ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Tulajdonképpen nehéz feladat egy-egy adóról, annak változásairól beszélni és azt megítélni úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk az adók, illetékek és járulékok rendszerbeli vagy egyéb változásainak összességét. Tulajdonképpen nem is nagyon lehetne egy jogszabályt kiemelve arról külön tárgyalni. Ezért bevezetésként engedjék meg nekem, hogy a részletek elhagyásával néhány szót ejtsek a lakosság terhelhetőségi szintjéről, és az állami adó jellegű bevételek valamilyen sajátos, fordított rendszeréről, valamint belső ellentmondásairól. Tudniillik amennyiben a költségvetést megalapozó adók, illetékek és járulékok javasolt rendszerét és ezek összhatását vizsgáljuk, akkor minden ellenkező híresztelés és propaganda ellenére a következő tendenciákat ismerhetjük fel:
A lakosság adó jellegű terhei nőnek. A tehernövekedésnek nem sok köze van az arányos teherviselés fokozottabb érvényesítéséhez. Adórendszerünk felülről lefelé végzi továbbra is az újraelosztást - egy fordított adópiramis -, ahelyett, hogy ez a folyamat alulról felfelé történne, ami logikusabb és lényegesen egyszerűbb is volna minden szempontból. A javasolt módosítások felerősítik a monetáris rendszer által generált folyamatokat ahelyett, hogy tompítanák azokat, vagyis a szegények száma egyre nő, és a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek. Lehet, hogy a gazdagok száma idővel egyre kevesebb lesz, de egyre nagyobb vagyonkoncentráció mellett, az egyszer biztos.
Az adórendszer 1999. évi változásának irányáról kiadott tájékoztató ismét és megint mindent a GDP-hez viszonyít, és ahhoz viszonyítva értékel. Ez sajnos - ezt már kifejtettem egyszer -, nem mindenben helytálló következtetések levonására csábítja az előterjesztőt, a nemzetközi ajánlásokra való hivatkozások pedig kissé nevetségesek, hiszen olyan, mintha a bálnák ajánlásait általában a hangyákra nézve kívánná valaki kötelezővé tenni. Meg kell mondanom, hogy a változtatások összességéhez tulajdonképpen nem kellett kormányváltás, ez ment volna enélkül is.
Nézzük e vázlatos bevezető után a személyi jövedelemadó tervezett változtatását. Úgy tűnik - ezt sajnos, meg kell jegyeznem -, hogy akik ezt a javaslatot kidolgozták, nem nagy barátai a polgári kormánynak, legalábbis ha az ígéretekhez viszonyítjuk. A javaslat nem szüntet meg általunk elképesztőnek tartott anomáliákat, de ehelyett bőven megajándékoz bennünket újakkal is.
A Magyar Igazság és Élet Pártjának az a véleménye, hogy semmivel sem védhető, elképesztő orcátlanság volt, amikor valakik kitalálták, hogy a nyugdíj bármilyen összefüggésben a személyi jövedelemadó alapja lehet. Úgy tűnik, ezt a diszkriminációt a polgári kormány fenn kívánja tartani. Tudom, ilyen bérek mellett az adó önmagában is - ahogy mondani szokták - az állam arroganciája, de azért az több a soknál, amit a nyugdíjasokkal tesznek! Amikor nyugdíjasaink munkát vállalnak, az 90 százalékban, a legtöbb esetben kényszer; élni akarnak, esetleg lakást, rezsit kifizetni, és néha talán még enni is. Ezeket az embereket sarcolja meg az állam? Ezeket az embereket hozza olyan helyzetbe, hogy kényszer-munkavállalásuk mellett végül is kevesebb legyen a munkájuk által elért jövedelem, mint másé? Szégyenletes! Hogy mennyire az? Például nem adózik a kamatjövedelem, még akkor sem, ha az tíz nyugdíjas tízévi nyugdíját jelenti valakinek, akinek már amúgy is sok pénze van, valószínűleg az utóbbi tíz évben a mi zsebünkből kilopva. De a nyugdíjast megsarcoljuk! Bravó!
(11.00)
Egyébként megjegyzem, úgy tűnik, a kamatjövedelmekről nem sok fogalmunk van, pedig érdemes lenni tájékozódni. Az általunk úgy csodált és áhított fejlett nyugati országokban a vagyonnövekedés leggyorsabb eszköze a kamatos kamat. Minden más vagyonnövekedés eltörpül emellett, és van egy nagy előnye: ehhez még dolgozni sem kell. Óriási vívmány - legalábbis így lett tálalva - a hat adólépcső, adókulcs háromra csökkentése.
Az indoklás még valami olyasmit is emleget pozitívumként, hogy így közelít a rendszer a lineáris - zárójelben írják: egykulcsos - rendszerhez.
Nem tudom ugyan, hogy ez miért és hol követelmény, és ez miért lenne nálunk korszerű, azt mindenesetre eléri a javasolt rendszer, hogy alapesetben, a bérből, fizetésből élő egyedülállóak esetében a bruttó 13 százalékos keresetnövekedés mellett is csökken a reálkereset 1 és 8,5 százalék között. Egy ideig nem változik, aztán egy picikét megint csökken, és - mit tesz isten! - a legmagasabb régiókban minél többet keres valaki, természetesen annál kedvezőbb számára ez az adórendszer!
Mi a bajom ezzel? Roppant egyszerű! Egyrészt családon belül pont a legalacsonyabb jövedelműeknél a férj annyival kap kevesebb nettó bért, mint amivel többet kap a felesége, ha van gyerek, vagy fordítva. Akkor meg minek ez az egész játék?
Aztán milyen adózási gyakorlat az, hogy a minimálbért is megadóztatjuk? Ilyen esetben egy munkanélküli feleség elég ahhoz, hogy ketten kevesebből éljenek, mint a létminimum. De adót, azt fizetnek! Mi ez? Ez vetekszik Bokros Lajos hagymázos agyszüleményeivel! Én szégyellném magam, ha ilyet terjesztenék elfogadásra az Országgyűlés elé!
Samuka! Mi akarsz lenni, ha megnősz? - Multimilliomos Magyarországon! Mert ebben az országban, úgy látszik, csak multimilliomosnak érdemes lenni. Csakhogy a valamiféle középosztály egyre lejjebb süllyed, és egyre kevesebb az egyre gazdagabb elit. Mi ez? Szociális piacgazdaság? Hát mit akar ez az állam? Folytatjuk a Bokros-féle nép- és nemzetellenes pénzpolitikát? Hol van itt arányos teherviselés? Mivel arányos? Aztán miért haragszik ez a kormány pont azokra, akik mindig mindent megfizettek, mert nem tudják kikerülni: a bérből és fizetésből élőkre?
A havi 4200 forintos adójóváírás lecsökken 3000 forintra; az éves jóváírás 20 százalékról 10 százalékra, de a csökkentett adójóváírás is csak 83 ezer forint/hó bruttó bér szintjéig vehető igénybe.
Újból el kell mondanom: buta magyar, miért tanulsz te, miért van neked diplomád, miért töröd te magad, miért akarsz te valamit elérni ebben az életben? És megkérdezem: a Pénzügyminisztériumban hány értelmes, hadra fogható ember élhet majd ezzel a kedvezménnyel, államtitkár úr?
Ugyanakkor természetesen azok, akik az 1999. évben az 1 876 100 forintot meghaladó jövedelmet realizálnak, az azt meghaladó rész után nem fizetnek járulékot, mert miért fizetnének. Ez igen! Ez is haladó hagyomány, tudom, csak a karbantartásról kellett gondoskodni! Csakhogy a bolsevik reformkommunista agyszüleményektől egyszer már meg kellene tudnunk szabadulni! Bizony, úgy gondolom, joggal elvárható lett volna ez az önmagát polgárinak hirdető kormánytól.
Más baj is van azonban a járulékokkal: a bruttó bérből, vagy ha úgy tetszik, jövedelemből levonják az adót, de levonják a járulékot is. Nem kétszer adózik itt valami? Mi ez? Ez is nemzetközi elvárás, közeledés a linearitáshoz, vagy csak badarság?
Adóztatjuk az értékpapírt, ha valaki piaci ár alatt jut hozzá. Nesze neked, dolgozói részvény! Igaz, a spontán privatizációval vagyonokat lehetett szerezni egy perc alatt, és természetesen adómentesen. Adóztatjuk a felvett hitel kamatkedvezményét, de milliárdos kamatjövedelmeket nem.
Vállalkozóbarát, hazai befektetőket ösztönző adórendszer - mondják. Jó volt erről hallani, hogy ilyet várhatunk. Aztán - el kell olvasni a javaslatot - azt látjuk: csak korlátozás, kedvezményszűkítés. Íme, még Bokros Lajost is lehet überelni! Nézzék csak meg a javaslat 10., 13., 14., 18., 19. §-át!
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem foltozni kell ezt az adórendszert - és most megint az egész csomagról beszélek -, hanem a liberálbolsevik torzókat kell felváltania egy tisztességes, átgondolt, összhatásában is górcső alá vont és megvizsgált, új, valóban a polgári tisztesség alapján álló adórendszernek! Ez nem az!
Ez így egészében elfogadhatatlan számunkra, rendszerében is, és maga ez a szóban forgó törvénymódosítás is. Ez egy lépcső lehet, de ez a lépcső sajnos nem vezet sehova. Ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a javaslatot - most már a személyi jövedelemadóról szólok - nem tudja elfogadni.
Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
