IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Biztos Asszony! Képviselőtársaim! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének jelentése a hivatal működéséről, az egyes panaszok és intézkedések jellemzőiről, a panaszok elutasításának gyakorlatáról, az alkotmányos visszásság miatt vizsgált panaszok általános jellemzőiről, tapasztalatairól, az országgyűlési biztos által tett kezdeményezésekről, ajánlásokról, az egyes jogszabálytervezetek véleményezéséről, szakmai kapcsolataikról és egy gazdag példatárról szól rendkívül részletesen, kimerítően, és úgy véljük, hogy hitelt érdemlő tájékoztatást adva. Az eddigi hozzászólásokban főként ezen fejezetek szerint érintették a hozzászólók az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentését, adatokat is idézve és mintegy visszamondva a jelentésből. Én mindezt nem kívánom megtenni azért, mert úgy vélem, hogy ez minden képviselőtársam rendelkezésére állt, és önmagában véve a száraz adatok közlése még nem feltétlenül tükröz valós képet Magyarországon az állampolgári jogok tényleges helyzetéről.
Ellenben a jelentésnek azon része, amely az egyes alkotmányos jogok érvényesülésével kapcsolatos megállapításait, helyzetelemzését tárja elénk, annál inkább mutatja, milyen döntő jelentőségű teendőnk van országgyűlési szinten, illetőleg a kormányzatnak kormányzati szinten ahhoz, hogy azokat a visszásságokat, amelyek különösképpen az elmúlt négy évben következtek be, orvosolni tudjuk. Az egyes alkotmányos jogok érvényesülését a teljesség igénye nélkül, de a jelentés alapján kívánom úgy végigvenni, hogy abból egy általános képet kaphassunk.
Az első, amit érinteni kívánok, a tulajdonhoz és az örökléshez való jog, amivel kapcsolatosan az alkotmányos visszásságok tárgyalása alapján is vizsgálatot indított az országgyűlési biztos, mégpedig a privatizációval kapcsolatos visszásságok kiderítése érdekében. A bizottságban is volt módomban említeni ezen részt, ami szerint olyan vagyon is privatizálásra került, amely ugyan jogilag a privatizálandó vagyonhoz tartozott, mégis ezen vagyonnak eme része már a későbbiekben nem tartozott szorosan a gazdasági működéshez. Erre a biztosi felvetésre az akkori privatizációs miniszter kizárólag azt a választ adta, hogy miután az ideiglenes állami vagyon mintegy legnagyobb része száz százalékban magántulajdonba került, ezért nincs értelme jogszabályi változtatásnak.
(18.10)
Ez a mi olvasatunkban - itt is el kell mondanom a plenáris ülésen - azt jelenti, hogy mindazt, ami törvényellenesen, jogtalanul került privatizálók kezébe, amit jogtalanul birtokolnak, az akkori privatizációs miniszter értelmezése szerint megtarthatják, mi több, a továbbiakban is törvényesen élhetnek vele pusztán azért, mert eső utáni köpönyegnek minősíti az intézkedés lehetőségét.
A biztosi jelentésnek ez a része megerősíti a Magyar Igazság és Élet Pártját azon elhatározásában, hogy minden törvényes eszközzel, így a közvélemény tájékoztatásával és törvényes politikai nyomásgyakorlással is mindent elkövessen annak érdekében, hogy a rablóprivatizációt felülvizsgáljuk, hiszen a tulajdonhoz való jogot össznemzeti szinten vonták meg a magyarságtól. Ez a lényeg, amit ebből a szempontból elmondhatunk ezen alkotmányos alapjogról, s a nemzeti vagyon 80 százalékának elrablása az egész magyar nemzet tulajdonjogát megsértette.
A házasság, a család és az ifjúság érdekeinek védelméről szóló alkotmányos alapjoggal kapcsolatosan szükségesnek tartjuk egy általános vizsgálat elrendelését a közszolgálati magyar televízióban és rádióban, mely kimutatja, hogy ez a két intézmény teljesíti-e alkotmányos kötelezettségét, működése, műsorpolitikája megfelel-e az alkotmány 15. §-ának, melyben a Magyar Köztársaság - mint szól az alkotmány, kijelenti - védi a házasság és a család intézményét. Meglátásunk szerint a Magyar Televízió és a Magyar Rádió műsorpolitikája nemhogy nem védi ezt a két intézményt, hanem tudatosan támadja, lejáratja, s ezáltal negatív példát állítva a magyar társadalom elé, eleve lehetetlenné teszi ezen jogok érvényesülését az egyéni, a személyes életben.
Az élethez és az emberi méltósághoz való jogról annyit, hogy köszönettel tartozunk az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének azért, hogy a honvédséget érintő átfogó vizsgálatot elvégezte. Külön köszönet azért - ezt lelkipásztorként is hadd említsem -, hogy az öngyilkosság helyzetével, az öngyilkosok helyzetével is foglalkozik ez a jelentés. Figyelembevéve, hogy Magyarország már jó ideje vezeti az öngyilkossági statisztikát, azt hiszem, ezen a téren a legszorosabb együttműködésre van szükség az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, minden biztos, az Országgyűlés, illetőleg az egyházak között.
Ellenben szintén egyházi szempontból hadd említsem meg, noha természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindazok, amiket elsorolok, jelentős részt hatáskörileg nem tartoznak közvetlenül az országgyűlési biztoshoz, mégis az élethez való jognál feltétlenül meg kell említenünk annak nemcsak sérülését, hanem megtagadását, mégpedig százszázalékos értelemben ott, ahol a legvédtelenebbek nem tudnak semmit tenni az élethez való joguk érvényesítéséért. Itt nyilvánvalóan az úgynevezett magzatvédelmi törvényről van szó. A Magyar Igazság és Élet Pártja mindezt ultraliberális törvénynek tartja, mivelhogy szankcionálási lehetőséget valójában nem helyez kilátásba. A kádárista abortusztörvény, illetőleg gyakorlat több lehetőséget biztosított erre - önmagában véve az abortuszbizottságoknak is elriasztó hatása volt ez ügy tekintetében -, jelenleg viszont ezt az elriasztó hatást nem érzékelhetjük. Akár népszerű lesz egy politikus vagy politikai párt ezen kijelentése miatt, akár nem, úgy véljük, hogy az élet védelme érdekében mindezt meg kell tennünk. Ha a népesedéscsökkenés történelmi lépték szerint az egész emberiség történelmét figyelembevéve békeidőben ilyen egyedülálló ütemben halad tovább, abban az esetben az országgyűlési biztos a jövőben legfeljebb csak a kegyeleti jogok biztosításával foglalkozhat, de az élők jogainak biztosításával nem.
A szabadsághoz, a személyi biztonsághoz, a szabad mozgáshoz való jog kapcsán egyetlenegy konkrét észrevétel: alkotmányos visszásságnak - mint mondja a jelentés - minősítette a vizsgálat azt is, hogy a nagyszámú kötelezően előírt szolgálat, ezen belül pedig a havonta nyolcnál több 24 órás fegyveres szolgálat hiányos szabályozása lehetőséget ad a joggal való visszaélésre és a sorkatonák szabadságának korlátozására.
Itt még egy ilyen visszaélési lehetőséget hadd említsek, az őrző-védő kft.-k tevékenységét, amelyet kormányrendelet szabályoz kormányrendeleti szinten, viszont úgy véljük, hogy itt is megjelenik a polgárok mozgásszabadságának korlátozása, éppen ezért szerintünk szükség van törvényi szintű szabályozásra.
A véleménynyilvánítás szabadságánál, tudva azt, hogy az országgyűlési biztos asszony jelentése szerint és bizottsági tájékoztatója szerint is szinte az egyetlen nyomásgyakorlási eszköz a nyilvánosság a sajtón keresztül, mégis arra kérjük a biztos asszonyt, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának helyzetét elsősorban a televízió hírműsoraiban vizsgálja meg; hiszen a televízió elnökének tett belkörű jelentés szerint a választás hónapjáig, májusig 87 százalékos volt ezen hírműsorokban az elmúlt időszak kormánykoalíciójának, az MSZP és az SZDSZ politikusainak a szereplése, kizárólag májusban vált ez az arány 50-50 százalékossá. Ez mutatja, hogy teljes értelemben vett szabad választásról éppen ezért 1998-ban nem beszélhettünk.
A véleménynyilvánítás szabadságát, úgy véljük, korlátozza a mind a mai napig érvényben lévő, eredetileg '96 májusában érvénybe lépett, Göncz Árpád köztársasági elnök által beterjesztett törvény, amely büntető törvénykönyvi módosítás volt. A MIÉP az Alkotmánybírósághoz fordult ezzel kapcsolatosan, és sikerült elérni ezen törvény gyülekezési szabadságra vonatkozó korlátozó intézkedéseinek a felfüggesztését, viszont a törvény az uszítás fogalmát meglehetősen szubjektíven fogalmazza meg, és ez megint csak lehetőséget ad arra, hogy az ellenérzés kinyilvánításának lehetőségét is megkérdőjelezze, noha ezt még a kisebbségi, etnikai biztos is jogszerű lehetőségnek tartja abban az esetben, ha nem meríti ki az uszítás kategóriáját.
A gyermek védelemhez való jogához annyit, hogy az alkotmány 67. §-ának (2) bekezdése kimondja, a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. Az új kormány gyakorlata reménység szerint valóban lehetőséget biztosít ezen alkotmányos jog érvényesülésére, az előző kormány viszont mindent megtett, hogy ez ne érvényesüljön, éppen az egyházi iskolákat sújtó diszkriminatív eljárás következtében. A kettős adózás kényszerének megszüntetése jelentheti azt, hogy minden szülő egyforma anyagi lehetőségek közepette biztosíthatja az általa ténylegesen elhatározott nevelést gyermekei számára.
Végül a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatosan köszönjük a biztos asszonynak a gyógyszerellátással kapcsolatos emberi jogi problémák felvetését, hiszen valóban a gyógyszerárak mérhetetlen emelkedése eleve ezt, az élethez és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot sérti. Viszont, mint a bizottságban is említettem, a jelentés kitér arra a részre, amelyben az egészségügyi és szociális ellátórendszer átalakulása következtében az alkotmányos visszásság vizsgálatát taglalja, és azt állítja, hogy nem valósult meg ilyen jellegű visszásság, illetőleg ennek a gyanúja nem igazolódott. Akkor is említettem, hogy sajnos több tapasztalat azt mutatja, hogy ez a tényszerű jogellenesség fennáll, és ennek orvoslása feltétlenül szükséges. Elfogadtam akkor azt a választ, hogy abban az esetben, ha törvény fogja előírni, hogy egy 17 ezres városban kórház legyen, akkor a biztos asszony mindent megtesz, hogy ennek érvényt is szerezzen.
(18.20)
Viszont itt az a gond, hogy ha törvény nem is írta elő, de a gyakorlatban sok ilyen méretű városban volt kórház. Ezeknek a kórházaknak a bezárása, az ágyszámleépítés eleve a legmagasabb fokú testi és lelki egészséghez való jogot sértette.
Összességében véve mindezek alapján - miután meglátásaink szerint a jelentés alapvetően az állampolgári jogok érvényesülését kívánja biztosítani és elérni - a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a jelentést elfogadásra ajánlja.
Amit az országgyűlési biztos asszony az Országgyűlés számára terjesztett be törvényhozási javaslatként, ajánlás formájában, természetesen támogatjuk, támogatjuk az idegenrendészeti törvény módosítását, valamint a temetőkről és kegyeleti közszolgáltatásokról szóló törvény módosítását is. Végül hadd említsem meg - és ez a kormányoldalnak szól -, fontosnak tartjuk, hogy ebben a munkában részt vegyenek az egyházak is, különösen a történeti egyházak. Hiszen számos temetkezési vállalat és kft. megsérti az egyház íratlan szabályait, az egyes területi elvek érvényesülését, egyes lelkészeket, sőt mi több, információink vannak arról, hogy állelkészeket is előnyben részesítenek a szolgáltatás elvégzésének anyagi javaiért. Nyilvánvaló, hogy mindez tarthatatlan, éppen ezért szükség van az egyházakkal való egyeztetésre.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
