CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy személyes vonatkozással kezdjem. Már ez a harmadik kormányprogram és pártprogram, amelynek megalkotásában részt veszek. (Derültség az ellenzéki oldalon. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hoppá! - Taps az ellenzék soraiból.) A pártprogram... Ne tapsoljanak olyan korán, uraim, a pártprogram a harmadik, de volt köztük kormányprogram is természetesen, mert talán elkerülte szíves figyelmüket, hogy annak idején, '90-ben és '90 előtt, az MDF egyik alapítójaként, annak a programjában, előkészítésében is részt vettem. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Igen-igen! - Zaj.) Bizony-bizony! Sajnos nem minden valósult meg belőle, sőt inkább kevés valósult meg belőle. De annak a programnak az egyik alappillére volt, hogy legyen sok kisvállalkozás, a nagyokkal és a nemzetköziekkel szemben, hogy legyen a kisemberek Magyarországa és a családok Magyarországa, élő, virágzó Magyarország.
Aztán telt-múlt az idő, '94-ben pártprogramot kellett írnunk - írnom. S annak mi volt az alapvető ígérete a választópolgároknak? A család. Állítsuk meg a magyarság tragikus fogyását, teremtsünk olyan adópolitikát, amelyben van értelme gyermeket szülni! Állítsuk meg a magyar értékek külföldre vándorlását, kiárusítását, teremtsünk saját hazát magunknak!
Nos, ezzel a programmal nem sok sikerünk volt '94-ben. '98-ban azonban, amikor szinte ugyanezt a programot dolgoztuk ki, a nemzetépítő állam programját, amelynek ugyancsak a család, a magyar megmaradás, a sok kisvállalkozás és az adócsökkentés volt a középpontjában, itt vagyunk a parlamentben.
A sors iróniája, hogy az ellenzéki oldalon állunk, de nagyon ostobáknak kellene lennünk, és magunkkal szemben teljes mértékben következetleneknek, ha mindennek ellenére ahhoz a szerephez ragaszkodnánk, amelyet a sors ránk osztott, és nem ahhoz a szerephez, amelyet mi igaznak tartunk. Így tehát ami itt elhangzott a miniszterelnök úr szájából, és ami korábban mint program megjelent a Fidesz és a vele koalícióra lépő pártok programjában, az általunk is mindig vállalható volt, és ennek fejében - emlékeznek rá - a kormányprogramot támogattuk; nem törődve azzal, hogy emiatt milyen minősítéseket kapunk, és még azzal sem - és ezzel ezután sem fogunk törődni -, hogy ennek fejében vajon mi jut nekünk. Nem ezt nézzük.
Azt nézzük, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a magyarság megmaradjon. (Zaj az ellenzék padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Legfeljebb visszafizetik...) S ezen az úton haladva - noha elégedettek a kormány működésével természetesen nem lehetünk, mert mi sokkal határozottabb lépéseket szeretnénk, hiszen radikálisak vagyunk - sokkal gyorsabb és talán keményebb lépéseket is elvárunk, mégis azt kell mondanom, hogy amit a Postabankkal, az adózás megreformálásával és a családok támogatásával nemcsak ígértek, hanem végre is hajtottak, amit a társadalombiztosítás megfogásával tettek, az kiváltotta helyeslésünket, és ezután is helyeselni fogjuk a kormányt, ha ezen az úton jár.
Ami a jelenlegi helyzetet egy kicsit megnehezíti, az a világhelyzet, és ebben ennek a kicsiny országnak a helyzete. Itt sajnos nem oszthatom a miniszterelnök úr reménykedését. Lehet, hogy koromnál és tapasztalataimnál fogva, de kénytelen vagyok nagyobb óvatosságra és körültekintő, védekező intézkedésekre felhívni a figyelmét.
Majd a nap során, a napirend előtti felszólalásomban, amennyire lehet, részletesebben is kitérek erre, de annyit most is, kritikaként is elmondhatok, hogy az úgynevezett orosz válságról van szó és annak a teljes körű szemléletéről.
(9.50)
Talán majd még egyszer el fogom mondani, hogy ez nem orosz válság, ez világválság, a nemzetközi pénzvilág válsága, amelyhez Magyarország az előző kormánya és kormányai jóvoltából - egykoron még a Fidesz támogatásával is -túlságosan szorosan kötődik. A válságot nem az orosz emberek ilyen vagy olyan magatartása okozza, hanem a rosszul felépített pénzügyi rendszere a világnak, amely állandóan a szegényebbektől a gazdagok felé áramoltatja a pénzt, a tőkét, és félelmetes nyomort hagy maga után, amikor kivonul. Rombolja a természetet elképesztő mértékben, annyira, hogy az egész emberiség létét is fenyegeti. Ha tehát a kormány nem tesz meg mindent annak érdekében is, hogy a Postabank-ügy után ezektől a nemzetközi pénzügyi rendszerektől is megkezdje elszakadó hadműveleteit, akkor félő, hogy a válság begyűrűzik, és mindazt a jót, amit végre akar hajtani, nem tudja végrehajtani.
Mi arra akarjuk kérni, azt tanácsoljuk, hogy ezt a nagyon bátor, kétségtelenül kockázatos lépéssorozatot is legalább kezdje el, és mi ebben is támogatni fogjuk. Köszönöm. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Helyes! - Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)
