DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ha megengedik, akkor mondandómat az előttem szóló kérdésére adandó egymondatos válasszal szeretném kezdeni. Hova vezet mindez? Egy dolog felől biztosíthatom önöket: proletárdiktatúrához nem fog vezetni. (Taps és derültség a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Zaj.)
Elhangzott néhány olyan kérdés, amelynek súlya kétségtelenül megérdemli azt, hogy akár napirend előtt is néhány mondat erejéig foglalkozzunk velük. Az első kérdéskör az önkormányzatok és a kormányzat viszonya. Kétségtelenül igaz, személyesen én magam is szeretném, a kormánykoalíciós pártok is szeretnék, ha Magyarországon az önkormányzatok nem úgy fognák fel a saját maguk teendőit és feladatát, hogy a kormány szándékaival szemben ellensúlyt képezzenek.
(15.40)
Olyan önkormányzatokat szeretnénk látni - párthovatartozástól függetlenül -, amelyek osztoznak azokban az elvekben és célokban, amelyekre a magyar választópolgárok 1998 májusában igennel szavaztak. Azt szeretnénk, ha az önkormányzatok és a kormányzat viszonyát nem a viták, nem a kölcsönös ellensúlyképzések jellemeznék, hanem a közös célok érdekében történő együttműködés. Ezt a viszonyt tűztük ki célul, és nagyon remélem, hogy a magyar nép a soron következő önkormányzati választásokon ilyen önkormányzatokat választ majd. (Taps a kormánypártok soraiban.) Mi - a kormány nevében mondhatom - készen állunk az együttműködésre. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így lesz! - Taps.) A kormány nevében tehát azt mondhatom, hogy készen állunk az önkormányzatokkal való együttműködésre.
Az a kérdés - ha már az előttem szóló labdarúgó-hasonlatot használt -, hogy a játékszabályok, amelyek szerint a kormány a kormányzással együtt járó tevékenységét folytatja, milyen szabályok szerint bonyolódnak, azt tudom mondani önöknek, hogy a szabályok mindannyiunk számára ismertek, az önök számára is, a mi számunkra is: alkotmánynak nevezik, és a fennálló magyar jogrendszernek nevezik, s a kormány eddigi döntéseit is ez alapján hozta, és ezután is ezek szellemében kíván eljárni. Egy dolog azonban kétségtelenül igaz - ha már önök ezt a hasonlatot hozták -: verseny, demokrácia, alkotmányos jogok, esélyegyenlőség csak ott van, ahol az egyik csapat nem zárja be a másik csapatot az öltözőbe, mielőtt megszólal a játék kezdetéhez vezető sípszó. (Taps, derültség a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) Ezért a kormány továbbra is megpróbál esélyegyenlőséget teremteni, mert az esélyegyenlőség vezethet csak el a tisztességes versenyhez. Ezt sohasem tagadtuk korábban sem, nem áll szándékunkban a jövőben sem eltagadni.
Ami pedig azt a kérdést illeti, amelyet képviselő úr feltett, hogy vajon miért nincsenek tárgyalások az MSZP és a kormány között: azért - adhatom meg önnek válaszképpen -, mert a magyar választópolgárok nem akartak nagykoalíciót ezzel szemben akartak polgári kormányt. Készen állunk a Szocialista Párttal, bármelyik ellenzéki párttal való egyeztetésre - ennek a formája a parlament, s a parlamenti frakciók közötti együttműködés. Erre nézve javaslatunkat megtettük, Szájer képviselő úr tárgyalásokat kezdeményezett. (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiból: Óh!) Sajnálom, hogy önök ezeket elutasították.
Köszönöm szépen a megtisztelő hozzászólásokat. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
