintegy fő szabállyá, és ehhez képest fogalmazza meg egyébként az Alkotmánybíróság az indoklásában második helyen azt - aki elolvasta és ismeri, tudja -, hogy az egyéni képviselőként parlamentbe jutott párttagoknak is, illetve menet közben függetlenné vált képviselőknek is, akik laza pártszerű csoportosulást alkotnak, lehetővé kell tenni a parlamenti munka belső hatékony szervezése érdekében a frakcióalakítást. Most tehát erről a létszámról beszélünk.
Az ügyrendi bizottság annak érdekében, hogy ezt a számot a lehető legcélszerűbben állapítsa meg, tájékozódni akart, hogy mennyi lehet egy öt százalék plusz egy szavazatot elért listás párt lehetséges legkisebb mandátumszáma. Többszöri egyeztetést követően az Országos Választási Iroda nevében dr. Tóth Zoltán nem fiktív vizsgálatot végzett, hanem az 1990-es, '94-es és '98-as tényleges választási eredmények adatai alapján számunkra megküldte azt, hogy számításaik szerint a küszöböt elérő pártok hat-hét országgyűlési képviselői helyet szerezhetnek. Tehát ez is előfordulhat adott esetben. Vagyis reális eséllyel lehet a magyar Országgyűlésnek olyan pártja, ha pont öt százalékot ér el, amely 6-7 mandátummal rendelkezik.
Nos, a tizenötös létszám fenntartását vagy csökkentését nekünk ehhez kell most mérni, mert az Alkotmánybíróság - még egyszer mondom - megadja azt a lehetőséget és az Országgyűlésre bízza annak a számnak a megállapítását, hogy független vagy pedig, mondjam így, MDF-típusú frakció létrejöhessen, azaz ha egyéni képviselők, adott párthoz tartozók listán nem szerezték meg a mandátumot, alakíthassanak frakciót. Ha most az Országgyűlés megszavazná ezt a módosítást a tizenöt főre vonatkozóan, akkor a következő választást követően könnyen előállhatna az a helyzet, hogy hét vagy nyolc fővel bekerül egy párt a listás eredménye alapján megkérdőjelezhetetlen módon, ugyanakkor tizennégy fő azonos képviselőcsoportot alkotni akaró, azonos párthoz tartozó képviselőnek nem adjuk meg a frakcióalakítás jogát, hiszen erre a tizenötös határt ültetnénk be.
Hogy lehet a legcélszerűbben megszüntetni ezt az ellentmondást vagy eltérést? Úgy lehet megszüntetni, hogy a frakcióalakításhoz egyébként szükséges számot a realitások és a lehetőségek szerint minél közelebb hozzuk ehhez a várható legkisebb listás számhoz. Ennek felel meg reálisan ennek a tízes számnak a meghatározása. Ez nem egy elrugaszkodott javaslat abban a tekintetben sem, hogy vajon tíz képviselőnek célszerű-e megadni a frakcióként való működés lehetőségét, hiszen 1990-ben ez a parlament úgy jött létre, hogy a frakcióalakítás határát tíz főben állapította meg.
Egyébként pedig azt, hogy különbséget tehetünk-e a között, hogy az egyéni képviselőként parlamentbe kerülő azonos párthoz tartozók frakciót alkothassanak, vagy menet közben jön létre új párt, mert kiválnak képviselők és frakciót szeretnének alakítani, azt az Alkotmánybíróság kifejtésében azonos körként kezeli. Ugyanis az Alkotmánybíróság azon az alapon kívánja megadni a frakcióalakítás jogát, hogy a belső munka hatékony szervezése érdekében így együttműködhessenek. Tehát pontosan az 1998-as választást követő alkotmánybírósági határozatban kifejtettek világítják meg, valamint a Választási Iroda számításai alapján világosan megkapott szám mutatja meg, hogy akkor járunk el célszerűen, ha létszámhatárként a tíz főt állapítjuk meg.
Köszönöm a figyelmet.
