DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvény olyan új szabályozást jelent a magyar jogrendben, amely az euro-atlanti integrációs folyamathoz való csatlakozás rendszerében minden körülmények között feltétlenül szükséges, nemcsak azért, mert a nemzetközi szabályok ezt megkövetelik tőlünk, hanem elsősorban azért - hadd csatlakozzam az előttem felszólaló képviselőtársam utolsó gondolatához -, mert ez egyben biztosítja a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsága szempontjából is a legalapvetőbb titkok megőrzését, kezelését és annak a magyar közigazgatásban történő működését.
(12.50)
Ezen túlmenően úgy érezzük - és szeretném hangsúlyozni, hogy szükség van ennek a törvénynek az elfogadására, és a NATO-nál nincs külön előírás arra, hogy valamely leendő tagállam ilyen és ilyen tartalmú törvényt fogadjon el. Azonban olyan jellegű követelményre, amely lehetővé tenné az adott szövetségi rendszer együttes működését az alapvető feladatokat illetően, erre viszont minden állam önállóan, saját maga tett vállalást. Így többek között a Magyar Köztársaság is, amikor 1998. július 20-án a magyar kormány Brüsszelnek megküldte azokat a minimálisan teljesítendő követelményeket, amelyeket még az előző kormány készített elő. Ebben a csomagban többek között az azzal kapcsolatos teendőink is megfogalmazásra kerültek, amelyek lehetővé teszik, hogy átvegyünk olyan okmányokat, amelyek nélkül a Magyar Köztársaság biztonságával összefüggő kérdéseket mi magunk sem tudjuk tervezni.
Ez egyben garanciát ad arra, hogy ezeket az okmányokat olyan személyek kezeljék, a technikai eszközök olyan biztonságot adjanak, az adott információk pedig a megfelelő rendszeren belül olyan mechanizmuson menjenek keresztül, amelyek garantálják a titkok megőrzését, legyenek ezek állami, szolgálati titkok, vagy éppen a másik oldalról lehetővé teszik azt, ami a demokráciában alapvető követelmény, hogy a polgári lakosság megismerhesse mindazokat a tényeket, eseményeket, előre láthasson és támogathasson olyan tevékenységeket, amelyeket akár a kormánynak, akár a törvényhozásnak kell megszavaznia, amelyek számára mint választópolgár számára egy polgári demokráciában természetes követelményként jelentkeznek.
Ennek a követelménynek kíván eleget tenni ez a törvény, és ebben sajnos egy kicsikét késésben vagyunk. Tessenek belegondolni, hogy nemcsak a személyi, hanem a technikai feltételek és a mechanizmusok kialakítását gyakorlatilag meg kell oldanunk, el kell végeznünk. Ezért a kormány, amikor az előterjesztést megtette, arra törekedett, hogy a törvény elfogadását követően azonnal miniszteriális intézkedések és más egyéb intézkedések sorozata felgyorsítottan tegye lehetővé azt, hogy emiatt semminemű hátrány az első perctől kezdve ne érhesse a Magyar Köztársaságot.
Úgy érezzük, hogy a szükséges feltételeket a nemzetbiztonsági törvény biztosítja, az a felügyeleti rendszer pedig, amely a törvényt követően kialakításra kerül, lehetővé teszi, hogy folyamatosan egyrészt az adott szolgálat a kormány irányába, a kormány pedig a parlament irányába, részben a szakbizottságokon keresztül - így a nemzetbiztonsági bizottságra gondolok vagy a honvédelmi bizottságra adott esetben -, részben pedig az Országgyűlés folyamatos tájékoztatást kapjon ennek a törvénynek a szigorú betartásáról. És ha már itt tartok, tisztelt képviselőtársaim, tegnap, tegnapelőtt folytattunk tárgyalásokat Brüsszelben csatlakozásunk előestéjén azokról a minimális feltételekről, amelyeket a magyar kormány vállalt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy külön hangsúllyal szóljak egyetlen ilyen kiemelt követelményről. Ez pedig: olyan világban élünk, a Magyar Köztársaság a Balkán közelében olyan feszültséggócokkal telített világban található, amely - és itt engedjék meg, hogy megint visszautaljak képviselőtársam utolsó felszólalásában elmondott gondolatára - egyenesen szükségessé teszi, hogy a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsága érdekében sokkal fokozottabban vigyázzunk titkainkra, azokat őrizzük, amelyek pedig nem titkok, azokat pedig a teljes lakosság kellő időben, kellő tartalommal megértse, hogy támogassa tevékenységünket - gondoljunk csak a Koszovóval kapcsolatos válságkezelés eseményeire.
És tudom, hogy e törvényjavaslat tárgyalásához nem közvetlenül kapcsolódik, de egy perc erejéig engedjék meg, hogy utaljak arra: tegnapi tárgyalásaink befejeztével, tegnap este, a NATO nemzetközi szervezetében óriási elismerést váltott ki, hogy egyrészt a magyar parlament kész, képes arra, hogy konszenzussal a jogharmonizációs csomagot elfogadva, de jure tagsága első percétől ennek a szervezetnek teljes jogú tagjává váljon, másrészt az első perctől kezdve a '90-ben megkezdett folyamatot - amely kreativitást, önállóságot, kezdeményezőkészséget és a térségre kiterjedő stabilitást sugárzott ki - a Magyar Köztársaság biztosítani tudja, parlamentje konszenzussal elfogadja a jogharmonizációt. Ennek nemzetközi súlyáról, tekintélyéről én most - engedjék meg - nem tudok külön szólni, de ha ez csorbát szenved, úgy érzem, hogy a Magyar Köztársaság előző nyolcéves tevékenysége a kül-, a biztonság- és a védelempolitikai konszenzus tekintetében, a szavahihetősége és e tekintetben a környező országokat segítő tevékenysége olyan csorbát szenved, amellyel valamennyi politikusnak lelkiismeretesen szembe kell nézni, választópolgáraival szembe kell néznie, sőt, mi több, szabadjon azt mondanom, a magyar nemzet XXI. századi biztonsága alapvető feltételeinek megteremtésénél szembe kell néznie.
Tisztelettel kérem tehát képviselőtársaimat, hogy ezt a törvényt, amelyről most tárgyalunk, amelynek tárgyalása nemrégen fejeződött be, a lehetőség szerint e gondolatok jegyében támogassák, félretéve minden mást, ami alatta állhat egy nemzet biztonsági érdekének, egy nemzet hosszú távú jövője érdekének. Legyünk érettek, amilyenek voltunk az elmúlt nyolc évben, tegyük félre ezeket, és kellő időben szavazza meg a magyar parlament azt a törvénycsomagot, amellyel az első perctől kezdve lehetővé teszi csatlakozásunk makulátlan végrehajtását.
Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(13.00)
