DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A rendszerváltást követő egészségügyi reformok fontos célkitűzése volt, hogy a háziorvosokat alkalmassá tegyék a definitív betegellátásra. Az egészségügyi vezetők helyesen látták, hogy ezen a szinten a leghatékonyabb az ellátás, és az ára töredéke a kórházi ellátásnak. Sohasem látott pezsgés következett be a magyar egészségügy történetében. Sok ezer háziorvos rendkívüli erőfeszítéseket vállalt, hogy megfeleljen a továbbképzések, a vizsgák és a szakvizsga megszerzése feltételeinek. Ugyanakkor milliós nagyságrendű anyagi áldozatvállalásra is kényszerültek, de a megszerzett nagyobb tudást nem követte sem erkölcsi, sem anyagi elismerés. A Bokros-csomag megszüntette a több szakvizsgával rendelkező háziorvosok magasabb szakmai szorzóját, és a szakvizsgával rendelkező háziorvosok ma sem írhatnak fel szakorvosi képesítéshez kötött gyógyszereket. Erre egy rövid példával mutatnék rá.
Létezik egy, a véralvadást jó irányban befolyásoló gyógyszer, amelyet neurológus vagy belgyógyász szakorvos írhat fel. Így a várostól távol lakó beteg sokszor 50-60 kilométer út megtétele után - természetesen a tb költségén és a munkájából kiesve - jut hozzá havonta egy olyan gyógyszerhez, amelyet esetleg élete végéig kell szednie. Ugyanakkor a tömegközlekedést igénybe venni nem tudó beteg esetén mentőszállítással a gyógyszerhez való jutás költsége már 10 ezer forintot is elérhet.
Tisztelt Miniszter Úr! A gyógyítás nem tehető úgy olcsóbbá, hogy a szükséges gyógyszerhez való hozzájutás útját megnehezítjük, kacskaringóssá tesszük, mert a hosszabb út sokkal drágább.
Kérdésem: szakvizsgának tekinti-e a miniszter úr a családi orvosi szakvizsgát, és ha igen, ez miben nyilvánul meg a gyógyszerfelírás kompetenciájában? (Taps az FKGP soraiban.)
